A legendás Forma-1-es konstruktőr állítása szerint igazi, hightech mentes „analóg” sportautót alkotott. A Murray T.50 V12-ese a 4,0 l-es szívó is ehhez illően egyszerű, de kifinomult szerkezet.

Gordon Murray, a skót származású, dél-afrikai születésű autókonstruktőr a Brabham-nél és a McLaren-nél csinált komoly Forma-1-es karriert. Műszaki főnökként rengeteg sikeres konstrukció kötődik a nevéhez. 1991-ben (mindössze 45 évesen) kiszállt a sportból, és megalkotta a McLaren első közúti autóját, az 1992 és 1998 között mindössze 106 példányban megépített, háromüléses F1-est.

2007-ben saját céget alapított és a jövő városi autóival is kísérletezett, majd jóval túl a 70-en úgy döntött, elkészíti az F1 mai változatát. A McLaren nélkül, saját vállalkozásban (Gordon Murray Automotive) vágott bele. Az augusztus elején bemutatott, és T.50-nek keresztelt sallangmentes, extrém-könnyűszerkezetes építésű, 4,35 m hosszú, és menetkészen is csak 986 kilós (!) háromülésest alapjaiban új konstrukciójú, kifinomult szerkezetű szívó V12-es viszi. A gépet Murray tervezte, de a részletekben és a teljes kivitelezésben a Corworth is segédkezett.

Sűrű gép legyen a Murray T.50 V12!

A cél, a világ legnagyobb literteljesítményű közúti szívó autómotorjának megalkotása volt, úgy, hogy ne egy már meglévő konstrukciót építsenek, tervezzenek át hozzá. Murray azért is ragaszkodott ehhez a kitételhez, mert a McLaren F1-es 1992-es megalkotásakor „pórul járt”.

Eredetileg az akkoriban a McLaren Forma-1-eseibe motort szállító Hondával próbált megegyezni, de nem járt sikerrel. Így a gép több mint 6,0 l-es szívó V12-esét (6064 köbcenti, 627 LE, 651 Nm) végül a BMW-vel közösen tervezte és építette meg. Az eredménnyel nem volt teljesen elégedett, mert a szerinte túl „széria közeli” motor gázreakciója nem volt elég élénk.

Így nem meglepő, hogy a Cosworth mérnökeinek ezt tűzte ki második számú célként:

„minden közúti szívómotorénál gyorsabb gázreakció kell!”

A tervezés valóban tiszta lappal indult, alapjaiban új, vékonyfalú aluötvözet blokkot és hengerfejeket terveztek, hengerenként négy szeleppel, és mindkét oldalon folyamatosan változó DOHC vezérléssel. A szívócsövek és a kipufogók anyaga is vékony acéllemez.  Murray szándékosan kerülni akarta a motortéri műanyagokat, mert az szerinte túl „szupersportautós”. Ugyanígy száműzte a szíjakat és a láncokat is. A hengersoronkénti két vezérműtengelyt, a légkondit és a generátort is fogaskerék áttétel forgatja! Utóbbi 48 V-os, mert klasszikus technika ide, sallangmentes konstrukció oda, egy kis hibridséget mégis csempésztek a 4,0 l-es (3994 köbcentis) 65 fokos hengerszögű szerkezetbe.

A csak segédhajtásra alkalmas 50 LE-s háromfázisú villanymotor közvetlenül a főtengely végére kapaszkodik, és a terheléstől függően generátorként is működik. Ezen kívül az indítómotor feladatát is teljesen átveszi, azaz nem csak startstop üzemben, hiszen hagyományos önindító nincs. A befecskendezés kisnyomású és a szívócsőbe lő. A kenés szárazkarteres, egyetlen, teljesen mechanikus működésű szivattyúval. A főtengely kovácsolt acél, de a hajtókarok anyaga titánötvözet. Az extrém-rövid löketű gép (furat x löket: 81,5 x 36,8 mm) – Murray óriási örömére – nagyon szívesen forog. A csúcs 12 100/perc, de ami ennél is érdekesebb, az a már emlegetett gázreakció.

A sportmotorok egyik fontos mutatószáma terhelés nélküli fordulatszám-emelkedésük gyorsasága. Ez az érték a szívó Forma-1-es motoroknál 10 000/s körüli – azaz a gázt (üresben) letaposva egy másodperc alatt jellemzően 10 000/perccel emelkedik meg a fordulatszámuk.

A Murray T.50-es V12-ese 28 400/s-os emelkedési mutatót tud! Ráadásul annak ellenére, hogy szívó, nyomatékból is jól áll, bár 467 Nm-e 9000/percnél érkezik, a mérések szerint ennek 71%-as már 2500-nál megvan. A teljes motor, segédberendezéseivel és 14 l-nyi motorolajával együtt is csak 178 kilót nyom. A világ eddigi legkönnyebb közúti V12-esének címét is begyűjtötte. A váltó sem akármi: az Xtrac tervezte és gyártja, kifejezetten a T.50-eshez, más autóba nem szerelik. Hatfokozatú, és mindenféle hókuszpókusz nélküli, hagyományos kézi kapcsolású. Feltöltve is csak 80,5 kilót nyom, aluházának legnagyobb falvastagsága pedig csak 2,4 mm.

Az összesen 663 LE-s (11 500/percnél) háromüléses (a vezető középen, a két utas mellette kétoldalt) T.50-es menetteljesítményeit egyelőre nem árulta el a Gordon Murray Automotive, de azt már tudni, hogy csak 100 készül belőle, és 2,36 millió fonttól indul az árlistája.

SZG