Tuningteszt: Renault Clio RS

Tuningteszt

A széles szájú lökhárító végében csücsülnek a ködfényszórók. A nagy fordulókör megnehezíti a városi manőverezést

Renault-ék régóta komolyan gondolják a sportos utcai kisautó-építést, emlékezzünk csak, a több mint húsz éve bemutatott középmotoros R5-ösre. Most a Clio harmadik generációját utalták be a márka boszorkánykonyhájába. Faragtak rá két dögös lökhárítót, diszkrét küszöbtoldatokat, felpumpált és légbeömlővel megtűzdelt első s kicsit kiszélesített hátsó sárvédőket. Van még ültetett és keményített futómű, négy 215/45 R17-es Conti abroncs sokküllős alufelniken, és a belsőt is feltupírozták, igaz, csak annyira, hogy ne terelje el a figyelmet a lényegről, az RS képességeiről.

Gombnyomásra kel életre a kétliteres szívómotor, hangja tízből legalább kilences; egy pontot még hozzáadhatnánk, ha gázelvételkor jönne egy kis bugyborékolás is a dupla csőből, de ezt az élményt meghagyták a tuningolóknak.

	A hátsó lökhárító aljába diffúzort gyártottak, ennek szélén bújtatták el a két kipufogóvéget. Sportosság ide vagy oda, az RS jól használható, 288 l-es csomagtartót és elég tágas hátsó üléseket kínál

Készséggel pörög fel a 197 lovas 16 szelepes, nem is várunk tovább, kapcsolás egyesbe, előttünk az aszfaltcsík! A városból kifelé ismerkedünk, fel-le kapcsolgatunk a hatgangos váltóval, egy-két nagyobb gáz, s az is hamar kiderül, nem epekőzúzó a keményített felfüggesztés. A kibérelt versenypálya bejáratánál már forr a vérünk, megkapjuk a zöld jelzést, indulhat a móka! Nincs turbós hátbaverés, de kárpótol, hogy 2000/perctől szépen erőre kap a négy henger, 3000-től pedig olyan vehemens a gyorsítás, hogy pillanatokon belül jön a 7500-as piros zóna; százig mindössze 8-at kell számolni. Hármas, négyes, közeleg a kanyar, tapossuk a Brembo féket, de minek: a futóművet nem lehet kihozni a sodrából, kikapcsolt kitörésgátlóval is csak a hangulat fokozódik, a veszélyérzet nem nő.

Bőr-szövet borításúak az ülések, 250-ig skálázott a sebességmérő. Az összeszerelés minősége jó, a kipufogóhang normál használatban 130 km/óra körül kezd zavaróan morgóssá válni

A kisebb sebességnél még érzéketlennek tűnő volán az autót hajszolva formába lendül, talán csak ülésből szeretnénk kagylósabbat: amikor az RS a fizikai törvények határait súrolja, a pilóta egy hajszálnyival több oldaltartásra vágyik.

Vége a száguldásnak, megyünk a város felé, ezúttal nem hajszolva; barátságos a motor, nem kell az állandó pörgetés. Ha vigyázva hajtjuk, beéri 100 km-enként 9 literrel is, de képességeit kihasználva további 6-8 litert könnyen leereszt a torkán. Ez persze nem riasztja el a lóerőbolondokat, akik kifejezetten örülhetnek a Clio RS 5,4 milliós árának, ezzel ugyanis nem sokan versenyezhetnek ebben a kategóriában.

Karner Miklós

Az Autó2 újság 2008/2. számában megjelent cikk rövidített változata

 

Műszaki adatok

Motor: soros, négyhengeres, 16 szelepes benzinmotor

Hengerűrtartalom [cm3]: 1998

Teljesítmény [LE/kW (1/min)]: 197/145 (7250)

Nyomaték [Nm (1/min)]: 215 (5550)

Gyorsulás 0–100 km/h [s]: 6,9

Átlagfogyasztás (mért) [l/100 km]: 8,9

Végsebesség [km/h]: 215

Az Autó2 újság 2008/1. számában megjelent cikk rövidített változata