A csúcs Swift Sport inkább játék, mint kihegyezett tuningvas. 

Design:

A harciasabb látvány megvan: szögletesebbre vették a hűtőmaszkot, alap a LED-es fényszóró, hátul megtartották az előd dupla kipufogóit, a műanyagbetétek pedig szénszálhatású felületet villantanak. A kifejezetten az autóhoz tervezett felnik 17 colosak és nincs is ennél nagyobb, mert a Swift Sporthoz állítólag ez az ideális. A méretek alig térnek el a hagyományos Swiftétől, a tengelytáv (2450 mm), a szélesség (1735 mm), a magasság (1495 mm) és a hasmagasság (120 mm) is pontosan egyezik; az új lökhárítók miatt a hossz (3890 mm) öt centivel több, a nyomtávok pedig keskenyebbek – elöl 1510, hátul 1515 mm. 975 kilós saját tömegével a Sport a legnehezebb a Swift, de a korábbinál így is 80 kilóval könnyebb.

Utastér:

A vadítás az utastérben sem túlzó, a sportosabbra cserélt két első ülés remekül tart, piros az összes dekoráció, a varrások cérnája és a fordulatszámmérő skálája is – az egyetlen baki a zongoralakkos műanyag a kormányon. A hely, a használhatóság – és az általánosan jó kidolgozási minőség – egyenértékű a hétköznapi változatokéval, a csomagtér 265-947 l-es, a tankba 37 l benzin csorgatható.

Teljesítmény:

A konkurensek 200 LE körüli teljesítménye itt csak álom: a Vitara S-ből átvett (K14C jelű) turbós 1,4-es, startstopos, közvetlen befecskendezéses benzines itt is 140 LE-s (5500/perc), de 220 helyett 230 Nm-t tud; a hozzákapcsolt váltó hatfokozatú kézi. Nem is kell nagyobb ménes: a Swift Sport, állásból 8,1 s alatt letudja a százas sprintet és 210 km/h a végsebessége. Sokkal fontosabb, hogy teljesítményét jól ki lehet autózni! A futómű alapjaiban maradt McPherson és csatolt lengőkaros, viszont megerősítették a bekötési pontokat, könnyítettek az alkatrészeken és hátul merevebbek a lengőkarok. Keményebbek a rugók is, az egyedi lengéscsillapítókat a Monroe szállítja.

Vezetés élmény:

A Swift Sport vezetése önfeledt játék! 185 centis alkattal is remekül belőhető a vezetői pozíció, a kezelőszervek működtetése könnyű. A négyhengeres alul sem erőtlen, de a gázt 2200/perc környékén veszi először harapósan, a nyomaték széles sávban él, ám 6000-nél meglepő a hirtelen (egyébként nem dadogós) leszabályozás. A nem igazán közvetlen, 2,8 fordulatos kormánnyal hajszálpontos az irányítás, és örömteli, hogy van visszajelzés a kerekek felől. A menettulajdonságok egyszerre biztonságosak és szórakoztatók, a Sporttal meglepő tempóval vadászhatók a kanyarok, a far csak szándékosan lengethető be, de ilyenkor sem viselkedik ijesztően az autó.

Sportos?

Az elöl hűtött, hátul tömör tárcsákkal lassító fék jól vizsgázott a szerpentineken, a tempós szakaszokon taposva sem éreztünk drámai hatásfokcsökkenést. Az egyetlen hiba a némaság. A vaskos kipufogók csak látványkellékek, a Swift Sportnak sem indításkor. Sem menetben nincs bizsergető hangja; durrogást, ropogást, de még csak sejtelmes duruzsolást sem hallani. Kár. Így azonban kellemesebb a hosszú távú utazás. a főtengely 130 km/h-nál 3000-et fordul percenként, a motorzaj távoli, tényleg csak a nagyobb hibák ütnek fel a vártnál keményebben.

A Swift Sport hamarosan Magyarországra is elér, a pontos felszereltsége és ára még ismeretlen.