A Suzuki Vitarából is ismerős 1,4-es turbós benzinessel faragtak sportgépet a japán gyártású Swiftből.
Más lökhárítói miatt a Sport öt centivel hosszabb (3890 mm) a normál Swiftnél, de nyomtávjai meglepő módon keskenyebbek: elöl 1510, hátul 1515 mm a terpesztés. Minden más, a tengelytáv (2450 mm), a szélesség (1735 mm) és a magasság (1495 mm) is változatlan; alufelniből csak 17 colosat adnak (más méret felárért sincs), 195/45-ös gumikkal. Szögletesebbre rajzolt hűtőmaszkjáról, szénszálhatású elemeiről és dupla hátsó kipufogójáról – ha nem is első pillantásra – felismerhető a kizárólag ötajtósként futó Sport.
A kigyúrtság nem megy a használhatóság rovására, a hely és a csomagtér (265–947 l) is egyenértékű a többi Suzuki Swiftével.
Az 500 mm hosszú lapú új első ülések remekül tartanak, a piros varrás látványos, de a zongoralakkos műanyagok nem illenek a képbe. Az elődjénél 80 kilóval könnyebb Sport 975 kilót nyom, s ezzel nem állítja nagy feladat elé az 1,4-es turbóst. A közvetlen befecskendezéses, startstopos benzines 140 LE-s (5500/perc), nyomatéki csúcsa 230 Nm (2500–3500/perc); a hatfokozatú kézi váltó (a Swift-váltóktól megszokott módon) precíz szerkezet.
Az alapjárat hidegen is egyenletes és nagyon csendes, a gázreakció 1500 környékén már élénkül, nagyot 2200-tól harap, akkorát, hogy 6000/percnél meglepetésként ér a leszabályozás. Némileg csalódás, hogy a „mérges” Suzuki Swift szinte hangtalan, indításkor és menet közben sincsenek gépzajok, még a vastag kipufogók sem morognak, durrognak. Hosszú utakon persze örömteli a kevésbé fárasztó menet, hatodikban 90-nél 2000-et, 130 km/h-nál 3000-et fordul a főtengely percenként.
A Swift Sport főleg azzal tesz boldoggá, hogy teljesítménye kiautózható. A számok nem sokat mondanak, sokkal fontosabb a kezelhetőség, amiért sokat tettek a gyárban. A futómű alapjaiban változatlan, de ahol lehet, könnyítettek az alkatrészeken, és megerősítették az összes bekötési pontot is. Keményebbek az új rugók, hátul merevebbek a lengőkarok, a csillapítókat a Monroe szállítja. Bár a 2,8 fordulatos kormány nem igazán közvetlen, a célpontos irányítás és az érezhető visszajelzés kárpótol.
Az ívmenet nagy tempóval annak ellenére is bolondbiztos, hogy a far belengethető, de ez a kis móka nem megy a biztonság rovására; az alapvetően alulkormányzott Sport végig uralható marad, miközben eszeveszett tempóban lehet vele kanyarokat vadászni. A fékek is felnőttek a feladathoz, mind a hatásfokkal, mind az erő adagolhatóságával elégedettek voltunk, ahogy a menetkomforttal is, mert az alacsony oldalfalú gumik ellenére csak az igazán durva úthibák ütöttek fel.
Ha egymás mellé állítjuk a vezetési élményt, a gazdag felszereltséget (LED-es fényszórók, automata légkondi, tolatókamera, infotainment, audiorendszer, navigáció, vezetősegédek) és a teszt 7,1 l/100 km-es vegyes fogyasztását, a végeredmény: a Swift Sport kifejezetten jó ajánlat az apró méregzsákok mezőnyében.
KáZé
Megjelent: Az Autó 2019/3.
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Szívesen olvasnál tartalmakat offline is? Fizess elő az AzAutó magazinjára. Az előfizetés díja 9 960 Ft / év.
Az autógyártók számára ma a kiberbiztonság a legnagyobb külső fenyegetés, megelőzi az energiaválságot és az inflációt is. A Rockwell Automation jelentése szerint az autóipari vezetők 35%-a tartja ma ezt a legfontosabb kihívásnak.
Mire jó az ékszíj spray? Kipróbáltunk egy hazai gyártásút.
A Yaris Cross csak szolidan frissült, műszakilag sem történtek mélyreható változások, de ez érthető, nem volt rájuk szükség. A legdrágább, azaz a csordulásig extrázott összkerekes hibrid járt nálunk.
