A Pontiac 70-es évekbeli flottavezére volt, de csak rövid ideig gyártották. Találtunk egy makulátlant és ki is próbáltuk.
A 2010-ben megszüntetett márka volt a General Motors birodalom egyik legnagyobb tartománya, rengeteg típussal. Pedig valójában nem a modellkínálat csúcsán helyezkedett el: kicsivel az Oldsmobile alatt, de jóval a Chevrolet felett.
A Pontiac vezetősége 1971-ben váratlan döntéssel lefokozta a kedvelt addigi zászlóshajót, a Bonneville-t és az új a Grand Ville-t tette a helyére. A mérnökcsapat a GM második legnagyobb alvázára, a B plaformra ültette a friss modellt szedán, kupé és 1973-tól kabrió felépítményekkel is. Az olajválság előtti Pontiac-ok orrában a 7,5 l-es V8-as volt az alapáras, a 6,6-os pedig a rendelhető motor, a rohamosan dráguló benzinnel és a szigorodó károsanyag-kibocsátási normákkal azonban a sorrend 1973-ra megfordult, így a kisebb lett az alap.
Mindkét változatot a cég legendásan tartós, háromfokozatú THM-400-as automatájával szerelték. A gyenge motorfék miatt itt két, kézzel kapcsolható lassú fokozat is megjelent: a sima lejmenetekhez való „S”, és a sárban is használható „L”. A szervós fék és kormány természetesen alapból járt, az elektromos ablakok és ülések, a viniltető, a tempomat, a légkondi, a kétsávos rádiós magnó és az állítható kormányoszlop pedig a legnépszerűbb extrák közé tarozott.
Így viszonylag könnyen elmosódtak a kategóriák és márkák közötti határok is: egy-egy mindenféle földi jóval telepakolt Grand Ville alig különbözött a belépő Oldsmobile Delta 88-asoktól. Rövidke, mindössze öt éves életciklusa alatt folyamatosan frissítették, modellévenként előrukkoltak valami formaújdonsággal, így a Grande Ville minden évben másként nézett ki.
Végig megmaradtak az ikerfényszórók, de 1972-ig kisebb, V-alakú hűtőmaszkot viselt, egy évvel később pedig már nagyobb és laposabb, lámpákig kihúzottat. 1974-ben visszatértek a kisebb V formához, 1975-ben szögletesek lettek a fényszórók, az utolsó sorozatot pedig átnevezték Grand Ville Brougham-re, és a korábbiaknál jóval gazdagabb alapfelszereltséggel gyártották. A sort 1976-ban futtatták ki, helyette újból a Bonneville lett a csúcsmodell.
A tesztautó 1973-as és kupé, ez az évjárat látványos orrával és más stíluselemeivel (például hátsó keréktakaróival) is kitűnik a Grand Ville-ek hosszú sorából. Mai gazdája az USA-ból hozta, ahol korábban egyetlen tulajdonosa volt, egy tanárnő. A kocsi koszos volt, sok apró horpadással, de hiánytalan, nagyszerű állapotban, végig vezetett szervizkönyvvel.
Kevés munka volt vele: új folyadékokat, szíjakat, gumikat, lengéscsillapítókat és főfékhengert kapott, a hajtáslánchoz nem is kellet nyúlni. A tengeri hazaúton az egyik első lengőkar elgörbült – valószínűleg ide akasztották a vontatókábelt – ezt kicserélték. Az utastér tökéletes állapotban maradt meg, csak ki kellett takarítani.
A hatalmas ajtók hosszúak, vastagok és nehezek, elöl-hátul óriási, háromszemélyes, puha, süppedős rekamién ülhetünk, minden irányban pazar a hely. Kupé létére hátul is akkora, ha nem nagyobb, mint egy korabeli európai nagy limuzinban. Az ülések kézzel állíthatók, de mind a négy ablak elektromos. A biztonsági öveket ötletesen oldották meg, elöl van csípő- és vállöv is külön bekötési pontokkal, választhatunk, melyiket (vagy mindkettőt) használjuk, de amíg legalább az egyiket be nem csatoljuk, sípol.
A motor hidegen is csendesen duruzsol, a váltót D-be kattintva indulhatunk is. A 218 LE meglepően könnyedén lendíti meg a több mint két tonnás behemótot, és gyorsításokkor a nagy V8-as billentő nyomatéka is jól érezhető.
A gyorsulási adatok is figyelemre méltók, 10,2 s alatt futja meg a 100 km/h-t. A THM-400-as nem hiába szolgált az összes GM márkánál, még GMC teherautókban is, sőt feltűnt Rolls-Royce-okban, Jaguarokban, és Ferrarikban. A Pontiac alatt szintén kifogástalanul dolgozik, észrevétlenül és hidegen is puhán kapcsol, visszafelé is. Ha hozzászoktunk a méreteihez, könnyű vezetni: bár sokkal többre képes, 80-90 km/h-val a legélvezetesebb. Ilyenkor csendben (nagyjából 1300/perc körül) mormog a V8, kevés a vibráció és a menetszél sem zavaró.
A Grande Ville jól fekszik az úton, de a hosszirányú nyomvályúkat nem szereti, ilyenkor állandóan elkószál, gyakran korrigálni kell. Stabilitásában fontos szerepe van nagy nyomtávjának is, ez a Pontiac ugyanis még a korábbi, 64 colos „wide track” (azaz széles nyomtávú) alvázon fut, ami későbbi Cadillaceknél is 2,5 cm-rel szélesebb. Közhelyesen puha futóművén szépen ring, azzal, hogy ennél a modellnél a hátsó merev híd a klasszikustól annyiban tér el, hogy lap helyett csavarrugókon és hátul állítható lengéscsillapítókon fut. Utóbbiak tartályait a csomagtartóból lehet felfújni egy egyszerű szelepen át, kézi pumpával vagy akár a benzinkúton.
A kor Amerikájára jellemzően a Pontiac is billeg, kanyarban megdől, de cserébe nagyszerűen egyengeti a nagy úthibákat is. Kormányműve fogasléces, változó rásegítésű, a General Motors saját szerkezete. 3,5 fordulatot kell tekerni ütközéstől ütközésig, nagyobb sebességnél is elég közvetlen, kis kormánymozdulatokra is azonnal reagál, a viselkedés mindig erősen alulkormányzott. A szervós, elöl tárcsa, hátul dob fékegyüttes erős, jól állítja meg az ilyenkor orrával szinte a földet túró óriáskupét.
A Grande Ville nem volt akkora sláger, mint a Bonneville, de érdekes és főleg ritka modell, ez adja a veteránértékét is.
Motor: OHV-vezérlésű V8-as benzinmotor, elöl hosszában beépítve.
Hengerűrtartalom: 7469 cm3.
Furat x löket: 105,4×106,9 mm.
Kompresszióviszony: 8,0:1.
Teljesítmény: 218 LE, 3600/perc fordulaton.
Nyomaték: 475 Nm, 2400/perc fordulaton.
Erőátvitel: háromfokozatú automata váltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, hátul merev tengely, hosszanti vezetőkarokkal. Elöl-hátul hidraulikus lengéscsillapítók, elöl-hátul tekercsrugók. Elöl tárcsa, hátul dobfékek szervóval.
Felépítmény: hatüléses, kétajtós acélkarosszéria alvázon.
Hosszúság x szélesség x magasság: 5710x2022x1377 mm.
Tengelytáv: 3150 mm.
Csomagtartó: 459 l.
Tank: 98 l.
Végsebesség: 198 km/h.
Gyorsulás (0–100 km/h): 10,2 s.
Saját tömeg: 2020 kg.
Retrokari
Megjelent: Retro Mobil 2022/2.
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Szívesen olvasnál tartalmakat offline is? Fizess elő az AzAutó magazinjára. Az előfizetés díja 9 960 Ft / év.
A 32 európai ország autós újságíróiból álló Autobest 2026-tól átalakult – a neve is megváltozott: mostantól Autobest Conquest. A zsűritagok voksa már csak a szavazatok felét éri, a másik 50% a közönségtől érkezik0! A szavazás január 19-én indult online, a www.autobest.org, és a www.azauto.hu oldalon, és március 28-ig, a zárásig összesen közel 11 millió európai közönségszavazat érkezett a díj hat döntősére!
A lépcsőshátú Kia EV4 villanykompakt megosztó, de vitathatatlanul feltűnő jelenség, a műszaki töltet pedig nem okoz csalódást.
A fiatal kínai márka kompakt SUV-ja a Jaecoo 7 SHS-P Exclusive tölthető hibrid hajtással jól használható családi autónak tűnik, jó áron.
