2020 szeptemberében tartóstesztre fogott kombi Fiat Tipónk túl van a 40 000 km-en. Íme, az összefoglaló.

A lépcsőshátú Fiat Tipo érkezett meg először, még 2015 végén. A 2016-ban bemutatott kombi a Fiat–Chrysler (tehát még nem a Stellantis, mert az egy jóval későbbi alakulat) Fiat 500L-lel indított, SW (Small Wide: kicsi és széles) padlójának nyújtott változatán gurul (ezt használja többek között az 500X és a Jeep Renegade).
Felszereltség
A 2638 mm-es tengelytáv nem számít nagynak, és 4,57 m-es hosszával sem rekorder a kompakt kombi-mezőnyben, de a „teljes csomag” kimondottan jó ajánlatnak számított, még 2020 végén is. Akkor listaáron 4 755 000 forintért tisztességes felszereltség járt (ESP, hat légzsák, manuális légkondi, távirányítós központi zár, négy hangszórós rádió, dombsegéd, fedélzeti számítógép, két első elektromos ablakemelő, elektromos tükörállítás, osztott hátsó támladöntés, startstop és dupla fenekű csomagtartó).
Vezetősegéd nem volt sok. Alapáron egy sem járt, és csomagban is csak sebességhatárolót és ütközésmegelőző vészféket adtak (nem drágán, 75 ezer Ft-ért). A tesztre fogott Tipo a lehető legegyszerűbb változat, alapfelszereltségű (Pop) a belépő 1,4-es szívó benzinmotorral (95 LE, 127 Nm). Ez a gép éppen akkor tűnt el a listából, amikor a mi autónk szolgálatba állt. 2020 őszétől már a háromhengeres turbós, 100 LE-s 1,0 l-es volt az alapgép, jóval drágábban.
Tesztautónk többletfelszereléseinek listáján is csak néhány józan tétel szerepelt: kanyarkövető ködfények, szőnyeggarnitúra, normálméretű pótkerék (alapból defektjavítót adtak), fényezett tükörházak, és krómborítású kilincsek.
Tapasztalatok a Fiat Tipo-val
Feltűnő volt, ahogy a Fiat Tipo „összeérett” az első 5-600 km-en. Sokkal csendesebb és egyenletesebb lett az alapjárata, jobban adagolhatóak a fékei, és a gumik bekopása után elcsendesedett a gördülése is. Utastere fekete, kopogós műanyagtenger, de a részletek kicsit feldobják, egyedül az ajtók „egybeöntött” műanyagburkolata bántó. Az „olcsóság” az egyébként jól használható kacathelyek többségének burkolatlanságán, és a nagy, világítás nélküli kesztyűtartó egyszerűségén érhető tetten a leginkább.
Az egyszerű műanyagkormány jó fogású, és a váltógomb is kellemes. A műszerfal félfényes feketéje szinte mindig zavaróan tükröződik a szélvédőben, és nagyon rossz, hogy az alapmodellből kispórolták az első ülések támlazsebeit. Az ajtózsebek rövidek, az elsőket menet közben is el lehet érni, a hátsók legnagyobb értéke pedig az, hogy egyáltalán vannak. Az egyszerű huzatú ülések jól tartanak, de zavaró, hogy a vezetőoldal magasságállító mechanizmusa nem egyformán emeli az ülőlap elejét és végét. A finoman nyíló-csukódó ajtókon át könnyű beszállni.
A fejtér hátul is rendben van, és a lábak is jól elférnek – még 180 centi felett sem kín itt utazni. A középső hely elfogadható, a padlómerevítő széles, de nem zavaróan magas. A csomagtartó ajtaja magasra nyílik, még 185 centivel is alá lehet állni. A dupla fenekű kialakítás nehezen kezelhető (a padló két szinten rögzíthető, felső állásában befelé nincs küszöb, de az egészet ki is lehet venni). A takaróroló kétállású (ezt is nehéz kezelni), a rögzítőpont kevés, a támladöntés egyszerű.
A bővített raktér alja majdnem sík, de emelkedő, mert a támlarészek a fix ülőlapra fekszenek (2020 végén 20 000 forintért előrebillenthető lapot is lehetett rendelni). A három év alatt a kormány karimája csak kicsit fényesedett ki, a küszöbök műanyagburkolatait azonban nagyon összekarcolták a ki-beszálló cipők. A vékony, és olcsó műbőr váltószoknyát rögzítő műanyagkeret egy forró napon úgy meglágyult, hogy kiesett a helyéről, egy szerviz segítségét kellett kérnünk, hogy a helyére tegyük. Meglepő volt, amit a takaró levételekor láttunk: a „lenge” szoknyán kívül semmi sem takarja a váltókar kapcsolómechanizmusát, pedig itt még szokott lenni egy gumiharang…
Menetteljesítmény
Az 1,4-es régi ismerős, alapjárata hidegen viszonylag sokáig 1500/perc körüli, gyorsan bemelegszik, és hidegen is csendes. Szépen teszi a dolgát, 2000 alatt kelletlenül, de türelmesen, 2500-tól már elfogadható dinamikával. Az olaszosan hosszú utakon, de finoman tologatható váltókar furcsa áttétel-kiosztású hatfokozatú szerkezetet kapcsolgathat. Az egyes feleslegesen rövid, annyira, hogy sík úton még nagyobb terheléssel is könnyen el tudunk indulni másodikban! A többi sebesség kiosztása jó és a hatodik sem zavaróan hosszú (130 km/h-nál 3500/perc). A Fiat Tipo autópályán is csendes, és komótosan, de tovább is gyorsít hatodikban.
A gördülés és a tükrök hangja messze túlnövi a motorét, de a zajkomfort így is rendben van. Az 1,4-es 3500 felett felhangosodik, és terhelésre a márka legszebb orgánumú klasszikus négyhengereseit idézően szól. Normál használatban 3500-4000/perc felett sosem jár a fordulatszámmérő. A váltókar járása az idővel még finomabb lett, de nem lötyögős. Eddig összesen háromszor jártunk kötelező szervizen, 10 000 km-nél, 21 000-nél, és 36 000-nél, az olajcsere-ciklus 15 000 km vagy egy év.
Olajfogyasztás nem mérhető, és a kötelező karbantartások sem voltak drágák. Az elsőért 33 000-et a másodikért 38 000-et a harmadikért (pollenszűrő cserével) 55 000 forintot fizettünk ugyanabban a márkaszervizben. A váltószoknyán kívül mást nem kellett javítani.
Az egyszerű szerkezetű futómű hangolása kifejezetten kelet-európai, a nagyobb úthibákat terheletlenül is puhán vasalja ki. Cserébe fékezéskor billen. Kanyarban nem dől zavaróan, viselkedése teli csomagtartóval is jóindulatúan alulkormányzott marad. A tisztán elektromechanikus rásegítésű kormány áttétele közvetlen (2,6 fordulat), és nem is érzéketlen, a középkonzolról kapcsolható „City” üzemmódban megnő a szervoerő, hogy könnyebbek legyenek a parkolások, de erre valójában semmi szükség.
A Fiat Tipo kombi fara betájolhatatlan, kamerát rendelni sem lehetett. A radar fontos segítség lenne (a tesztautóban nincs). A 40 000 km alatt a legfeltűnőbb változás, hogy a jobb első futómű, a nagyobb úthibákon meg-megnyikordul időnként, de esőben és autómosások után elhallgatnak a nyávogó szilentek.
Az első 40 000 km tesztátlaga, vegyes üzemben – legalább 50%-ban városban – 6,1 l/100 km-re jött ki. A történelem fintora, hogy ma, így használtan egykori ára közelében is el lehetne adni a minden szempontból józan családi kombit. Keresett is a használtpiacon…
Fiat Tipo Kombi 1.4 Pop műszaki adatai
Soros négyhengeres, szívócső befecskendezéses szívó benzinmotor, elöl keresztben beépítve. Két felülfekvő vezérműtengely, hengerenként négy szelep. Hengerűrtartalom: 1368 cm3. Furat: 72,0 mm, löket: 84,0 mm. Kompresszió: 11,0:1. Teljesítmény: 95 LE/70 kW (6000/min). Nyomaték: 127 Nm (4500/min).Hatfokozatú kézi váltó, elsőkerékhajtás. Elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztés. Elöl-hátul tárcsafékek. Csomagtér 550 l. Üzemanyagtartály: 50 l. Hosszúság x szélesség x magasság: 4571x1792x1512 mm. Tengelytáv: 2638 mm. Saját tömeg: 1205 kg-tól. Gumiméret: 195/65 R15 (Bridgestone Ecopia). Végsebesség 185 km/h. Gyorsulás (0–100 km/h): 12,3 s. Fogyasztás (város/városon kívül/vegyes): 6,7/5,2/5,8 l/100 km. Tesztfogyasztás 6,1 l/100 km. CO2: 132 g/km. Általános garancia: 2 év, km-korlátozás nélkül (+3 év importőri garancia 100 000 km-ig). Védőszárny szolgáltatás: 2 év. Fényezési garancia: 3 év. Rozsdagarancia 8 év. Szervizintervallum: 15 000 km vagy 1 év.
SZG
Megjelent: Az Autó 2023/11.