Amerikából autót behozni (USA autóimport) ma már drága és bonyolult, mégis sokan belevágnak. Íme, a részletek.

USA autóimport

A világjárvány előtt még akár egészen jövedelmező is lehetett autót importálni az USA-ból, de mára ez megváltozott. Leginkább azért, mert ott is kevés az új autó, aminek hatására jelentősen megemelkedtek az árak. A tengeren túli kereskedők az európaiaknál mindig szabadabban bánhattak a listaárakkal, ami korábban főleg óriási engedmények formájában mutatkozott meg, ma azonban éppen az ellenkezője történik, az autóhiányban akár 10-20%-kal is drágább lehet egy-egy modell. Mivel az amerikai autókereskedelemben manapság is jellemző a hatalmas márkakereskedői készlet, kis szerencsével még mindig ki lehet fogni olcsó autókat, de azok általában raktáron maradt rosszul felszerelt alapmodellek, kevéssé népszerű színekben.

Miért éri meg?

Ezeket miért rendelik be maguknak a kereskedések? Főleg az odaát népszerű autó átépítő vállalkozások kedvéért, akik csak alapnak használják őket tuningjaikhoz, így gyakran az alapmotor, a beltér és a futómű nagy része is „megy a kukába.” Aki az Egyesült Államokból szeretne új, vagy használt autót importálni jól teszi, ha a kanadai és a mexikói kereskedőknél is szétnéz, mert ma náluk olcsóbb ajánlatokat talál.

USA vs. Mexikó vs. Kanada

Az USA-ban, egy új, 3,6 l-es V6-os Dodge Challengert szerencsés esetben meg lehet venni már 27 ezer dollárért (8,3 millió forint), amire a mai helyzetben még rájön az előbb említett 10% körüli felár. Ugyanez látványos Redeye Widebody kivitelben, 6,2-es V8-assal, sok extrával, már listaáron is 85 000 plusz 20%. Mexikóban jóval olcsóbb, akár az amerikai ár 60%-áért is elhozható az autó, Kanadában azonban csak kicsivel kedvezőbb a helyzet. Fontos tudni, hogy az USA-ban a márkák általában nettó árakat tüntetnek fel az oldalaikon, mert államonként más az áfa.

Az európaitól eltérő „felszereltségi kultúra” miatt akkor is érheti meglepetés a vevőt, amikor itthon átveszi új autóját, s a használtaknál ez még inkább előfordulhat. Az a legjobb, ha egy hazai, nagy múltú speditőr céget bízunk meg a feladattal, ami nem is biztos, hogy megdrágítja a végső árat, hiszen ezek a vállalkozások bejáratott utakon hozzák be az autókat, sokszor holland közvetítőkön keresztül, minden részletében olcsóbban, mint egy-egy magánimportőr.

Átverések?

Nem árt vigyázni, mert előfordulhat, hogy a kiszemelt autó korábban sérült volt, esetleg természeti csapás érte. Az amerikai biztosítók ilyenkor ugyanis általában bőkezűen fizetnek, de kikötik, hogy a kocsit az USA-ban többet nem lehet forgalomba helyezni. Ezekre a lehetőségekre gyakran rárepülnek az európai vállalkozók, úgy, hogy olcsón megveszik, ilyen-olyan minőségben megjavítják, majd behozzák az autókat. Ha valami látványosan olcsó, érdemes az interneten megnézni a kinti árakat, és azt megszorozni másféllel, vagy inkább kettővel. Az ennél sokkal olcsóbb vétel gyanús.

Saját import

Ha valaki mégis maga intézné az importot, a megvásárolt autót első lépésként el kell juttatnia egy keleti parti kikötőbe. Vannak, akik erre maguk vállalkoznak, a kaland része, hogy új szerzeményükkel autóznak kicsit az USA-ban, de ez valójában költséges és időigényes is. Ha egy céget bízunk meg a feladattal, a távolságtól függően 500 és 3000 dollár közötti árral kell számolnunk. A kikötőben általában konténerbe teszik az autókat és nagyjából két hét alatt hozzák át őket Európába, leginkább Amszterdamba.

Az amerikai oldalon akár állhat is a kocsi, ugyanis ha a tulajdonos rugalmasan áll a szállítási időhöz, és akár heteket is hajlandó várni, sokat spórolhat. A rakománybiztosításon azonban nem érdemes takarékoskodni, ezzel együtt egy autó hajóútja 2000 és 5000 dollár közötti, amihez még hozzá jön 600-800 eurónyi kirakodási díj. Az európai kikötőben az első lépés a vám: a bruttó számlaértékre a személyautóknál 10, teherautók (pickupok) esetében pedig 20%-ot számítanak fel, és az alapba a szállítási költség is beleszámít!

Papírmunka

Ez után következik a dokumentáció, kell egy úgynevezett „technikai papír” azaz vizsgalap. Ha olyan autóra állítanak ki ilyet, amilyenből még egy sem érkezett korábban Európába, jelentősen magasabbak a költségek, azonban mivel ez a 74 pontos listát tartalmazó dokumentáció a tulajdonosé lesz, az utána érkezők már ennek alapján kapják meg az engedélyüket. Az első bevizsgálás díja 10-14 000 euró közötti, a későbbieknek azonban csak 1300-at kell fizetniük, sőt bevizsgáló cégek ebből valamennyit vissza is adnak a technikai lap tulajdonosának. Így ha sikerül egy népszerű modellt elsőként bevizsgáltatni, az később akár nyereséget is hozhat az első importőrnek. A bevizsgálást, akármelyik országban indítjuk is (Németország és Csehország a legnépszerűbb), német cégek végzik, mint például a Dekra, vagy a TÜV. Korábban népszerű volt Lengyelország és néhány balti állam, de ők szigorítottak, ezért jó előre megtudni, hogy állítanak-e ki technikai papírt, mert ha nem, az itthoni honosítás még nehezebb.

Még több papírmunka

Az autó CO2-, és hangkibocsátásán túl, a gumikat, a biztonsági öveket, és a lámpákat is vizsgálják. Bár utóbbi időkben, az USA-ban is egyre népszerűbb a sárga irányjelző, még így is akadhatnak problémák például a villogás sűrűségével, vagy akár a sárga szín árnyalatával! Ha nem felel meg az EU-s szabványoknak, cserélni kell. Ezekre a bevizsgáló cég általában javaslatot is tesz, de a ritkább modelleknél a megoldás általában nem olcsó. Az amerikai autókon gyakran nincs hátsó ködfény, és gyakori probléma az első fényszórók színe (Amerikában népszerű a borostyánsárga, de Európában tilos) és fényterítése is, bár a LED-es korszakban ezzel egyre kevesebb a gond. Az európai forgalomba helyezés feltétele az is, hogy a sebességmérő km/h-ban mutasson.

Az újabb modelleknél ez már gyakran átkapcsolható, de a régebbiekkel lehet gond. Ha a gumikban nincs e betű (vagyis nem forgalmazzák az EU-ban), akkor ezek cseréjét is megkövetelhetik, de az is fontos, hogy a gyári specifikációknak megfelelő felnikkel érkezzen az autó, mert egyetlen col eltérést sem fogadnak el. Ha nagyon ragaszkodunk az eltérő felnikhez, azokat külön be lehet vizsgáltatni. Az új autóknál felmerülhet az úgynevezett széndioxid büntetés is, amit a mért és az adott típusra elfogadott érték különbözetéből számolnak ki 100 euró/g-os összeggel. A használtaknál ezzel nem foglalkoznak.

Még sem olyan egyszerű?

Mindezek alapján előfordulhat, hogy a bevizsgáló cég megtagadja az európai technikai papír kiállítását, mert az autó nagyon nem felel meg az itteni szabályoknak. Ezért már vásárláskor érdemes megnézni, hogy az autó teljesíti-e az európainál szigorúbb kaliforniai emissziós normákat. Ha igen, nagy valószínűséggel forgalomba helyezhető Európában is. Ha megvan, mondjuk a német technikai papír, annak alapján bármely európai országban működnie kell a forgalomba helyezésnek.

Kivéve Magyarországon. Nálunk 2021 eleje óta azt írja elő a honosítási törvény, hogy csak eredetileg az európai piacra szánt modell szabad behozni. Vagy legalább CoC (Certificate of Comformity) megfelelőségi papírral kell rendelkeznie. Ha ezek nincsenek – és általában nincsenek –, egyedi vizsgáztatási procedúrán kell végigmenni. Először az autót 360 000 forintért be kell vizsgáltatni a budapesti TÜV Rheinland-KTI-nél. Ott 6-8 oldalas jegyzőkönyvet állítanak ki két-három hét alatt. Ez után egyedi vizsgán forgalomba tudják helyezni az autót. A műszaki vizsga csak ezután jön. Új autónál nyilván nem lehet gond, de a használtaknál igen, ráadásul nem is minden vizsgahely vállal amerikai autókat. 

Végül még meg kell fizetni a magyar regisztrációs adót és a 27%-kos áfát az európai vámteherrel sújtott árra (tehát a tengeri szállításra is). Így egy 10 000 dolláros autó ára minimum megduplázódik. Nagyobb autó esetén arányaiban kevesebb a pluszteher, de egy 100 000 dollárosnál is 65 százalék fölötti többlettel számolhatunk.

Szívesen írnánk, hogy érdemes kicsit várni, míg megnyugszik az amerikai piac is, és az autók ára elindul lefelé. Ez egyáltalán nem biztos, hogy hamarosan megtörténik.

FL