Ha a mozgássérült igazolványt használó autós nem a mozgássérülteknek fenntartott parkolóba áll be, miért nem büntetik meg? Ezt kérdezi egy olvasónk.

Láttam, hogy legutóbb már válaszoltak a kérdésemre a levelezési rovatban, de az az igazság, hogy nem vagyok teljesen elégedett a válasszal, ezért vagyok kíváncsi az ügyvéd úr véleményére is.

Íme, a felvetésem. A helyszín egy lakótelep, a házak között parkolóval. Mindenki tudja, ki a mozgássérült parkoló állandó használója. Egyébként, nem is ő a mozgássérült, hanem a gyermeke, akit havonta átlagosan egyszer visz el a kocsival. Ezzel szemben ő minden nap elmegy munkába, hazajön, és van, hogy nem az üres mozgássérült parkolóba áll be, hanem pár autónyival még közelebb a ház bejáratához, ezzel elfoglalva mások elől a parkolóhelyet, akár napokon keresztül. A mozgássérült parkoló pedig ott áll üresen. Én azt gondolom, ha engem megbüntetnek, ha az ő helyére parkolok, akkor a logika szerint, őt is meg lehet büntetni, ha az „én helyemre” áll.

Önök legutóbb azt válaszolták, hogy a KRESZ szerint neki nem kötelező oda állnia, ellenben én, akinek nincs igazolványa, nem állhatok a mozgássérült parkolóba. Pontosabban nem várakozhatok ott. Felmerül még egy kérdés: ha ő nem a mozgássérült gyermekét szállítja, egyáltalán beállhat a mozgássérült parkolóba? Mert ha tele a terület autóval, akkor simán beparkol oda. Csak akkor nem szokott, ha van a ház kapujához közelebb üres hely.

Név és cím a szerkesztőségben

Dr. Ko­vács Káz­mér ügyvéd, Az Autó jo­gi szakértője válaszol

Levelezési rovatunk válasza jogilag kifogástalan volt, olvasónk mégis elégedetlen a helyzettel, nevezetesen azzal, hogy a mozgássérült igazolványt használó a számára fenntartott lehetőséggel nem élve, mások elől veszi el a parkolóhelyet. Emberileg érthető panasz, de jogilag nehezen orvosolható. Nem lehet tudni, még kevésbé feltételezhető a bizonyíthatósága annak, hogy amikor az illető elfoglalta a bárki számára rendelkezésre álló parkolóhelyet, már akkor üres volt, és nem esetleg csak később szabadult fel a mozgássérülteknek fenntartott hely. Ezért, még ha lenne is „sortartási” kötelezettségük a mozgássérülteknek, az nehezen lenne betartatható. Persze „összeszövetkezhetnek” a helyben lakók annak igazolására, hogy amikor beállt az illető, akkor ott állt üresen a fenntartott hely és mégsem azt foglalta el, de miután nincs olyan jogszabály, ami ezt előírná, nem lenne számonkérhető.

Van a dolognak egy szociális oldala is, nevezetesen az, hogy a mozgássérültek részéről nem indokolatlan a rövidebb gyalogutat igénylő parkoló kiválasztása, ha az szabad. A számukra kijelölt parkolóhely fenntartása csak biztonsági lehetőség, és nem kötelezettség. Persze, mint minden joggal, ezzel is vissza lehet élni, és ugyan a jog (Ptk. 1:5 § (1) bekezdés) kifejezetten tiltja a joggal való visszaélést, az ilyen helyzetekre a megoldást elsődlegesen mégsem a jogi út igénybevételében, hanem a kölcsönös belátásban, és a kedvező alkalmak megragadásával a finom és udvarias rábeszélésben látom.

Arra, hogy mikor használhatja a mozgássérült kedvezményt a gépjármű üzemeltetője a 218/2003. (XII. 11.) Korm. rendeletben található a válasz. Ennek 8. § (1) szerint az igazolványt a mozgásában korlátozott személyt szállító jármű szélvédője mögött úgy kell elhelyezni, hogy előlapja a hatályosság és a jogosultság ellenőrzése céljából látható legyen, és a (4) bekezdés szerint az igazolvány nem adható át használatra arra jogosulatlan személynek. A jogosultat szállító jármű vezetője az igazolvány által biztosított kedvezményekkel csak a jogosult szállítása esetén élhet. Amennyiben a jogosult visszaél az igazolvány biztosította kedvezményekkel, az igazolványt vissza kell vonni, és a visszavonástól számított egy évig új igazolvány nem állítható ki helyette. Visszaélés alatt azonban ebben a tekintetben nem a szabad parkolóhelyek elfoglalása, hanem az igazolvány jogosulatlan felhasználásra való átadásra értendő.