A Stellantis francia régióján belül a DS 9 a legnagyobb személyautó, de műszaki alapját és hajtásláncát a Peugeot 508 adja.

A DS a Citroën oldalhajtásaként nőtte ki magát a Stellantis egyik elit márkájává, a cégcsoporton belül az Alfa Romeóval és a Maseratival alkotva a prémium divíziót. A két crossover, a DS 3 és a DS 7, valamint a szintén vadonatúj, ötajtós DS 4 kompakt mellé érkezett DS 9 méreteit tekintve a közép- és a felsőközép-kategória határán egyensúlyoz, kizárólag négyajtós limuzinként él és elsősorban kifinomult stílusával, egyedi megoldásaival szeretne hódítani.
Karosszéria
A szárnyasnak mondott hűtőmaszk, a különleges fényjátékot előadó LED fényszóró és a 3D mintázatú hátsó lámpa már jól ismert részlet, a 9-esen a C-oszlopokra tett sárga helyzetjelző, a DS Cornets az újdonság, célzottan utalva a márka alapításához ihletet adó 1955-ös Citroën DS hasonló (kerek) irányjelzőire. A külső cicomázását nem vitték túlzásba, a hangulat mégis ünnepélyes, minél tovább nézegeti az ember a DS-t, úgy bontakoznak ki az apróságok – a gépháztető közepére tett széles díszléc vezetés közben is látható. A Peugeot 508-hoz képest 10 centit nyúlt a tengelytáv (2895 mm) és 18,5 centivel hosszabb a karosszéria (4934 mm); beszállásnál indul a show az ajtólemezek síkjából kiemelkedő kilincsekkel, mostanság ez a divat, de a franciák legalább jól megmarkolható, kézbe illő darabot terveztek.
Utastér
Az ajtók szélesre tárhatók, könnyű a beszállás és utána mesevilágba csöppenünk. A pult teljesen szimmetrikus, a választott – jelen esetben rubinvörös – színvilág mindenre kiterjed, a nappabőr kárpit kényeztetően sima és puha, a szemet az üléseknél óraszíj, a kapcsolóknál, fedeleknél egymást metsző piramisokból álló motívum kényezteti. Ízlésről nem nyitunk vitát, de az biztos, hogy a DS-nek sikerült egy olyan vizuális világot megalkotni, amivel el tud határolódni a többi márkától. Ami szokatlan, hogy az ablakemelők kapcsolói a középkonzol széleire kerültek, mi a teszthét végén is vakon tapogattuk az ajtót, nem sikerült fejben átállni.

Az első sor helykínálata minden irányban bő, a memóriás, elektromosan állítható komfortülések fűthetők, szellőztethetők és sokféle programmal masszíroznak is. Adott a kényelem, hibátlan a pedálrend, kritika a kilátást illeti, ami körülményes. Elegendő a fedélzeti (bélelt) tárolók száma, a méretükkel sincs baj, a középső kartámasz fedele osztottan nyílik, ami praktikus. A műszeregység és az infotainment egyformán 12,0 colos képernyőn fut, előbbi hatféle grafikával és ezen belül is változtatható tartalommal konfigurálható, utóbbi viszont csalódást kelt.

A DS 9 még nem kapta meg a Peugeot 308-asban és az áprilisban (Az Autó 2022/5.) általunk már vezetett új Citroën C5 X-ben látott friss szoftvert, ami nagyságrendekkel jobb, mint ez a régi verzió. Itt még kísért a kaotikus menü, a lassú betöltés, az érintőfelületre száműzött légkondi vezérlés, ellenben még örültünk az egy gombnyomással kilőhető sávtartónak, ezt az új modellekben már bonyolultabban tehetjük meg – nem véletlenül, mert fontos vezetősegéd, de hozzánk hasonlóan sokan nem kedvelik, amikor a kormány részben önálló életet él. Head-up kijelző nincs, de nem is hiányzik, este furcsa a kormány középrésze fölött pislákoló két vörös macskaszem, a fáradtságérzékelő kamerája. Ha már esti vezetés, a Night Vision infra kamerája 100 m-es hatótávval jelzi az embereket és az állatokat, a képet megjelenítve a vezető előtti kijelzőn.

A DS 9 a második sorban is kényeztet, egyrészt itt szintén nagyvonalú a helykínálat, másrészt az amúgy 2 milliós Opera belsőhöz szériában járó Lounge csomagban légkondi vezérlés, üléskomfort (fűtés, szellőztetés, masszázs), komfortfejtámla és nappabőrös kartámasz van – ennek oldalára tették a masszázsfunkciók gombjait. A háttámlák dőlése nem szabályozható, viszont az ülőlapok az elsőkéhez hasonlóan hosszúak, középen a padlómerevítő nem magas, a jobb hátsó utas (a főnök) az első ülést elektromosan előre-hátra mozgathatja. A Focal Electra hifi 14 hangszórós, a kiváló zenei élményéért a mérnökök olyan trükköt is bevetettek, mint az oldalüvegek hangszigetelő fóliás bevonata. A csomagtartó alapból 510 l-es lenne, de a hifi és az ülésszellőztetés miatt itt 473 l-re csökkent és a Lounge kialakítás miatt nem is bővíthető: nincs síalagút és az üléstámlák sem dönthetők.
Motor, erőátvitel
A hajtáslánc egy az egyben a Peugeot 508 HYbrid megoldása: 1,6-os, négyhengeres, turbós benzines (180 LE), villanymotor (110 LE), 11,9 kWh-s lítiumion akku, nyolcfokozatú automata váltó, amely a kormányról is pöcögtethető és B üzemmódban erősebb motorféket (és visszatöltést) ad. A menetvezérlővel elektromos, kényelemre hangolt, hibrid és sportos programokat választhatunk; ha van elegendő töltés, akkor induláskor a tisztán elektromos üzem élvez prioritást, s ilyenkor a belső tükör alján kék fény világít – ezt kívülről látni. A PSA-Opel tölthető hibridekhez hasonlóan a DS 9 is többféle módon tudja tartalékolni az elektronokat (e-Save), sőt a benzinmotorral menetközben fel is töltheti az akkut, ami a fogyasztás rovására megy, de adott esetben jól jöhet, hogy nem vagyunk külső áramforrásra kényszerülve.

A benzines csöndes, a hangja csak tompán szűrődik be a kabinba, a váltó finoman dolgozik, az üzemmódok közötti átmenetek jellemzően észrevétlenek. Meglepetésünkre a számítógép szerint a legnagyobb elektromos hatótáv teljesen feltöltve 40 km volt, ebből 37 km-re futotta a valóságban, ami mesze nem áll arányban az akku kapacitásával és a gyár által ígért 15-16 kWh-s áramfogyasztással.
A jelenség az időjárással sem magyarázható, mert a tesztet kellemes, kora nyári időben végeztük, ellenben, ha májusban ennyire volt képes az autó, mi lesz vele télen? A 7,4 kW-os töltőre ne sajnáljunk 105 ezer forintot kiadni, ezzel bő másfél óra alatt telenyomható az akku, alapáron csak 1,8 kW-os jár, amivel otthoni hálózatról legalább 5-6 órára van szükség. Ha gyakran töltünk, és rövid távokat megyünk, a DS teljes értékű villanyautóként is futtatható, de reálisabb a vegyes üzem, amikor (lemerült akkuval) normál hibridként működik – nálunk így 7,8 l-t kért 100 km-en.
Rendszerszinten 225 LE és 360 Nm mozgathatja az üresen 1,83 tonnás limuzint. A középre, a pult tetejére tett indítógombot kellemetlenül hosszan kell nyomni (leállításnál is), és a „rajtprocedúra” része a műszerfalból kiforduló B.R.M R180 óra, amit kimondottan a DS-ekhez terveztek.
Sportban élénkebb a gázreakció, feszesebb a felfüggesztés, ez érezhető ívmenetben is, de előre lelőjük a poént, a 9-essel vonulni jó, békésen siklani, mindent kényelemre állítva. A felfüggesztés ehhez partner, az elöl McPherson, hátul multilink megoldás ipari sztenderd ebben a kategóriában, ellentétben az olyan adaptív csillapítással, ami a pillanatnyi és kerekenkénti beállításhoz kamerát is használ, kvázi beszkennelve az autó előtti utat – a Mercedes S-osztályban van hasonló.

A gördülési komfort sokkal jobb, mint amire a 19 colos alufelnik tudatában számítottunk, csak a valóban nagy úthibák zökkentik ki a DS-t a nyugalmából. Nyolcadikban 90-nél 1600-at, 130-nál 2300-at forog percenként a főtengely, a zajok távoliak, az erőtartalék elegendő, az adaptív tempomattal és a vezetősegédekkel szinte már kikapcsolódás a félig önvezető autópályázás.
A 3,0 fordulatos kormány lehetne közvetlenebb és élettelibb, a féknél a kezdeti bizonytalanság után hamar megszokható a pedál érzékenysége, jól belőhetők a távok akkor is, ha kihasználjuk a B üzemmód hatékonyabb motorfékjét, ami elsősorban városban hasznos. Akárcsak a parkoló inas, a Park Pilot, amely 30 km/h alatt a váltómarkolatra tett gombbal aktiválható: jelez, ha az autó méretének megfelelő helyet talált, majd önállóan be is parkol, a vezetőnek sem a kormányt, sem a váltót nem kell kezelni.

Felszereltség
A Rivoli+ az elegáns DS 9, a sportosabb stílust a Performance Line+ képviseli, de a hajtáslánc mindkettőnél ugyanaz. Feljebb lépni csak teljesítményben lehet, a szintén tölthető hibrid E-Tense 360 hátsó villanymotorral, s így összkerékhajtással ad többet. A felszereltség a 22 milliós belépőárhoz illően nagyvonalú, extraként csak az Opera csomag, vagy e nélkül szimplán a Lounge csomag is rendelhető, illetve a csomagok tartalma részben tételesen is megvehető.

A DS 9 igazi egyéniség, a közel öt méter hosszú limuzin tekintélyt parancsoló jelenség, az utcán meg is nézik, de a legtöbb embernek fogalma sincs az embléma láttán, hogy mit lát – jellemzően kínai, koreai márkának vélik.
Mi úgy véljük, aki anyagilag megengedheti magának, hogy a 20-25 milliós ársávban keressen magának prémium modellt és szeretne a „sztereotip” márkáktól, ha nem is elhatárolódni, de távol maradni és valami mást, különlegesebbet választani, a 9-essel nem jár rosszul. A hangulata valóban magával ragadó, a kidolgozása meggyőző, mint hibrid, messze nem a piac legjobbja, ám összességében egy szerethető autó, amely ráadásul különcségével sem őrli fel az ember idegrendszerét.
A DS 9 és legfontosabb konkurensei
DS 9 Rivoli+ E-Tense 225 adatlapja
Karosszéria, felfüggesztés
+ Különleges lemezmunka
+ Szélesre tárható ajtók
+ Helykínálat
+ Kényelmes első ülések
+ Csendes utastér
+ Elegendő kacattartó
+ Szellőzés (hátul is)
+ Általánosan jó kidolgozás
+ Menetkomfort
+ Pontos kormány
– Rossz kilátás
– Infotainment kezelése
– Kicsi csomagtartó (lapos)
Motor, erőátvitel
+ Csendes benzinmotor
+ Jó váltó
+ B üzemmód
– Lassú indítás és leállítás
– Szerény elektromos hatótáv
– Nincs elgurulás elleni Auto Hold
Biztonság
+ Vezetősegédek
+ Hatékony fék
Költségek
+ Nívós felszereltség
– Kérdéses értéktartás
Krepsz Zoltán
Megjelent: Az Autó 2022/6.
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!






