Használtteszt: Suzuki Swift 1.3 16V Sedan GLX (2003)

Használtteszt: Suzuki Swift 1.3 16V Sedan GLX (2003) – Erőnléti

Az első esztergomi Swift-sorozat utolsó évjáratából való jól felszerelt szedán presztízse nálunk nulla, miközben használati értékben még mindig nagyon sokat nyújt.

2023. október 24.

SZG

Az első esztergomi Swift-sorozat utolsó évjáratából való jól felszerelt szedán presztízse nálunk nulla, miközben használati értékben még mindig nagyon sokat nyújt.

Az itthon első sorozatúnak számító, Esztergomban 1992-től gyártott Swift, valójában már a típus második generációja volt, az igazi első modell 1983-tól 1988-ig készült a világ sok táján, sok márkanéven, csak Európában nem. Mire a magyar sorokra ért már az újabb sorozat sem számított modernnek, az évek során pedig végletesen elavult. A Suzuki igyekezett ugyan frissen tartani, többször a ráncait is felvarrták – megjelent benne a két első légzsák, és 2001-ben az öreg 68 LE-s, hengerenkénti kétszelepes 1,3-ast is 16 szelepes, 85 LE-s, Euro3-as tisztaságú váltotta le – de a korszak nagyon japán „könnyűszerkezetes” építésmódja, a 2000-es évek elejére mifelénk már inkább hátránynak, mint előnynek számított.

Használtteszt: Suzuki Swift 1.3 16V Sedan GLX (2003) — A Swift lépcsőshátú kisautó, ez a műfaj ma már nem nagyon létezik. Olcsón beszerezhető, tartós és takarékos szerkezet. Az utángyártott alkatrészek választéka is bőséges

A világ autóipara akkoriban kezdte el teli torokból harsogni, hogy „biztonság mindenekfelett!” A négyajtós presztízsben mindig is a ferdehátúak felett állt kicsit, a csúcsot az olyan változatok jelentették, mint az általunk is kipróbált GLX, két légzsákkal, távirányítós központi zárral, négy elektromos ablakemelővel, elektromos tükörállítással, és légkondival! Érdekes, hogy ekkoriban még választania kellett a vevőnek: szervokormányt, vagy légkondicionálót szeretne, mert a kettőt együtt nem kaphatta meg.

A kipróbált autót 2003 decemberében helyezték először forgalomba, akkor, amikor Esztergomban az Ignis már átvette a Swift helyét a sorokon. Első tulajdonosa mindössze 12 600 km-en át használta, ekkor (2005 tavaszán) került mai gazdájához, aki az óta több mint 180 000 km-en át hajtotta (a számláló ma 196 500 km-en áll). A Swiftet rendesen karbantartották az elmúlt 15 évben, évente friss motorolajat kapott, és a váltójában is cserélték a kenőanyagot. Hivatalos márkaszervizben 2006 novemberében járt utoljára, de az óta is ugyanaz a független műhely tartja karban. Szelephézagait nagyjából 40 000 km-enként ellenőrizték, de igazából csak 120 000 után kellett először állítani az összetett szerkezeten. Gyertyákat 40 000-enként, vezérmű szíjat és vízpumpát pedig 106 000-nél cseréltek.

A karosszéria és a küszöbök sehol sem rozsdásak, az elöl McPherson, hátul oldalankénti többkaros (!) futómű elemein látszik némi felületi korrózió, de semmi vészes. A gumialkatrészek épek, a kuplung és a négy lengéscsillapító is gyári még, az első féktárcsákat eddig egyszer cserélték és fékbetétből is csak a harmadik szettet fogyasztja éppen a Suzuki. A beltér teljesen ép, a kárpitok szinte újszerűek, és a kopogós műanyagok is mind egészségesek. Mélyre kell ülni, az ülés puha és keskeny, a kormánymagasság fix, így az üléshelyzet erősen kompromisszumos. A pedáltér szűk, de a pedálok könnyen járnak. Könnyen és élénken indul az 1,3-as, hangja (főleg összetett, egyvezérműtengelyes, sokhimbás vezérlése miatt) hidegen kicsit kerregős. Gyorsan bemelegszik és beáll a stabil 900/perc körüli alapjárat.

A váltókar ma is finoman jár, a motor nagyon jól veszi a gázt, és a mélyből is egyenletesen, hidegen is csuklás és rángatás nélkül húz fel. A kuplung tökéletesen adagolható, de a vékony karimájú, és nem is kellemes fogású kormány nagyon nehéz. Amint megmozdul a Swift, kellemesen felkönnyül, így csak a parkolás kín, már a városi araszolás sem problémás. A futómű feszes, de ma is jól teszi a dolgát, egyenesfutása nagy sebességnél is hibátlan. 130 km/h-nál ötödikben 3300/perc a fordulatszám, a motor hangos, de ha kell visszakapcsolás nélkül is szépen továbbgyorsít innen. A fékek nem túl erősek, de jól működnek, finoman adagolhatók, és komoly lassításkor sem húz a futómű semerre.

Rossz úton az utastér műanyagai (főleg a műszerfal) zörögnek, és a nagyobb huppanókon a jobb kormányösszekötő is meg-megszólal. Minden elektromos rendszer működik, a műszerfal-világítástól az utólagos rádióig, és még a teljes kipufogórendszer is a gyári! A fényszórók tiszták, de fényük a típustól megszokott módon nem igazán erős. A Swift Sedan mindössze 4,09 m hosszú, és tengelytávja is rövid (2365 mm), így a hátsó lábtér szűk, de a kiskamaszok még jól elférnek. A 365 l-es csomagtartó remekül kiszolgál egy négytagú családot; a raktérnek világítása is van, a hátsó támlák pedig szimmetrikus osztással dönthetők. A tulajdonos az elmúlt 15 évben precízen vezette a Swift fogyasztását is, a hosszú távú átlag kereken 6,0 l/100 km-re jött ki.