A Valkyrie valójában Adrian Newey és az Aston Martin szerelemgyereke. Szívó V12-ese önmagában is 1000 LE-s.

Története:

Úgy tűnik a legendás brit sportautó-konstruktőrök önkifejezésének manapság fontos eszköze az utcai szupersport-autó. Tavaly a Gorodon Murray-féle Murray T.50-es szólt nagyot, idén pedig itt a másik nagy múltú Forma-1-es műszaki legenda, a ma a Red Bull csapatának fejlesztéseiért felelős Adrian Newey kétüléses mesterműve, az Aston Martin Valkyrie. Fontos különbség, hogy Murray saját cégében alkotta meg a 4,0 l-es, 663 LE-s szívó V12-essel mozgatott T.50-est, Newey azonban az Aston Martin megbízásából dolgozott, és a Red Bull műszaki csapatát is bevonta a fejlesztésbe.

V12:

A két konstrukció fontos párhuzama a szívó V12-es középmotor, és az is, hogy mindkét öreg róka a Cosrworth műhelyt bízta meg motorjának megalkotásával. A Murray T.50-es gyorsabban jött, mint az Aston. A Valkyrie ugyanis már 2016-ban megjelent tanulmányként, és az óta többször be is mutatták. De, az első, valóban megvásárolható autók csak mostanra készültek el. A Valkyrie V12-ese, bár minden elemében egyedi, és önálló konstrukció, szerkezetében, és konstrukciós elveiben sok hasonlóságot mutat Murray gépével. A Newey-féle 6,5 l-es V12-es is szárazkarteres, hengerenkénti négyszelepes és mindkét oldalon folyamatosan változó DOHC-vezérlésű. Sőt, teljes vezérművét fogaskerekek forgatják, akárcsak a T.50-esét. A blokk és a hengerfejek anyaga természetesen aluötvözet, gyertyából hengerenként egy van. Az olajszivattyú is tisztán mechanikus hajtású, akárcsak a vízpumpa. Newey csapata eredetileg közvetlen befecskendezést tervezett, de végül emissziós okokból (és tömegspórolásból) végül ők is maradtak a kisnyomású szívócső-fúvókáknál. Így a motor részecskeszűrők nélkül is teljesíti az Euro6 előírásait, ami a közúti engedélyekhez elengedhetetlen.

Erő és minőség:

A Valkyrie főtengelye is kovácsolt acél, magnéziumötvözetű hajtókarjait marják és kovácsolják, a dugattyúk pedig kovácsolt aluk. Szintén azonos jellemző, hogy mindkét V12-es hengerszöge 65 fok. Az Aston már csak nagyobb hengerűrtartalma miatt is jelentősen erősebb, hiszen kereken 1000 LE-t termel 10 500/percnél. A mérnökgárda két leszabályozási határt is beépített. 11 200-nál a motorirányítás előbb csak visszaveszi a teljesítményt, 11 400-nál azonban teljesen elzárja a befecskendezést. Newey 200 kilóban maximálta a motor tömegét, segédberendezésekkel együtt, ezt azonban végül kicsit túllépték, mert a végeredmény 206 kiló lett.

Fejlesztések:

A fejlesztést a Cosworth-nál irányító Bruce Wood el is árulta a többlet okát: Newey eredetileg a motor elejére, azaz a főtengely utastér felőli végére tervezte a vezérmű-hajtását, de ők áttették hátra, mert a fogaskerekek annyira zajosak, hogy „így öt percnél senki sem bírta volna tovább a kocsiban”. Állítólag megkísérelték az egész szerkezetet leváltani lánccal, de ez azon kívül, hogy Newey nem ment bele, a vezérlés pontosságát is lerontotta. Így végül maradtak a fogaskerekek, és a hátsó kihajtás, cserébe pedig megpróbálták a 6 kilónyi pluszt megspórolni máshol. Még a motortéri elemek festését is vékonyabbra vették, vagy ahol lehetett el is hagyták. Wood a szerkezet élettartamát firtató kérdések elől sem tért ki, nyíltan elárulta, 100 000 km-rel terveztek.

„Ez a kihegyezett motor, a várható igénybevételek mellett ennél sokkal többet nem bír, de egyrészt kicsi rá az esély, hogy a majdani tulajdonosok ilyen sokat menjenek autójukkal, másrészt pedig a nagy V12-es viszonylag költséghatékonyan felújítható, amit az Aston vállal is!”

Aston Martin Valkyrie összegzés:

A Valkyrie hétfokozatú, egykuplungos (!) robotváltóját is Newey tervezte, de a Ricardo gyártja. A benne dolgozó 160 LE-s (280 Nm) villanymotort pedig a fiatal horvát sportkocsi-márka, az elektromos hajtásláncairól ismert Rimac szállítja, a 40 kWh-s akkumulátorral együtt. A menetkészen is csak 1030 kilós Valkyrie így összesen 1160 LE-t és 900 Nm-t küld a hátsó kerekekre (a V12-es nyomatéki csúcsa önmagában 740 Nm). A benzinmotor akkor is forog, ha nem hajt, mert az autó éppen tisztán elektromosan halad.

A Valkyrie az alapmodell, 350 km/h feletti végsebességgel, 3,0 másodperces állórajtos, 100 km/h-s gyorsulással és hárommillió dolláros alapárral. Csak 150-et gyártanak majd belőle, de készül további 25, még „élesebb” ellenben közútra nem engedhető pálya-kivitelben. Lesz 88 nyitható tetejű Speedster is.

SZG