A Leapmotor T03-as itthon a piac legolcsóbb villanyautója, de ettől kicsit sem fapados. Praktikus, kicsi és ötajtós, pont olyan, amit Európában mondjuk a Fiattól, vagy a franciáktól várnánk…

A Leapmotor – mint a legtöbb kínai márka – fiatal, 2015-ben alapították, első autóját – az akkus-elektromos S1-est – 2017 végén mutatta be. Az S1 már régen múlt idő, de a kínálat folyamatosan bővül: a cég alapmodellje, a T03-as 2020-as, de igazán csak mostanra ért Európába. Kínában és általában Ázsiában többféle akkuval és motorteljesítménnyel is árulják, hozzánk mindkettőből csak a legnagyobb jön (95 LE, 37,3 kW).

Mivel a Stellantis az idők szavára hallgatva 2023-ban 20%-os részesedést vásárolt a Leapmotorban, a T03 egy ideig Lengyelországból, az egykor Fiatokat ontó, ma pedig a Jeep Avengert a Fiat 600-ast és az Alfa Juniort készítő, Tychy-ben működő üzemből jött. 2025 tavaszán azonban úgy döntöttek, inkább Kínából hozzák a Leapmotor összes modelljét, miközben állítólag új gyártóhelyet is keresnek nekik Európában. Tesztautónk tehát kínai gyártású.

A Leapmotor T03: karosszéria

Körbejárva elsőre a kidolgozás magas színvonala tűnik fel: a festés minőségi, a részletek alaposak, az élek, és az illesztések pontosan futnak, a rések szűkek, egyenletesek. A formák játékosak, de nem erőltetetten „jópofák”, finoman a Fiat 500-ast is idézik, az arányok azonban furcsák: a 3,62 m-es hosszhoz 1652 mm-es szélesség és 1577 mm-es magasság jár.

Utastér

Az ajtók tompán, szinte puhán csukódnak, széles utat nyitnak, és nem is kell mélyre huppanni; a vezető ülőlapja alaphelyzetben 57 centi magasan áll. A fejnek is jut hely, még 180 centi feletti magassággal is egészen kényelmesen el lehet helyezkedni –pedig az alapáras napfénytető sokat elvesz a fejtérből; csak a beülés korlátozott kissé. Az így megmaradó (ülésbeállítástól függően 915–955 mm-es) belmagasság ebben a kategóriában nem kevés.

A kellemes tapintású szövettel burkolt, látványos, enyhén olaszos varrású első ülések lapja 500 mm hosszú, tömésük nem zavaróan puha, csak kényelmes – ez is latinos vonás. A támlák magasak, és nem is keskenyek, de rossz, hogy a belőlük kinövő fejtámlák nem állíthatók. Ez az utastéri kommunikációt is gátolja valamelyest, a hajtás csendje ellenére is emelt hangon kell beszélgetni a hátul ülőkkel.

A kormány kicsi, jó fogású, csak le-fel állítható, elég széles tartományban, a tengelyirányú szabályozhatóság nem is nagyon hiányzik. A felületek többsége kemény műanyag, a hatás mégsem ordítóan olcsó, az első ajtókra egy részen puha burkolat is jutott, az élek mindenhol sorjamentesek. Kacathely nincs sok, ami van az béleletlen, de jó, hogy a hátsó ajtókra is vájtak zsebeket – a támlák zsebei ellenben nagyon hiányoznak. Elöl két, klasszikus (USB-A) csatlakozó is van, a hátsó utasoknak viszont egy sem jár. Az első középső pohártartó megfelel kacatosnak, és könnyű elérni a telefontartót is. A kesztyűtartó nagy, és szintén béleletlen.

Hátra, ha nem is könnyű, de nem tornamutatvány bejutni, az ajtók elég nagyok és majdnem derékszögben kitárhatók (ez gyerekek szállításakor óriási előny), és itt a tető éle sem akadályoz. A műveletet megkönnyíti, hogy az első üléseknél puhább hátsó pad széleit lekerekítették, könnyű belépni, nem akad el a lábfej.

A lap itt is hosszú (46 cm), a magas és vízszintes tető alatt a fejtér csak 180 centis testmagasság felett fogy el. Egyébként éppen a fejeknek jutó hely miatt lehet kényelmesen, egyenes derékkal ücsörögni, amitől a lábtér is „megnő”. A T03 négyszemélyes, így a sík padló nem fontos, a meredek oldalfalak között a válltér összehúzódós.

A belső szélesség hátul 132 centi, két átlagfelnőtt válla összeér, de ennél fontosabb, hogy két nagyobb gyerekülés jól elfér. A támla, osztás nélkül, egyben billen előre, az ülőlap fix, amitől a bővített csomagtér alja lépcsős. Az alapból két iskolatáskára és némi bevásárlásra szabott üreg mély, (az aljában nincsenek külön rekeszek) pereme pedig magas: 745 mm. Belül, a kerékdobok között 91 centi a távolság, az ajtó kellemesen magasra nyílik, zárja nem áll ki.

A T03 a távirányító gombjával nyitható-csukható, az utastérben azonban nincs külön helye a szerkezetnek, ami rossz elgondolás. Itt már csak a startgombot kell megnyomni. A gyalogosokat figyelmeztető villanyautós „huhogás” bent is zavaróan hangos, erejét állítani nem lehet, de 31 km/h felett elhallgat. A „váltókar” a jobboldali bajuszkapcsoló, egyértelműen és finoman működik, az ablaktörlő baloldalra költöztetett kapcsolóját nehéz kezelni. A kilátás minden irányban jó, az üvegfelületek nagyok és az oszlopok sem zavaróan vaskosak, hiba, hogy az egykarú ablaktörlő széles felületet hagy vizesen a bal A-oszlop mellett és hiányzik a hátsó törlő is.

Motor, erőátvitel

Háromféle menetmód válaszható (a szokásos, Eco, Normal és Sport), Eco-ban sem „alulmotorizált” a T03. A kormányon csak Sportban érezni némi változást, és persze megélénkül a gázreakció; a pedált a padló közelébe taposva azonban minden beállítással hasonló a dinamika. A gördülés önmagában nem zajos, a kerékjáratok hangszigetelése azonban gyenge.

Az egyszerű szerkezetű felfüggesztés rugói lágyak, a csillapítás pedig hozzájuk képest feszes, amitől a hirtelen felületváltásokon ráz a futómű, a hosszabb hullámokon pedig meglepően nagy­autósan lép át. Nagyobb terheléssel sokat javul a kátyúkezelés. A kormány nem túl közvetlen, és teljesen steril, Sportban is; könnyű és 3,1-et fordul a végállások között. A pedálok szintkülönbsége nagy és a lábtér sem tágas.

Manapság nem meglepő, de rossz, hogy a műszerfalon egyetlen valódi gomb és kapcsoló sincs, csak a kormány küllőin találunk ilyesmit. Ezek kezelését is tanulni kell: a mai divatnak megfelelően előbb ki kell választani az állítgatni kívánt funkciót, csak ez után tekergethetünk. A teszt alatt a tempomat szabályozása közben, ha nem voltunk elég gyorsak, a hangerőt változtattuk. A vezető előtti kijelző 8,0, a középső érintős 10,1 colos, mindkettő éles, de nappal tükröződnek, a középsőt pedig zavaróan alacsonyra szerelték. Mindkettőn túl sok az információ, így kicsik a nyomkodandó felületek.

Nagyon rossz ötlet, hogy a szellőzés is csak érintéssel állítható! Ráadásul előre ki kell választani, hogy hűteni, vagy fűteni szeretnénk, amitől a légkondis ablakpárátlanítás, hideg időben bár nem lehetetlen, de nehézkes: ide-oda kell a hűt és a fűt között kapcsolgatni. Ezzel a rendszerrel a hőmérséklet beállítása sem egyszerű, főleg az őszi átmeneti időjárásban. A hűtés gyakran túl hideget, a fűtés pedig alapból is túl meleget fújt.

Vezetés, menettulajdonságok

Nagyon jól működik a ma már egyre ritkább gyári navigáció, a fedélzeti számítógépet azonban eldugták, és furcsa, hogy nem ír pillanatnyi fogyasztást, csak átlagot. Városban kellemes a T03, 50 km/h-ig Eco-ban is nagyon jól gyorsul, rugalmas, ez egy villanyautónál nem meglepő. Fékereje leheletfinoman adagolható, tükrei holttérmentesek, és fordulékony is; nagyon jó, hogy a motorfékhatás a menetmódokhoz igazodóan változik – a legerősebben sem lesz egypedálos a működés. Országúton Normal üzemmódban megfelelő a rugalmasság, négy személlyel sem kell a gázt padlóra taposni egy-egy előzéshez.

Autópályán 100 km/h-ig még elég rugalmas a viselkedés, a 130 km/h-s végsebesség a műszerfalon 140, és nagyon jó, hogy a 130 kellemesen tartható is. Nyoma sincs erőlködésnek, vagy durva leszabályozási beavatkozásnak, és az egyenesfutás is kiváló. Az oldalszélre csak kicsit érzékeny a futómű, az ívmenet túlzás nélkül dodzsemes, egy ideig dől, és a lágy rugókon billeg a keskeny, magas karosszéria, a viselkedés így is a végletekig semleges – ennyit tesz a nehéz akku a padlóban.

Nagyon jó, hogy a vezetősegédek beavatkozásai, és jelzései finomak, egyáltalán nem tolakodók. A teszt átlagfogyasztása vegyes használatban kereken 10,0 kWh/100 km-re jött ki, és sok autópályázással és légkondi használattal sem mentünk 16,5 fölé. A T03-as elsőként és eddig egyedüliként teljesítette túl WLTP ciklus szerinti hatótávolságát (265 km) az Autobest összeurópai zsűrijének szokásos éves nagy villanyautó-tesztjén, az Ecobest Challenge-en Olaszországban. Váltott vezetéssel, normális használatban, autópályán, országúton és városban, állandó légkondival 290 km jött ki! A váltóáramú fedélzeti töltő csak 6,6 kW-os és egyfázisú, de egyenárammal 45 kW-ot is fel tud venni az akku, ami 36 perces 30-80%-os töltési szintidőt jelent.

Felszereltség

A T03-as itthon egyféle felszereltséggel fut, ebben alap a hat légzsák és a „Leap Pilot” fantázianevű asszisztens-csomag is, benne adaptív tempomattal, automata vészfékkel, holttérfigyelővel és sávtartóval. Meglepő, hogy a fényszórók és a hátsó lámpák hagyományos izzókkal világítanak, de van tolatókamera, 15 colos alufelni-szett és üvegtető is.

Ebben a kategóriában még kevés a szereplő, a T03 jókor érkezett, mert hamarosan tolongás várható. Városban teljes értékű, az autópályát sem kell kerülni vele, és átlagos használatban elég lehet havonta kétszer tölteni.

A Leapmotor T03 adatlapja

A Leapmotor T03 és legfontosabb konkurensei

Karosszéria, felfüggesztés

+ Ötajtós kialakítás
+ Színvonalas kidolgozás, pontos illesztések
+ Kényelmes ülések
+ Általánosan jó minőség
+ Stabil kanyartulajdonságok
+ Jó fékek
+ Vékony tetőoszlopok (jó kilátás)
+ Síkpadlós utastér
+ Fordulékonyság
+ Jól átlátható karosszéria
– Gyenge fényszórók
– Tükröződő kijelzők
– Kanyarodási oldaldőlés
– Nagy fék-gáz szintkülönbség
– Nincs hátsó ablaktörlő
– Hiányzó valódi gombok
– Lágy rugók, feszes csillapítás
– Rosszul törlő egykarú első ablaktörlő
– Csak egyben dönthető hátsó támla

Motor, erőátvitel

+ Kiváló rugalmasság (0–50 km/h: 5 s)
+ Autópályás használhatóság
+ A WLTP értéknél hosszabb valós hatótáv
– Hangos figyelmeztető (elektromos) hang

Biztonság

+ Hat légzsák alapáron
+ Sok vezetőasszisztens alapáron
+ Tolatókamera alapáron
+ Jó fékek
+ Jó tükrök
– Rosszul törlő ablaktörlő

Költségek

+ Hosszú akkugarancia
+ A hazai piac legolcsóbb villanyautója
+ Takarékos működés
– Rövid rozsdagarancia
– Rövid szervizciklus

SZG

Megjelent: Az Autó 2025/12.

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!