A 740-es utódja volt az utolsó klasszikus, hátul hajtó Volvo. Egy restaurálatlan, jól karbantartott szedánnal mentünk.

„Nagy és egyszerű autó, kifinomult vásárolóknak” – talán így lehet a legjobban összefoglalni a 700-as sorozatot 1990-ben leváltó 900-as Volvo fő jellemzőit. Addigra már szilárdan beépült a köztudatba a Volvók biztonságosságának mítosza, ami elsősorban a masszív felépítésnek volt köszönhető. Már 1991 előtt is lehetett rendelni vezető oldali légzsákot, és az automata magasságállítós biztonsági övek is megjelentek.
A Volvo 940 GL története
Nagy előrelépés volt a SIPS (Side Impact Protection System; oldalirányú ütközésvédelem): az ajtókat és a B-oszlopokat is megerősítették és kitömték őket energiaelnyelő méhsejt szerkezetű anyaggal. Ez eredetileg 850-es típusnál jelent meg, de rövid időn belül a 900-asok is megkapták. A 940/960-as sorozat két jelentős biztonságtechnikai díjat is elnyert. A kenti herceg által alapított és közlekedésbiztonsági újításokat, találmányokat díjazó szervezet és az Autocar magazin is kitüntette a típust a hátsó ülésből kiemelhető magasító párnáért (gyerekülésért).

Jan Wilsgaard, a vállalat főstilisztája csak apróságokat változtatott meg 740-es formáin, – főleg a C-oszlopoktól hátrafelé – és átformálta a lámpákat is. A belső szinte nem változott, és a motorkínálat sem. Pazar volt a paletta, 2,0 l-es és 2,3-as soros négyhengeres benzinesekből lehetett választani, mindegyikből létezett befecskendezős és turbós, meg egyszerű SOHC és DOHC-vezérlésű is. A családon belül évjárattól és célországtól függően is széles volt a teljesítménypaletta: 111 LE-től a 204-ig terjedt. Az egyetlen dízel a Volkswagen 2,4-es soros hatosa volt, szívó vagy turbós kivitelben, a csúcsmodellt, a 960-ast pedig az említetteken kívül saját tervezésű 2,5-es és 2,9 l-es soros hathengeresek is hajthatták, plusz egy 2,8-as PRV (Peugeot-Renault-Volvo) fejlesztésü szívó V6-os (168 LE).

Kézi és automata váltókból is jó volt a felhozatal, előbbiekből Volvo-féle ötsebességest, vagy négyfokozatú, elektromos overdrive-ost lehetett rendelni, utóbbiakból pedig háromsebességes Aisin-ból és négyes ZF-ből állt a kínálat. A felfüggesztés elől-hátul kanyarstabilizátoros, elől McPherson, hátul merevhidas szerkezetű volt, négy tárcsafékkel és ABS-szel. Szedán és kombi is készült, külsős műhelyek építették a mentőket, a Nilsson manufaktúra pedig Executive és Royal néven kis sorozatban nyújtott tengelytávú limuzinokat készített. A gyártás 1998-as leállításával hosszú korszak zárult le, hiszen a 900-as volt az utolsó hátsókerék-hajtású Volvo.
A tesztautó: Volvo 940 GL
A tesztautó korai, 1991-es kiadású, a 111 LE-s alapmotor viszi ötfokozatú kézi váltóval. Mai gazdájának korábban már volt egy 244-es dízele, emiatt is döntött a 940-es mellett két évvel ezelőtt. Itthon találta viszonylag jó állapotban, és eredetileg is napi használatra szánta. Esztétikailag rendben volt, beérte egy polírozással és egy nagytakarítással, de a kiült vezetőülést újra kellett tömni. A hajtáslánc is kifogástalanul működött, a gyertyákon kívül azonban ki kellett cserélni a sebességmérőt, a teljes vezérlést, a gyújtókábeleket, a trafót, a fékeket, a vízszivattyút, majd később a kormányművet is.

Utastér
Elől is hátul is nagyvonalú a helykínálat, az ülések nagyok, puhák és kényelmesek – az elsőknek fűtésük is van. Szépen, csendesen, és hidegen is egyenletesen jár a hengerenkénti (Bosch) befecskendezős négyhengeres, mellesleg a kocsi zajszigetelése is kiváló, ezért is hallunk keveset a motorból és a hajtásláncból. Az M47-es gyári kódú, Volvo fejlesztésű ötsebességes váltó remek szerkezet: nem jár puhán, de pontos, működése passzol a kocsi skandináv karakteréhez. Nem túl combos a motor, a nyomatéki csúcs 158 Nm de a görbe kellemesen lapos, ám az áttételkiosztás így is túl szellős.

A negyedik akár 130 km/h-ig is kíhúzatható, a tartós utazósebesség 150 körüli. A karosszéria ilyenkor már finoman vibrál, de a motor még csendes, normál hangerővel lehet beszélgetni vagy rádiózni. A kockaforma ellenére a szélzaj meglepően visszafogott, de a rugalmasság már gyenge, jól jön a visszakapcsolás – a motor 4000/perc alatt kimondottan csendesen dolgozik.
Menetteljesítmény

Egyenesben nagyszerű az úttartás, sima aszfalton semmiféle korrekcióra nincs szükség. A futómű hangolása az átlagosnál feszesebb, de nem kellemetlen, szépen nyeli el az úthibákat, a kisebb kátyúkat inkább hallottuk, mint éreztük. Úgy tűnt, az autó nagy teste elnyeli és elosztja a nagyobb ütéseket, ezért a kabinig csak kevés jut el. A kormánygép fogasléces és szervós, a volán vastag és jó fogású. A rásegítés pont azon a határon egyensúlyoz, ahol a vezető még úgy érezheti, megvan a kontrollja a kocsi felett. Könnyen és precízen irányítható a testes Volvo, kanyarokban alig dől, de erős lassításoknál leszegi az orrát és finoman bólint.
A 940-es ma is azt teszi, amire 31 éve gyártották: megbízhatóan és biztonságosan elszállít A-ból B-be. Ha lelkiismeretesen gondozzák, ezt még sok évig meg tudja tenni.

A Volvo 940 GL műszaki adatai
Motor: SOHC-vezérlésű soros négyhengeres benzinmotor, elől hosszában beépítve.
Hengerűrtartalom: 1986 cm3.
Furat x löket: 88,9×80,0 mm.
Kompresszióviszony: 10,0:1.
Teljesítmény: 111 LE, 5700/perc fordulaton.
Nyomaték: 158 Nm, 2800/perc fordulaton.
Erőátvitel: ötfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elől McPherson, hátul merevhíd, hosszanti vezetőkarokkal. Elől-hátul kanyarstabilizátor. Kétkörös fékrendszer szervóval és ABS-szel, négy tárcsafék (elöl belső hűtéssel).
Felépítmény: négyajtós ötüléses önhordó acélkarosszéria.
Hosszúság x szélesség x magasság: 4871x1750x1425 mm.
Tengelytáv: 2770 mm.
Csomagtartó: 471 l.
Tank: 75 l.
Végsebesség: 173 km/h.
Gyorsulás (0–100 km/h): 13,0 s.
Saját tömeg: 1370 kg.
Retrokari
Megjelent: Retro Mobil 2022/5.
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!




