Tizenegymillió eurós nettó árával a Bugatti La Voiture Noire a világ legdrágább új autója.

A Bugatti La Voiture Noire története
A „fekete autó”, azaz a La Voiture Noire legendája az 1930-as évek végén szövődött. Az olasz származású Ettore Bugatti fia, Jean zseniális mérnök volt, korát megelőző szemlélettel és kreatív gondolkodással. Ő tervezte meg a 3,3 l-es soros nyolchengeressel hajtott Type 57-est, ennek későbbi, leghíresebb és legritkább változata az áramvonalas, közel 3 m-es tengelytávú, 220 km/h-s sebességű SC Atlantic kupé lett.
Csupán négy készült, három ma is megvan. Az 57-sek nem voltak teljesen egyformák, sőt eredetileg nem is Atlanticnak hívták őket. Bugatti a prototípusnak az Aérolithe, a kompresszoros motorral hajtott (innen az SC jelzés) végleges túragépnek pedig az Aéro Coupe nevet adta, de miután legjobb barátja, a pilóta Jean Mermoz 1936-ban halálos balesetet szenvedett az Atlanti-óceán átrepülésekor, a különleges típust átkeresztelte Atlanticra.

A négy 57-es kupé közül az egyiket, a La Voiture Noire nevűt, Jean Bugatti használta, később pedig több francia autóversenyzőnél is megfordult. Egyszer – 1938 körül – vázszámot cseréltek rajta, majd a második világháború kitörésekor Bordeaux-ba vitték, hogy elrejtsék. A „fekete autót” ekkor látták utoljára, nyoma veszett, és senki sem tudja, megvan-e még. Sokan kutatják ma is a nyomát, eddig eredménytelenül.
Idén 110 éves a Bugatti (ugyancsak 110 éves lenne Jean Bugatti), és mi sem természetesebb, hogy az aktuális csúcsmodellből, a Chiron Sportból ünnepi „110 ans Bugatti” kiadás készül egyedi fényezéssel, emblémákkal és francia trikolórdíszítésekkel – összesen 20 példányban. Ám egy névtelenségbe burkolózó, dúsgazdag rajongó másképpen is ünnepel: övé az egyetlen mai La Voiture Noire. Tavaly a Divo prototípussal a márka megmutatta, miként tud a Chironból még agresszívabb fenevadat kreálni, és bejelentette, kisebb szériát (40 darabot) gyárt is a módosított típusból.

A Bugatti La Voiture Noir
A La Voiture Noire alapja szintén a Chiron, de a forma inkább a Divóé. A karosszériát precíziós kézi munkával, szénszálas műanyagból gyártották, mélyfekete fényezéssel – a vállalat elnöke szerint olyan minőségi szintet értek el, ami a ma ismert technológiákkal felülmúlhatatlan. A teljes front- és farrész megváltozott, újak az elöl 20, hátul 21 colos felnik, a szélvédő formailag egységet képez az oldalablakokkal.
Ami viszont változatlan, az a Chironból átvett hajtáslánc. Az autó szíve a négy turbóval spannolt, 8,0 l-es, 16 hengeres W motor, az ülések mögött hosszában forog, és 1500 LE-t (6700/perc) meg 1600 Nm (2000–6000/perc) nyomatékot zúdít a hajtott négy kerékre. A váltó hétfokozatú, kormányról kapcsolható, duplakuplungos robot.

A méretek és a menetteljesítmények is titkosak, így csak a Chiron és a Divo alapján tippelhetők: az állásból 100-ra gyorsuláshoz valószínű, hogy 2,5 s-nál kevesebb idő is elég, a végsebesség pedig bőven 400 km/h feletti – kérdés, van-e korlátozás, mint a Divóban, ahol 380-nál nem enged többet az elektronika. A legérdektelenebb adatot, a fogyasztást elárulta a Bugatti: városban 35,2, városon kívül 15,2, vegyesben pedig 22,5 l fogy százon. Ezek nem WLTP-értékek, tehát nyugodtan lehet 25 százalékkal többel kalkulálni.

A pénz azonban itt a legkevésbé sem számít, hiszen a Divo nettó 5 millió eurós árának több mint kétszeresét, 11 milliót – azaz cirka 3,5 milliárd forintot – kellett a vevőnek a gépért leszurkolnia. Így jelenleg ő birtokolja a világ legdrágább új autóját, amiből nem is készül több. Felfoghatatlan összeg? Nézőpont kérdése, ugyanis szakértők szerint, ha csodával határos módon előkerülne az eredeti Bugatti Type 57SC Atlantic La Voiture Noire, restauráltan a piaci értéke 100 millió euró körül mozogna. Ez abszolút rekord lenne az autók között.
Krepsz Zoltán
Megjelent: Az Autó 2019/4.
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!




