Fennállásának második holdjáróját mutatta be a Toyota. Míg az első Lunar Cruisernek minden esélye adott a Holdra eljutni, a Baby Lunar Cruiser hivatalosan nem több formai játszadozásnál.

Bármilyen funkcionális jármű lehet szórakoztató, a tudományos alaposság igénye nem csorbítja a megjelenés követelményét. E kettős irányelv vezérelte a Toyota kaliforniai formatervezési stúdiójában, az idén ötvenéves Caltyban dolgozó munkatársakat, amikor megrajzolták a Baby Lunar Cruiser (BLC) tanulmányautót, a Hold bebarangolására született apró terepjárót.

Ehhez az úgymond kezdőlökést egy másik komoly projekt adta. A Toyota 2019 tavaszán bejelentette, hogy közösen dolgozik a japán űrkutatási hivatallal, melynek keretében túlnyomásos, klimatizált kabinnal felszerelt, hidrogén-üzemanyagcelláról működtetett holdjárót fejlesztenek.

A hatalmas (6,0×5,2×3,8 m-es) Lunar Cruiser mobil lakó- és munkaállomásként egyaránt szolgál, harminc napra és 10 000 kilométerre elegendő energiával van felvértezve és Japán első tervezett Hold-expedícióján, azaz 2029-ben valóban eljuthat a távoli égitestre! A fejlesztés során – még a korai fázisaiban – párhuzamosan bemutatkozott egy másik jármű is, amit a speciális technológiák (többek között a kerekeknél elhelyezett villanymotorok, a kormányszerkezet, a fémkarkaszos abroncsok és a villamosított felfüggesztés) fejlesztésére, valamint tesztelésére használt a Toyota.

Ez a kis „szöcske” adta az ihletet a Baby Lunar Cruiserhez, igaz, a megoldások zöme csak hasonló, nem azonos, például a friss tanulmányon közvetlenül a kerekekben helyezték el a villanymotort. Az agymotornak a Földön megvannak a hátrányai, konkrétan nehéz, ám a Holdon ez nem mérvadó, mert a rugózatlan tömeg csupán hatodrésze az itteninek. A levegőmentes (airless) abroncs már nem újdonság, hiszen a felszíni bányákban használt ipari járműveken bevált, a légkör nélküli Holdon pedig további érvek szólnak mellette.

Míg a nagy Lunar Cruiser inkább mozgó létfenntartó modul, mintsem valódi jármű, a Baby kifejezetten vezetésre termett. Fontos, hogy kiváló kilátási viszonyokat élvez a vezető és az utas, az irányításra szolgáló joystick mögött ülve minden irányban akadálytalanul szemlélődhetnek. A műszeregység egyetlen, széles formátumú kijelző, a menetirányváltó kapcsolók (R, N, D) a tetőkonzolon kaptak helyet. Az utas oldalán meglepetésre ablakemelő kapcsolókat találni, ez alighanem a tervezők poénja: a Holdon nem kell szellőztetni, nincs beáramló menetszél.

A tetőcsomagtartó négy sarkában érzékelőcsoportokat helyeztek el, az ezekben található radaros, lézeres és optikai érzékelők nemcsak a pilótát látják el információval, hanem önvezető funkciókat is kiszolgálnak, továbbá információfolyamot biztosítanak az anyajármű, azaz a Lunar Cruiser irányába.

Kétségtelen, hogy a BLC izgalmas jármű, olyannyira, hogy talán nem a Holdra, hanem nagyon is a Földre tervezték. A Toyota ugyanis már régóta emlegeti egy kisméretű, elektromos crossover születését és őszintén szólva a Baby hasonlósága a klasszikus Land Cruiser 40-es szériával, bizony okot ad az összefüggések keresésére. Arról nem beszélve, hogy koncepció létére a BLC-t olyan életszerű, praktikus megoldások is jellemzik, mint a vízszintesen osztott csomagtérajtó, vagy az éppen viccnek szánt ablakemelő.

Egy szó, mint száz, a Baby Lunar Cruiser nem lóg ki azon elektromos Toyota tanulmányautók sorából, melyeket 2021 decemberében, a cégcsoport új villamosítási stratégiájának a meghirdetésekor mutatott be a márka. Márpedig ennek alapján, ha az ott látott típusok megvalósulhatnak – és minden jel erre utal –, akkor ennek a kedves mini holdjárónak is megvan erre az esélye – talán egy földhözragadtabb névvel.

Megjelent: Az Autó 2023/12.