Egy fiatal kanadai vállalkozás a Carbon Engineering szél és napenergiával köti meg a levegőben lévő széndioxidot. Majd az így keletkezett sóból és vízből gázolajat és benzint gyárt!

A 2009-ben a Calgary Egyetem vegyész kutatói által alapított Carbon Engineering az elmúlt tíz évben jelentős mennyiségű pénzt kalapozott össze újszerű, de csupa ismert szerkezet és eljárás összeházasításából álló „levegőtisztító, széndioxid megkötő üzeme” fejlesztésére.

A Kanadában 2015 óta működő, de még ma is csak kísérleti telep egyelőre kicsiben modellezi mindazt, amit az ötletgazdák sok ezerszeres nagyításban szeretnének megvalósítani világszerte. A rendszer alapelve első látásra egyszerű. A levegőből széndioxidot megkötve, majd abból a szenet és az oxigént felszabadítva, aztán vízbontásból származó hidrogénnel reagáltatva a végeredmény éghető szénhidrogén, és tiszta víz.

A folyamat kiindulópontján nap- és szélenergiával hajtott ventillátorokkal (vagy csak egyszerűen magával a széllel) levegőt fújnak át káliumhidroxid vizes oldatával bevont méhsejtes szerkezetű műanyagelemekből épített több emelet magas tornyokon. A levegő széndioxidtartalma a káliumhidroxiddal reakcióba lépve karbonátot alkot és víz is keletkezik a reakcióban. A karbonátból aztán egy újabb műveletben kiszabadítják a széndioxidot, amit egy egyébként meglehetősen energiaigényes eljárással szénre és oxigénre bontanak, majd hidrogén hozzáadásával szénhidrogénekké és vízzé alakítanak.

A hidrogén a víz egyenáramú (szintén nap- vagy szélenergiás) bontásából származik. A keletkezett szénhidrogén pedig a reakció paramétereitől függően általában gázolaj, vagy kerozin, de benzin is lehet. Azt a Carbon Engineering fejlesztői és mérnökei sem tagadják, hogy az egész folyamat nagyon energiaigényes. Az is tény, hogy ma még az egyetlen működő kísérleti üzemben sem sikerül minden szükséges energiát megújuló (nap, szél, vagy víz) forrásból begyűjteni, de az arány már 80% körüli!

Ugyancsak 80%-os a levegő széndioxid-mentesítésének hatásfoka a rendszerben, a kísérleti üzem napi egy tonna széndioxidot köt meg.

Ha mindezt erdővel szeretnénk elérni, ahhoz legalább ezerszer nagyobb területet kellene. A kutatók úgy számolnak, hogy a teljes európai közlekedés (autó, hajó, vasút, és repülés együtt) éves széndioxid terhelésének ellensúlyozására a mai technológiával nagyjából 6-7000 négyzetkilométernyi területet (ekkora Pest-megye) kellene betelepíteni hasonló üzemekkel és reakció-tornyokkal.

Az eljárás szerencsére jól arányosítható, azaz a dupla üzemi méretek kétszeres széndioxid-megkötő kapacitást is jelentenek. Ma egy liter így előállított „mesterséges gázolaj” termelői ára nagyjából egy dollár, egy tonna széndioxid megkötése pedig hozzávetőlegesen 100 dollárba kerül.

A Carbon Engineering folyamatosan a rendszer tökéletesítésén, hatásfokának javításán, energiafogyasztásának csökkentésén dolgozik. A cél, hogy a végtermék ára a felére csökkenjen. Most úgy tűnik, hosszabb távon elérhető, hogy literenkénti 0,8 dollárért lehessen ezzel a módszerrel benzint is gyártani, jelentős, részben megújuló energiával, és ugyebár teljesen légköri széndioxid felhasználásával.

A légkörből kivont széndioxidból üzemanyagot gyártva a legnagyobb előny, hogy az ilyen benzin, gázolaj, vagy kerozin elégetésével nem szabadítunk „új” széndioxidot a légkörbe.

Mert bár hosszú távon az elektromos hajtásé a jövő, az átmeneti időben mégiscsak jó lenne a belső égésű autókat is a széndioxid-semlegesség felé közelíteni valamelyest (a nehezen villamosítható repülésről és a hajózásról nem is beszélve).

Erre kínál megoldást a Carbon Engineering. Ráadásul az így gyártott üzemanyagok eleve teljesen kénmentesek is és bármelyik mai motorban nyugodtan, mindenféle átalakítás, vagy korlátozás nélkül használhatók. Nem csoda, hogy a nagy olajtársaságok is élénken érdeklődnek…

SZG