Brabham BT62

John Arthur, ismertebb nevén Jack Brabham 1926-ban született Sydney külvárosában, ahol már gyerekként fűszerárus apja kisteherautóját vezette. Nem szeretett tanulni, 1941-ben végleg otthagyta az iskolát, inkább egy autószerelő műhelyben inaskodott – bízott magában, a háború után 20 évesen saját kis szervizt nyitott és belekóstolt a versenyzésbe is. Tehetsége révén karrierje rakétarajtot vett: 1955-től a Forma 1-ben vezetett és négy évvel később, a Cooper istálló pilótájaként világbajnok lett! Lendülete 1960-ban is kitartott, zsinórban tudott öt futamon győzni (a Holland, a Belga, a Francia, a Brit és a Portugál GP-n), és ezzel újra behúzta a világbajnoki címet. Értett a versenyautókhoz, a csapattal Észak-Amerikában tesztelt és az általa módosított F1-es kocsival 1961-ben győzött a híres Indy 500-on. A Coopert elhagyva, 1962-ben saját istállót alapított barátjával, Ron Tauranac mérnökkel, és autóik a vezetékneveik betűi után kapták BT jelzésüket. Az első Brabham futamgyőzelem 1964-ben jött össze, de a tulajdonos helyett az amerikai Dan Gurney vezette a kocsit. 1966-ban, a 3,0 l-es, V8-as motorral szerelt új gépet azonban már maga Brabham vitte el egészen a harmadik világbajnoki címéig – ő volt az első az F1-ben, aki saját autójával lett bajnok. 1970-ig tartó karrierje során 128 Grand Prix-n állt rajthoz, a mérlege 14 győzelem, 37 dobogós hely és 13 pole. Csapatát Ron Tauranac, majd 1972-től a még nem mindenható Bernie Ecclestone menedzselte; Brabham géppel a névadón kívül Denny Hulme (1967) és Nelson Piquet (1981, 1983) lett F1-es világbajnok, illetve két konstruktőri elsőséget (1966, 1967) is szerzett a fennállása során 35 futamgyőzelmet elérő istálló, amely hivatalosan 1992-ben szűnt meg. Brabham fiai – Geoff (1952), Gary (1961) és David (1965) – szintén a nemzetközi autósport alakjai, elsősorban endurance versenyeken értek el sikereket, például mindhármuknak van Le Mans-i győzelme! 1979-ben a brit uralkodó lovaggá ütötte a világ egyik legeredményesebb autóversenyzőjét, aki 1990-ben bekerült a Nemzetközi Motorsport Szövetség halhatatlanjai közé is. Sir Jack Brabham 2014-ben hunyt el.

Mindezen kivételes családi örökség tükrében kell tehát a BT62-re tekinteni, amely a Brabham Automotive első projektje. A cégalapító, David Brabham nem titkolja, szerepel a terveik között az autóval való indulás a Le Mans-i 24 óráson, de most minden erejükkel arra a 70 példányra koncentrálnak, amely sorozatnak a gyártása idén év végén kezdődik. A számoknak különös jelentőségük van: a 62-es a családi istálló első teljes szezonjára utal az F1-ben, a 70-es pedig a Brabham név és az autósport kapcsolatának éveire. Mindezt tetézi az első 35, egyedi festéssel kérhető Celebration kocsi – kissé erőltetetten egy exkluzív széria az eleve limitált mennyiségen belül -, amely a Brabham F1-es győzelmeinek állít emléket.

A BT62 iránt érdeklődők jobban örülnének műszaki adatoknak, ezeket viszont patikamérlegen adagolja a cég. Például, hogy ki a tervező, pontosan nem tudni, de bennfentesek szerint a zseniális Gordon Murray keze jó eséllyel benne van: ő az, aki erős szálakkal kötődik a Brabhamhez, és aki 1978-ban óriási trükkel ventilátort szerelt a BT46-os hátuljára, amely kiszívta az autó alól a levegőt – eme tapadásnövelő holmit hamar betiltották, de Niki Lauda azért „beszippantotta” vele a Svéd Grand Prix-t. A recept amúgy a szokásos, azaz karbon monocoque váz, szintén karbon héjjal burkolva, minden alkatrész maximálisan kikönnyítve és az aerodinamikának alárendelve: a szárazon 972 kilós BT62-t addig csiszolták a szélcsatornában, míg 1,2 tonnányi leszorító erő termelésére lett képes. Viszont, hogy mindez hogyan oszlik meg a tengelyek között, illetve milyen tempónál ébred ez a valóban figyelemreméltó érték, homály fedi.

A motor körül szintén sűrű köd terjeng, a „Brabham V8” ugyan jól hangzik, de ilyen kis cégek általában nem bírnak el anyagilag egy komplett fejlesztést. Annyit tudni, hogy 5,4 l-es, hengerenként négyszelepes, változó vezérlésű és szívócső-hosszúságú, szárazkarteres szívó benzines kerül az ülések mögé, hosszában beépítve. A motorvezérlést a Motec szállítja, a drive-by-wire gázpedál pedig „drótos”, azaz a pedál gyakorlatilag potméterként viselkedik. Erőben nincs hiány és nem is titkosak az adatok, a teljesítmény 710 LE 7400/perc fordulaton, a nyomaték 6200/percnél 667 Nm. A hatgangos, szekvenciális, visszakapcsolásoknál a motort bő gázfröccsökkel öblögető, saját hűtőkörrel rendelkező, kormánypöcögtetős váltó Holinger gyártmány. A menetteljesítmények függnek a választott áttételektől is, de ezzel kapcsolatos méréseket hivatalosan még nem végzett a Brabham.

A 125 l üzemanyaggal teletankolható BT62 mindenben megfelel az FIA előírásainak, így aki pályára vinné, nem ütközik majd különösebb nehézségekbe. Az állítható, minden keréknél kettős keresztlengőkaros felfüggesztés valóban saját fejlesztés – a három fivérnek ebben óriási tapasztalata van -, a lengéscsillapítók Öhlins márkájúak, a központi anyával rögzített, 18 colos alufelnikre való versenygumikat a Michelintől szerzi be a Brabham. A karbon-kerámia kompozit féktárcsák átmérője elöl 380, hátul 355 mm, a betétek nyergenként hat-hat dugattyúval harapnak.

A Brabham Automotive több térségben is jelen van, ám ausztrál gyökereire rendkívül büszke a család – nem véletlen, hogy a BT62 gyártása is Dél-Ausztrália fővárosában, Adelaide-ben zajlik majd, a cég 15 ezer négyzetméteres komplexumában.