Próbánk után mondhatjuk: nem mindig leányálom parkolóházban helyet keresni és találni.
Akármelyik hazai nagyvárosban autózik az ember, általános tendencia, hogy a belvárosi utcák egyre zsúfoltabbak, a parkolás közterületen mind kilátástalanabb. Ebben szerepe van, hogy a rossz tömegközlekedés miatt sok az autó, s annak is, hogy az egykor autózható utcákat lezárják, és sétatérré alakítják. Alternatív megoldás, hogy bevackoljuk az autót egy mély- vagy magasgarázsba, esetleg egy bevásárlóközpont parkolóházba. Budapesten és vidéken is egyre több az ilyen lehetőség, logikusnak tűnt utánanézni, milyen körülményeket találunk az efféle helyeken. Előítéletesek voltunk, hiszen tesztünk előtt nem sokkal látott napvilágot a német ADAC autóklub 15 európai városban elvégzett parkolóháztesztje, és a szakemberek lehangoló állapotokkal találkoztak. A 60 garázsból egynek sem adtak „nagyon jó” minősítést, kilenc helyszín nagyon gyengére vizsgázott, ketten pedig megbuktak (a bécsi műszaki egyetemi garázs és a müncheni CarPark Cristal). A fő probléma a szűkösség, ami a vizsgált helyek 73 százalékánál bosszantó mértékű volt, de kifogásra adott okot a fel- és lehajtók meredeksége, a keskeny kanyarok, s hogy nem nagyon foglalkoztak a cégek a gyalogosok útvonalának kialakításával.
Ez a teszt is apropót nyújtott arra, hogy ellátogassunk néhány hazai „közgarázsba”, s felmérjük a viszonyokat. Többféle kialakítású megállóhelyet vizsgáltunk: klasszikus belvárosi parkolóházat, modern bevásárló-központbeli mélygarázst, félig nyitott áruházit, automata, liftes rendszerűt. Összesen hét budapesti helyszínen voltunk, s bekeveredtünk néhány meglehetősen kényelmetlen helyre. Van olyan parkolóház, ahol az autónak 220 cm-es helyre kell belavíroznia magát, és csupán egyetlen tágas, útjait és megállóhelyeit tekintve is jól használható garázs akadt a horgunkra. Külön furcsaság, hogy a magyar szabályok 2,5 m-es szélességi minimumot írnak elő (kivételes esetben a 2,3 m is megengedhető)! Nem túl szimpatikus, ha alapból egyórányi díjra lehúzzák az embert, márpedig ilyen hely is akad. Felháborodtunk azon, hogy hétből egyedüliként egy oldalról nyitott, áruházi magasgarázs engedi be az LPG-s autókat, annak ellenére, hogy biztonsági, műszaki akadálya nincs annak, hogy a modern rendszerű gázszettel felszerelt járművek behajthassanak az ilyen helyekre. Alig találtunk mozgáskorlátozottaknak kijelölt területet, s volt olyan parkoló, ahol csak az autók szűk behajtási útvonalán mehettünk fizetni a portásfülkéhez. A parkolóházak 0–24 órában üzemelnek, a bevásárlóközpontoknál a boltok nyitva tartásához igazított a parkolóké is.
Összességében nem túl biztató az eredmény, a szűkösségben (sajnos) nem különbözünk Európától. Igaz, rá lehet bukkanni a komfortos parkolási lehetőségre is.
Allé bevásárlóközpont (XI., Október huszonharmadika utca)
Két bejárata van, bejáratonként két sávval, így nem torlódhat össze túl sok autó. A bejáratnál fent írják ki betűkkel, hogy nem jöhet be gázos autó… akkor, amikor már nincs visszaút. Itt van a maximális 2,1 m-es magasságot jelző tábla is, s fénycsíkon láthatjuk, hogy az egyes szinteken hány hely van még. A beléptető sorompó dobozának eldugott oldalára írják ki apró betűkkel a díjszabást. Az első óra hétfőtől szombatig ingyenes, utána 250 forint minden megkezdett 60 perc. Vasárnap egyáltalán nem kell fizetni, az elveszett parkolójegy miatt 5000 forintot számolnak fel. Odabent jók a látási viszonyok, itt a legjobb a tájékoztatás: színekkel, betűkkel és számokkal jelzik, hol állunk meg, s az oszlopokon még QR-kódot is találunk, amivel lehetővé teszi a telefonos azonosítást. Egyedül ebben a parkolóházban minden hely felett piros vagy zöld LED világít, attól függően, hogy foglalt vagy szabad, így viszonylag messziről ki lehet szúrni, hová tudunk beparkolni. A közlekedőfolyosók nem keskenyek, így a gyalogosoknak van elég helyük (bár külön sávjuk nincs).
Több automatánál is fizethetünk (lépcsőházszintenként kettőt találtunk, és még fent, a vásárlótérben is), aprót és papírpénzt is elfogadnak, de például 5000 forintos bankjegyet csak 3000 forint feletti parkoláskor. Nem derül ki, hogyan kérhetünk áfás számlát. A helyek szűkek: 230 cm-en kell megállnunk. Apróból a 10-estől a 200-as érméig mindent bedobhatunk a könnyen használható automatába. A mozgáskorlátozott helyekhez nem terel nyíl, de legalább valamivel szélesebbek, mint a többiek: 260 cm-esek, és mellettük is nagyobb a szabad tér. Kifelé menet rengeteget autóztatják az embert, hatalmas kört kell leírni, mire eljutunk a kijáratig, fájdalomdíjként a kijáratot jelző táblák jól láthatók. A torlódás esélye is nagy (mi hétköznap délelőtt perceket álltunk a dugóban), mivel a bevásárlóközpont bejáratánál sok a bevásárlókocsiját toló ember, és a keresztutcákból is nagy forgalom áramlik ki.
Bálna Budapest (IX., Fővám tér)
Friss helyszín, most kezd beindulni az élet a Bálnában. A Közraktár utcából új visszakanyarodó-sávon keresztül lehet megközelíteni. Széles és nem túl meredek a lehajtó, az LPG-s tiltó tábla itt sem hiányzik. A magassági korlát 2,1 m. A sorompónál egy A4-es lapra ragasztva találjuk a díjtáblát: az első óra ingyenes, utána mindössze 200 forintot kérnek óránként, hétvégén és ünnepnapokon nem fizetős a Bálna parkolója. Bent még munkások ténferegnek, autó alig van 10 óra körül. Nagy a belmagasság, szélesek a belső utak, remek a világítás, az oszlopok szélein sárga-fekete figyelmeztető matricák segítik a manőverezést. Itt a legtágasabb a hely az autóknak: 255 cm-en lehet megállni. Bár külön nincs kitáblázva, pillanatok alatt megtalálható a mozgáskorlátozott parkoló, amely 330 cm széles. Van szint eggyel lejjebb is, ott alacsonyabb a belmagasság, de nem rossz a térérzet. A le- és felhajtórámpa széles. A kihajtórendszer egyszer automatikusan kinyitotta a sorompót, másszor meg elkérte a kártyát (utóbbi esetben a kártyát elnyelte, így azzal nekünk már nem kellett bíbelődnünk). Könnyű megtalálni a Bálna piacterére vezető hatalmas üvegajtót. Ezzel szemben, a garázs közepén mindössze egy szem automata van a fizetéshez. Most még arra kérnek (A4-es papírlapra írt szöveggel), hogy lehetőleg 100 forintos érmével fizessünk, bár van nyílás a papírpénznek is. Az áfás számlát kérő autósok postázhatják parkolójegyüket a cég irodájába, utólag küldik nekik a bizonylatot.
Pollack Mélygarázs (VIII., Pollack Mihály tér)
Keskeny a bejárat, ám jó, hogy az óránként elkért 430 forintról szóló kiírás ott virít a lehajtó előtt, így még meggondolhatjuk magunkat. Az utcán egyébként 440-et számolnak fel 60 percért, azaz, ha kerek órát várakozunk, nem rossz választás a garázs. Itt nincs ingyenes várakozás, mint az előbbi két helyen. 2,1 m-es a megengedett legnagyobb magasság. Félhomály van bent, a garázs két végén lévő spirálfelhajtó elég széles. A parkolószinten ugyancsak félhomály, a helyek nagyon keskenyek, 225 cm van a csíkok között, a felfestések kopottasak, jellemző, hogy többen inkább két helyet foglalnak el. Két kijárat van, lifttel és lépcsőn is kijuthatunk a szabadba. Az oszlopokat zöld festés, a belógó vízcsövek védőkeretét sárga-fekete csíkos figyelmeztető matrica burkolja. Látunk egy nem működő automatát, rajta papír: a portásfülkéhez menjünk fizetni (itt lehet kérni áfás számlát is). Közvetlenül a behajtó keskeny sávján gyalogolunk, nem vagyunk rutinosak: mások autóikkal gurulnak ide előre, és csak kipattannak az őrbódéhoz. Ezt a megoldást nekünk is javasolja a biztonsági őr, kár, hogy erre semmilyen felirat nem utal (még azt is megtudjuk tőle: az automata régóta rossz). Mozgáskorlátozott helyet a mi szintünkön nem találunk, de az őr szerint „biztos van, talán a mínusz negyediken”. Visszacaplatunk az autóhoz, és távozunk: a kihajtás nem nehézkes, bár az utcára vezető rámpa (a behajtóhoz hasonlóan) elég keskeny.
Szervita téri Parkolóház (V., Szervita tér)
A rendszerváltás előtt is üzemelt már ez a garázs, ez látszik is rajta: sötét (bár az oldala nyitott, de így sem jön be elég fény), lepusztult, minden kopottas, nemigen végeztek itt érdemi felújítást az elmúlt évtizedekben. A magassági korlát 1,9 m. Szűk folyósokon kanyargunk felfelé, vigyázni kell, mert egy-egy félemeleti kihajtó mellett ott a lefelé araszolók kis folyosója: ha nem elég körültekintőek a sofőrök, koccanás lehet a vége (igaz, tükrök segítenek, hogy lássunk valamit a másik autóból). Az LPG-seket itt sem látják szívesen, a táblát jól eldugták a felhajtóalagút jobb felső sarkába. Érdekes, hogy a Madách tér felőli fal fokozatosan jön beljebb, így míg az egyik végén állók hosszában „beférnek” a helyükre, a túloldaliak szépen kilógnak az útra, bár a felfestés szerint ez így helyes. Egy szűk folyosón lehet lejutni a kasszához (van lift is), a kijáratnál a bentről befelé nyíló ajtótól alig férünk el. Egy óra 500 forint (az utcán 440). A fizetőautomata sokféle aprót és papírpénzt elfogad (bár maximum 1000 forint papírpénzt tud visszaadni, így nagyobb címlettel nem célszerű próbálkozni). Külön gombnyomásra kaphatunk nyugtát. A lemért parkolóhely 235 cm széles volt, de a felfestések közti távolság nem tűnik mindenütt azonosnak. Külön mozgáskorlátozott helyet nem találunk. Régen a Fehér Hajó utcába torkollott a kijárat, most visszavezetik az embert a bejárathoz, így a bemenőket feltartják a kihajtók, hiszen utóbbiaknak a félemeleti sorompónál be kell dugniuk a jegyüket a leolvasóba. Alul (itt nem is olyan régen még benzinkút volt) bringakölcsönző nyílt, akár kétkerekűvel is mehetünk tovább.
Opera Parkolóház (VI., Zichy utca)
Jól kitáblázták, a Bajcsy-Zsilinszky úton jelzik, hogy van itt egy parkoló. Az LPG-sek száműzöttek. Hasonló korú lehet, mint a Szervita téri építmény, szűkek a fordulók, s ugyanúgy egymás mellett jönnek ki középen a fel- és lefelé tartók. Sok a bérelt hely, napközben alig találunk szabad parkolót (ezeket nem mutatja semmilyen jelzőfény). Félhomály van, kopottas, régies az egész, a belmagasság talán itt a legalacsonyabb. Egyedül ezen a helyen adnak lehetőséget arra, hogy félórát fizessünk (220 Ft), és kedvező díjú éjszakai tarifa is van (40 Ft/félóra). Az első tíz perc egyébként díjmentes. Automata helyett fizethetünk mobiltelefonnal (a mobilparkoláshoz használt programmal) is. Nagyon keskenyek a helyek: 225 cm-en kell szoronganiuk az autóknak, a testesebb terepjárók tükrei szinte összeérnek. Mozgáskorlátozott helyre nem leltünk. Lift és lépcső vezet a lenti fizetőautomatához (többféle aprót és papírpénzt is elfogad), s itt van a porta (mivel mágneskártyánk rossz, a szolgálatkész portásnál fizetünk, aki a nyugtát sem felejti el). Az Ó utcába vezető szűk kijáratra nehéz ráfordulni, még kisebb autóval is.
Westend Parkolóház (VI., Váci út)
Két sávon tódulhatnak be az autók, s megállhatnak a mélygarázsban (LPG-sek innen is kizárva) vagy az oldalról nyitott magasgarázsban (ide bemehetnek a gázosok). Mi ez utóbbit vesszük célba, a Váci úti bejárat felől (be lehet jutni a Ferdinánd hídról is). A bejárati utak viszonylag szélesek, a sorompónál nagy betűkkel kiírták a díjszabást: 350 Ft/óra, de 7–10-ig díjmentes. A sorompónál utalnak arra, hogy a mozgáskorlátozottak kedvezményt kaphatnak (bérletváltással), s hogy a jegyet az automatáknál kell érvényesíteni. Szélesek a folyosók, nagy a belmagasság, viszonylag jó a világítás is. Itt mindössze 220 cm-es „folyosókban” állhatnak meg az autók, ez már szinte kínzás. A Westend bevásárlóközpontban bukkanunk a fizetőautomatákra (több is van belőlük, hogy ne legyen nagy tumultus). Apróval és papírpénzzel egyaránt fizethetünk, ahogy mobiltelefonnal is, az első 10 percért nem kérnek semmit. Színekkel jelölik a szinteket, bár az itteninél sokkal jobban segíti a tájékozódást az Alle szín-betű-szám kombinációja.
Franklin-ház (V., Reáltanoda utca)
A Reáltanoda utca Magyar utca felőli torkolatánál találjuk, bal kézre, a behajtónál hatalmas táblán olvashatjuk a díjazást: ez a legborsosabb árú, 600 Ft/órát kell kicsengetni (de este 8 és reggel 8 között csak 300 Ft/óra fizetendő), igaz, az első 10 perc grátisz. A gázos jármű tabu. Ez automata garázs, liftek viszik el az autót, így nem kell szűk folyosókon lavírozni, helyre vadászni. A sorompó után négy állás egyikéhez küldhet a rendszer, minket a harmadikhoz irányít szöveges táblával. A garázskapu felnyílik, befordulunk a kellően széles nyíláson, és ráállunk a tálcára. Nagy betűkkel, piktogramok segítségével tájékoztatnak arról, mi a teendőnk: tegyük egyesbe a váltót, húzzuk be a kéziféket, csukjuk be a csomagtartót, vegyük le az antennát. Ezután a kapu melletti automatába bedugjuk a kártyát, és mielőtt elindulna a parkolás, gombnyomással nyugtázni kell, hogy az említett óvintézkedéseket megtettük-e. Amint végigmegyünk a procedúrán, leereszkedik a kapu, és elviszik az autót. Visszafelé a bejárati fizetőautomatánál kezdjük (áfás számlát kérésre a recepción adnak), majd a mellette lévő gépbe tesszük be a kártyát, amely tájékoztat, hogy honnan kapjuk meg az autót. Várnak előttünk ugyanannál a kapunál, így kínosan hosszú ideig, 12 percig szobrozunk. Még jó, hogy van pad és italautomata (meg bringatartó annak, aki kerékpárral érkezik). Az autót orral kifelé kapjuk vissza, így könnyebb kimanőverezni az egyébként nem szűk helyről.