Ki szennyez?

Első ízben 2008-ban találkozhatott a fővárosi autóstársadalom a szmogriadó fogalmával, abban az évben alkották meg a rendelkezést (69/2008. (XII. 10.) rendelet), amely a mai napig érvényben van, persze időközben rengeteg módosítást hajtottak rajta végre. Kezdetben a rendszámok alapján döntötték el, hogy a riasztáskor melyik jármű jöhet be a város belső területeire, páros és páratlan felosztás alapján. Az első éles riadó nagy kudarcot hozott kilenc évvel ezelőtt, rengetegen nem tartották be az előírást, de a joghézag miatt büntetni nem igen tudott a hatóság. Úgy tűnt, a következő lépés az lesz, hogy a németországi zónahatáros megoldást veszik át, az akkor aktuális Kreszben meg is jelentek a piros, sárga és zöld zónákat jelölő táblák képei, de ezt aztán elvetették, azóta sincs Budapesten vagy vidéken ilyen rendszer. 2010-ben módosították ismét a budapesti szmogriadó rendeletet, akkor az érvényben lévőhöz hasonló, a járművek kibocsátását figyelembe vevő szabályozás született, csak még a rendszámra ragasztott plakettek alapján tiltották vagy engedték az autókat. Most nincs plakett, meg kell nézni a forgalmit, és ha – a tavaly tavaszi módosítás alapján – a 0, 1, 2, 3 vagy 4 kódok szerepelnek a V9-es sorban, illetve nincs semmilyen kód beütve, akkor a jármű nem használható a riasztási fokozatban, reggel 6 és este 22 óra között. A baj az említett kitiltási kritériumokkal, hogy nagyon leegyszerűsítőek, és nem veszik figyelembe a szálló por kialakulásáért nagyban felelős koromkibocsátást. Pedig lehetne logikusan is gondolkodni, mint ahogy például a németek teszik. Ők zónamatricát alkalmaznak a városokban, és ezek alapján bizonyos kibocsátású járművel nem is lehet belépni a belső területekre. Lényegesebb viszont, hogy elkülönítik egymástól a benzineseket és a dízeleket, nem úgy, mint nálunk. Így lehetséges az, hogy a legkímélőbbnek járó zöld úgynevezett „finompormatricát” megkaphatja az Euro1-es vagy annál jobb besorolású benzines (tehát az 1993. januártól érvényes jóváhagyású motor), ugyanakkor a dízeleknél ezt annak adják ki, amelyik legalább Euro4-es (2006. januártól érvényes) besorolású. Az általunk megkérdezett műszaki szakértő szerint ez a realitás, tehát nagyjából így lehet egymás mellé tenni a szmog kialakulásért felelős részecskék kibocsátási mértéke alapján a benzines és a gázolajos motort. Igaz, ezt nehéz lenne lenyomni a 11-12 év körüli dízelesek gazdáinak torkán, és sokan felháborodnának, ha látnák, hogy az első hazai gyártású Suzuki bejöhet, a ma is többmilliós értéket jelentő dízel meg otthon ácsoroghat. Pedig ez a jövő, a gázolajosok kiszorítása több európai nagyvárosban napirenden van.

Tavaly tavasszal újból előkerült a páros-páratlan rendszem alapján való kitiltás, de ezt az ellenzéki javaslatot nem fogadta el a Fővárosi Közgyűlés, ahogy azt sem, hogy vigyék lejjebb a riadó elrendeléséhez szükséges határértéket. Most éppen arról folyik az egyeztetés Budapesten, hogy az Euro3-as szabályoknak megfelelő dízelek (7-es és 8-as besorolás) is bekerülnének a korlátozás alá, így a kitiltással érintett autók aránya 38-41 százalékra nőhetne (240-395 ezer), de ezt most még nem meri (akarja) meglépni a városvezetés. Jelenleg azon dolgoznak, hogy beillesszék a rendeletbe a januári riadókor még csak Tarlós István javaslatára meghozott döntést, amely szerint a kitiltott autók forgalmiját felmutatva ingyen használhatja a budapesti tömegközlekedést az állampolgár.

Jó kérdés viszont, hogy honnan szerezhet az ember tájékoztatást a riasztási fokozat elrendeléséről? Elvileg a rádióból, a televízióból vagy az internetről. De aki ezeket nem használja, vagy nem nézi minden pillanatban, az nem is tudja meg, mi a helyzet. Sajnálatos, hogy tapasztalataink szerint a bevezető utak változó képű tájékoztató táblái az első időszakban kussoltak a riadóról vagy a tájékoztatási fokozatról, ám a később kitett infók sem árultak el részleteket. Nagyon szomorú, hogy erre nem fektetett elég energiát a főváros.

KaMI