Dacia Dokker teszt

A Skoda megvásárlásával nagyot nyert a Volkswagen-csoport, sokan nem hittek benne, hogy ugyanígy nyerhet a Renault a keleti blokkban egykor lesajnált Daciával. Pedig nyert, és nyer is, mert megtalálták azt a szegmenst a piacon, amelyikre más gyártók csak most kezdtek ráharapni. Egyértelműen kiderült az utóbbi években, hogy az olcsó modellre minden, nagy vevőkört vonzó kategóriában van kereslet, így (gondolhatta joggal a Dacia) a leginkább a francia, német és olasz gyártók által uralt haszonjármű alapú egyterűek között is.

 

Jöjjön a csattanó az elején: a Dokker mindenféle kényelmi extrától megszabadított, fapados, bal oldali tolóajtót nélkülöző kivitelben, 1,6 l-es, 82 lovas motorral 2,590 millió forint. A jellemzően állandó akciókkal kínált konkurensek közül most éppen a Fiat Dobló van hozzá a legközelebb, így is 900 ezerrel drágább (3 490 000 Ft) az alapmodell. A Citroën Berlingo Multispace, a Peugeot Partner Tepee és Volkswagen Caddy Kombi belépőmodellje 3,8 milliós árszintnél jár, a Nissan NV200 és az Opel Combo Tour 4,4 milliónál is drágább, a Ford Tourneo Connect pedig az 5 milliót is túlszárnyalja (a konszerntárs Renault Kangoo-ja pedig most éppen nem kapható itthon személyszállító kivitelben).

 

A tesztelt 1,2 literes, turbós benzines a leggazdagabb Arctic-verzióban (van benne az alapszintnél is adott szervokormány, négy légzsák, Isofix- ülésrögzítés, ABS mellett többek között manuális klíma, két tolóajtó, fedélzeti számítógép, elektromos ablakemelő és külső tükör, állítható magasságú vezetőülés és kormányoszlop, ködfényszóró, tetősín) még mindig csak 3,44 millió forint. Ha az ár oldaláról közelítjük meg a Dokkert, nem lehet kétséges a Dacia sikere, s talán még azok is ráharapnak, akik eddig sznobságból nem választották a román márkát, hiszen itt egy olyan sokfunkciós igavonóról van szó, amelynél a presztízs vagy imázs szónak még nálunk sincs jelentősége. A többiek nagy bánatára a Dokker más területen is versenyképes. A jó helykínálaton nem lehet csodálkozni. 2810 mm-es tengelytávja a felsorolt konkurensekénél nagyobb, a kasztni hossza ugyanakkor itt a legrövidebb (4363 mm), ám ezzel nem veszít semmit. Elöl jó el lehet férni mindenféle testalkattal, a hosszú lábúak is kellően hátra tudják tolni az oldaltartást és deréktámaszt nélkülöző, ám sok száz kilométer után sem fárasztó vezetőülést, amelynek magasságállítása talán az autó leggyengébb pontja: három szinten rögzíthető a lap, ám ha magasabban akarunk ülni, a fenekünket is meg kell emelni. Ezt, bár primitív megoldás, meg lehet szokni (a BMW is ilyen rendszert tesz autóiba), ám az ülés billeg, mintha kikopott volna a retesze. Semmi nem akadályozza a vezető kényelmes elhelyezkedését, a középkonzol széle sem lóg be zavaróan, ugyanakkor (ahogy valamennyi műanyag a kabinban) kopogósan kemény.

 

A műszerfal kétszínű, s az Arctic-csúcskivitelnél nem nélkülözi az alu hatású betéteket, a hangulat nem komor. Nincs túlbonyolítva a pult, jól olvasható a műszercsoport, a vízhőmérőt kispórolták. A második sorba is könnyű bejutni: jókora, könnyen nyíló és záródó tolóajtók hagynak nagy nyílást. A lábtér szinte sík, a magasság, a lábtér, a szélesség és az üléskialakítás megengedi, hogy három felnőtt kényelmesen elférjen. Jó lett volna viszont, ha az ajtókon kiképeznek valamilyen könyöklőt, s a tetőkapaszkodó is hiányzik. Az ajtókra a műanyagon kívül kárpit sem jutott, az ülések szürke huzata izzasztó műszálas anyag, reméljük, legalább strapabíró. A második sori tolóajtók és a hátsó kabinrész övvonal feletti részén a fényezett fémfelület eltakarásával sem kínlódtak. A rakhelykínálat jó: rengeteg fedetlen, mély polcot találunk, van két üléstámlazseb, az ajtókon lévőket talán faraghatták volna öblösebbre is.

 

Teherszállító génekre utal a függőlegesen, aszimmetrikusan osztott csomagtérajtó. Ezt a személyautóból átülőknek szokniuk kell, viszont vannak előnyei is: szűk helyen könnyebb kinyitni, mint a hatalmas csapóajtót, s nem verheti bele az ember a fejét, ha nyitva van. Az ablakszint alatt mérve 800 literes űrtartalom még ebben a kategóriában is nagynak számít, szinte bármit elnyel a szabályos téglatest formájú, oldalról műanyagokkal, alulról csúszós szőnyeggel határolt puttony, amelyhez kihúzható csomagtakaró roló is jár. A második Ambiance-kiviteltől 1/3-2/3 arányban osztott hátsó üléssor előrebuktatásához egy kart kell meghúzni, a művelet egyszerű. Sokan örülnének, ha az egész padot ki lehetne hajítani, de ez nem lehetséges; a teljes kapacitás ezzel együtt 3000 l.

A Dokker alapmotorja a nem túl acélos 1,6 literes, 82 lovas szívó, a benzinespártiaknak a tesztelt 1,2 l-es, turbós, közvetlen befecskendezéses négyhengeres sokkal jobban ajánlható. Felára nem eget rengető (350 ezer forint), igaz, csak a csúcs Arctic-kivitelben lehet hozzájutni. Vegyes üzemben 1,4 l/100 km-rel kevesebbet fogyaszt, és egyéb képességeivel is felülmúlja az egyszerűbb felépítésű, ezért egyébként bizonyára kevésbé költségesen javítható 1,6-ost. Gázadásra nem sokat késlekedik a Tce-motor, 1500-tól megmutatja erejét, igazán acélos pedig 2500/perctől lesz, dinamikusan viszi a nem is nehéz (1,2 tonnás) kombit. Jó az elindulási hajlama, menet közben még magasabb fordulaton is csendes. Szimpatikus az ötgangos kéziváltó: könnyen jár a kar a precíz kulisszában, jó vele kapcsolgatni, ráadásul áttételezése is ideális (100 km/óránál 2000/perc a fordulat ötödikben). Az ígért 6,1 l/100 km-es vegyes fogyasztást nem tudtuk elérni, de a mért 7 liter sem sok. Elöl McPherson-, hátul csatolt lengőkaros futóműve komfortos hangolású, még a nagyobb kátyúkkal sem gyűlik meg a baja, a rossz hazai utakra telitalálat. A lágyságért cserébe kanyarban nagyot dől a kasztni oldalirányban, szerencsére kipördüléstől nem kell tartani. Egyenesfutása rendben van, 3,3 fordulatos, hidraulikus szervós volánját sokat kell tekerni, de a rásegítés optimális. Tárcsa-dob alapú fékje jó erőben van, adagolni is könnyű, a szélzaj 80 km/óra felett számottevő. Menet közben hátulról hallani néha kárpitneszezést, és a nem tökéletes szerkezeti merevségre utal, hogy járdára parkoláskor meg-megnyikordulnak a lemezek.

A leírtakból kikövetkeztethető: megkövetel némi kompromisszumot a Dokker, de mindent összevetve a piac egyik legjobb vételének számít.

KaMi