Erősebbik háromhengeres, 120 LE-s turbómotorjával és automata váltóval fogtuk próbára a koreaiak belépő crossoverét.

Sokszor emlegetjük, hogy a legtöbb gyártó – mérettől függetlenül – crossoverbe, városi terepjáróba akarja ültetni az embereket, és a Kiának be is jön ez a taktika. Félmilliót meghaladó összeurópai értékesítésével tavaly rekordévet zárt a koreai márka, százezres nagyságrendben hasít a Ceed-család (amiből már szintén van krosszos XCeed) és a Sportage szabadidő-terepes, de minden korábbinál magasabb eladásával a Stonic ugyancsak hozzájárult a sikerhez. Utóbbinál a választás akár ízlés kérdése is lehet, hiszen (műszaki) alapjaiban a Rio kisautóról van szó eltérő csomagolásban, de változatlan (2580 mm-es) tengelytávval.

Karosszéria

A kontrasztos – jelen esetben fekete – tetővel, a robusztusságot sugalló festetlen műanyag védelemmel (lökhárítók, kerékívek, küszöbök) és a 17 colos alufelnikkel a megjelenés vagány, a Kia az első cee’d 2006-os megjelenése óta már nem az a márka, mint a mondás szerinti szamár, amit ló helyett vásárolnak az emberek. Akit azonban elragad a látvány, számoljon azzal, hogy a Stonic terepen nem tud többet egy átlagos személyautónál, hasmagassága csupán 16,5 centi, és pluszpénzért sincs hozzá összkerékhajtás, de még csak egyszerű lejtmenetvezérlő sem.

Utastér

A finoman nyíló és záródó ajtók megalapozzák a jó minőségérzetet, a Platinum esetében pedig kulccsal sem kell bajlódni. A Rióhoz képest előny, hogy a beszállásnál itt kevésbé van mélyen az ülés (a lap talajtól mért magassága 510–570 mm), idősebbeknél, derékfájósaknál ez akár perdöntő vásárlási szempont lehet. Az ülés hosszú távon sem kényelmetlen, a lapja nem rövid (510 mm-es), de jól jönne az állítható deréktámasz. A huzat kellemes, és tartósnak is tűnt, aki kedveli a vidám hangulatot, narancsszínű mintázattal és varrással választhatja. A beállítás könnyű, tág határok között mozog az ülés és a kormányoszlop, a kétpedálos rend jó, a középkonzol nem nyomja a vezető jobb lábát; átlagos testalkattal a Stonic helykínálata minden irányban megfelel a kategóriában el­vártaknak.

Az utas előtti műanyag betéttől eltekintve a pult egy az egyben a Rióé, a lapított aljú, remek fogású bőr sportkormányért fizetni kell (Style csomag). A teljes bútorzat plasztik, ráadásul kőkemény, de az illesztések pontosak, az összeszerelés tisztességes munka; puha betét csak az ajtókra jutott a színben eltérő (szürke) könyöklőkre. Az ergonómia jóformán hibátlan, a kapcsolók elhelyezése logikus, akárcsak a fedélzeti számítógép és az infotainment kezelése – utóbbit magasra emelt, 7,0 colos érintőképernyőn tehetjük.

A kormányon első pillantásra riasztóan sok a gomb (balra audió és telefon, jobbra tempomat és fedélzeti számítógép), de a működtetés könnyen tanulható, a piktogramok egyértelműek. Vesszőparipáinkba, azaz a vakon (nem menüből) állítható légkondiba és a műszerfali fényerő szabályozásába a Stonic esetében nem tudtunk belekötni. Hasonlóan örültünk a fedélzeti tárolóknak, a középen állítható hosszúságú (alatta kis dobozos) kartámasznak és a mennyezeten a bélelt szemüvegtartónak.

A kisautóknál általában illúzió az ötszemélyes besorolás, három felnőtt a Stonicban is szorong, de az elsőnél rövidebb ülőlapot legalább „becsületesen” két utasra formázták. Bár a kabin kétujjnyival keskenyebb, mint elöl, ketten nagyon jól elférnek, átlagos (185 centis) termettel a fej még nem súrolja a mennyezetet, a lábaknak is jut hely, középen alacsony a padlómerevítő. Középen nincs kihajtható kartámasz, sem szellőző (ez még általános ebben a kategóriában), elspórolták a vezetőülés támlájáról a kenguruzsebet is, ellenben USB-portról tudunk okoseszközt tölteni. A csomagtér alaphelyzetben már-már kompaktautós (352 l-es), variálni és bővíteni a szokásos 60:40 arányban osztott támlákkal tudunk; a poggyászokat több ponthoz rögzíthetjük, de előtte magas (73 centis) peremen kell mindet átemelni. Az ajtó 185 centire nyílik fel, a zárja nem okoz fejsérülést.

Motor, erőátvitel

A Kiának még vannak szívócső-befecskendezéses (MPI), feltöltés nélküli benzinmotorjai – a Stonic alapgépe is éppen ilyen 1,25-ös, 84 LE-s –, de a volumenmodell az 1,0 l-es, közvetlen befecskendezéses turbós, 100 vagy 120 LE-s teljesítménnyel – a tesztautóba utóbbi került. Beindítás után a kezdeti rezonancia hamar kisimul, de a morgós, kerregő hang folyamatosan jelen van, ami városban zavaróbb az állandó gyorsítások miatt. A háromhengeres erőforrás szeret pörögni, de alul sem kellemetlenül gyenge, gázreakciója 1600-tól élénkül, késése (turbólyuk) 2000/perc felett kezd eltűnni.

A hétfokozatú, duplakuplungos, a karral pöcögtethető robotváltó a Kia saját fejlesztése, simán, de lassabban vált, mint például a VW-csoport DSG-je, irányváltásoknál viszont határozottabbnak tűnt. Autóúton, tartós 95 km/h-val haladva 4,9 l-es fogyasztást mértünk, a tesztet 6,5 l/100 km-es vegyes értékkel zártuk.

Vezetés, menettulajdonságok

A Stonic elsősorban városlakó, ezért előnyös, hogy a szokásosnál kicsit magasabban ülünk, a kilátást segítik a nem vaskos A-oszlopok, a tükrök is keveset takarnak, csupán átlósan hátra akadályoz a széles C-oszlop. A műszaki töltet egyszerű, a felfüggesztés elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros; a rugózást és a csillapítást az európai ízléshez igazítva a kelleténél árnyalatnyit keményebbre, illetve feszesebbre vették.

A 17 colos alufelnikkel (és a rajtuk lévő /55-ös gumikkal) rossz úton zötyög, úthibákon pedig fel-felüt a Stonic, ellenben az ívmenete sportosnak is mondható: a kasztni nem billeg, az alulkormányzottságot könnyű korrigálni, a far csak provokálva válik instabillá. A 2,6 fordulatos, villanyszervós kormány pontos, de „érzéstelenített”, a fékek minden keréknél tárcsákkal lassítanak, a pedálerő lineárisan adagolható, a hatásfokkal hidegen és melegen is elégedettek voltunk.

A várost elhagyva nem kell aggódni az erőhiány miatt, 120 LE-vel ugyan nem leszünk a belső sáv királya, de a szabályos tempó tartásához és az előzésekhez elegendő a tartalék. A menetkomfortot rontja, hogy 3500/perc felett a motorbúgással együtt támad a szél- és a gördülési zaj is, s mindez hosszú távon már fárasztó lehet.

A Kia Stonic felszereltsége

A Platinum a Stonic kínálatának teteje, ezért sokkal könnyebb felsorolni, hogy mi nincs benne, illetve miért kell fizetni. A 6,4 millió forintos listaáron többek között megkapjuk az összes vezetősegédet, a fűthető első üléseket és kormányt, a komfortbejutást és a navigációs rendszert is, míg rendelni csak sportkormányt és belső színcsomagot (együtt 200 ezer forint), valamint napfénytetőt (250 ezer forint) tudunk – utóbbi esetén le kell mondanunk a színes tetőről.

A Stonic sok szempontból jó választás lehet, amit igazol a cikk elején említett piaci eredmény. Fiatalos, vidám stílusával, egyszerű, de otthonos és kényelmes utasterével, használható méretű csomagtartójával mifelénk akár kétgyermekes családok autójaként is helytállhat. A Kia márka iránti bizalmat erősíti, hogy a 7 évre vagy 150 000 km-re szóló garancia még mindig egyedülálló a piacon.

A Kia Stonic és néhány konkurense

A Kia Stonic 1.0 T-GDi Platinum aut. adatlapja

Karosszéria, felfüggesztés

+ Karosszériavédelem
+ Beszállás
+ Széles tartományban állítható ülések
+ Kilátás (előre, oldalra)
+ Pedálrend
+ Könnyen leolvasható műszerek
+ Menük, funkciók kezelése
+ Helykínálat (elöl)
+ Összeszerelési minőség
+ Elegendő rakodóhely
+ Nagy csomagtér, rögzítőpontok
+ Biztonságos menettulajdonságok
– Kemény utastéri műanyagok
– Kilátás (átlósan hátra)
– Magas rakodóperem
– Érzéketlen kormány
– Menetkomfort (zaj)

Motor, erőátvitel

+ Elegendő teljesítmény
+ Jó váltó
+ Hatékony fék
– Motorhang
– Rezonancia (hidegen)

Biztonság

+ Hat légzsák alapáron
+ Vezetősegédek alapáron
+ Isofix

Költségek

+ Garancia
+ Tartalmas felszereltség

Krepsz Zoltán

Megjelent: Az Autó 2020/3.

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!