Az Opel Corsa is beállt a Peugeot–Citroën-alapokra épített modellek sorába. A 100 LE-s benzines itthon várhatóan a legnépszerűbb motor lesz, az Elegance kivitelre viszont már nem esküdnénk.
A Opel Corsa hatodik, F jelű generációja már három évvel ezelőtt szinte teljesen kész volt, ám az Opel PSA-hoz kerülése miatt szó szerint az alapoktól kellett áttervezni. A gyors munka nem ment a minőség rovására, állítólag a korábbi E-énél sarkosabb forma nem is változott érdemben, de a lemezek alatti technika a CMP-padlóval, az elöl McPherson-, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztéssel, valamint a teljes motorsorral az új Peugeot 208-asból lett átemelve.
Bár a méretek nem sokat nőttek – a tengelytáv közel 3 centit nyúlt, a hosszúság 6 centivel lóg túl a 4 méteren –, az új Corsa komolyabbnak mutatja magát elődjénél, pluszpénzért pedig kontrasztos (fekete vagy fehér) tetőt is adhat.
A beszállás csak elöl könnyű, hátul nem csak optikailag rövid az ajtó, maga a nyílás is valóban szűk, a művelet itt nehezebb. Kényelmesek az állítható deréktámaszos első ülések, kellően hosszú, 515 mm-es az ülőlap, nem tolakodó az oldaltartás (a vékonyabb alkatúaknak talán kevés is), a rendelhető bőrkárpit kéz a kézben jár az elektromos állítással, a fűtéssel és a derékmasszázzsal (együtt 450 ezer Ft).
A vezetőülés legmélyebb állásában 3 centivel magasabban van, mint a 208-asban (a lap magassága a talajtól 490–535 mm), a kilátást zavarják a széles A-oszlopok és a tövükből kinövő visszapillantók. A helykínálat gyakorlatilag egyforma (a kabin elöl-hátul jelképes 5-5 mm-rel keskenyebb az Opelben), az első utas lábaitól messze van a kesztyűtartó fedele, ami jót tesz a térérzetnek – ráadás, hogy maga a kesztyűtartó is szokatlanul nagy, rengeteg holmi elfér benne.
A futurisztikus, apró kormányos i-Cockpit pult a PSA–Opelen beül az oroszlános márka kiváltsága, ezért a Corsában hagyományos az elrendezés, nincsenek vetített műszerek, a kapcsolók zöme, a fedélzeti számítógép és az infotainment (7,0 vagy 10,0 colos, kellően magasra emelt kijelzővel) a francia modellből ismerős. Utóbbi menüje ugyanúgy lassú és logikátlan, de már javítottak néhány korábbi fordítási hibát, és itt is működik a háromujjas képernyőre bökés, ami előhozza a legfontosabb funkciókat. Örömteli, hogy a légkondi gyakran használt beállításai miatt nem kell a menüben barangolni.
Ami a minőséget illeti, akad egy-két pontatlan illesztés, ám semmi nem zörgött, az anyagok sem silányak, az ajtókra is jutott puha felület, az összbenyomás kedvező. Az apró holmikat a szokásos helyekre szórhatjuk, van belőlük elég, középen a kartámasz magassága nem állítható, viszont akit zavar, hátrébb tolhatja. Hátul két átlagos termetű felnőtt utazik kényelmesen, a lábtér passzentos, az ülőlapok csak a széleken 450 mm hosszúak, középen rövidebb a felület és tolakodóan magas a padlómerevítő.
Az üléstámlákon és az ajtókon is vannak zsebek, a kihajtható kartámaszt és a szellőzőket viszont nélkülözni kell – ez ebben a kategóriában még általános. Az alapból 309 l-es csomagtér nagyobb, mint az előző Corsában volt – a Peugeot-é 311 l-es –, de nem ez a legnagyobb a szegmensben (a Clioé alulról súrolja a 400 l-t), a 700 mm-es rakodóperem magas, akárcsak a 208-asnál. Variálni, bővíteni az osztottan (60:40 arányban) dönthető támlákkal lehet, a padló alatt mankókerék utazik, ami többet ér bármilyen defektjavítónál.
A 208-as háromféle teljesítménnyel kínált, 1,2 l-es benzines motorsora a Corsában is adott, a közvetlen befecskendezéses, startstopos, háromhengeres gép turbóval 100 és 130, nélküle 75 LE-s. Lakossági kivitelnek mi a tesztelt 100 lovast tippeljük, alapból hatos kézi váltóval, de extraként van nyolcas automata is, borsos 700 ezer forint ellenében. Indításnál és leállításnál is bosszantóan sokáig kell nyomni a gombot, a motor mélyen búgó hangja bemelegedve sem tűnik el teljesen (a 130 LE-s 208-as csendesebb volt, nagytesztje Az Autó 2020/1. számában), hidegen érezhető némi rezonancia is a kormányon, de egyik jelenség sem bántóan zavaró.
A kis motor 2000/perc környékén kezd életjeleket mutatni, visszakapcsolásoknál alig érezhető motorféket ad, autópályán a tartalékai végesek, ám a kötelező szintet – kiváltképp városban – megugorja, erőnléti gondok csak teljes terheléssel (négy utas, csomagokkal) adódhatnak. A hosszú utakat bejáró váltókar pontosan, kis erővel dolgoztatható, a hátramenet a szokásos felhúzható gyűrűvel kapcsolható. Országúton (óra szerint tartós 95 km/h-s tempóval) haladva 4,5, autópályán (135 km/h-val) 6,6, városban 7,2 l-es fogyasztást mértünk, a tesztet 6,4 l/100 km-es átlaggal zártuk.
A Peugeot 208 után nem meglepő felfedezés, hogy az azonos alapokon guruló Corsa is jól mozog, pedig a kormányzásba és a felfüggesztésbe „belenyúltak” a németek. A 2,8 fordulattal kevésbé közvetlen, ugyanakkor pontos kormánnyal játékosan könnyű a városi cikázás; a rugózás és a csillapítás feszesebb, mint a francia autó alatt, de a menetkomfort a Corsánál is megvan, akárcsak a jellemzően biztonságos, alulkormányzott ívmenet.
Mi biztosan nem költenénk 17 colos alufelnikre, mert az alapáron adott 16-osokkal (a gumik magasabb oldalfala, így a „légpárnásabb” kerekek miatt) még puhább, kényelmesebb a futás, kevesebb a zötyögés, de ez legyen ízlés dolga. A lépcsős pedálrend rossz, a megszokása viszont nem okoz gondot; a zajok közül városban a motorhang a domináns (hatodikban 90-nél 1800, 130-nál 2800/perc a fordulat), a menetszél és a gördülés búgása 100 km/h fölött veszi át a stafétát, ám egyik sem lépi át a fájdalomhatárt – egy szó, mint száz, a kis Opellel bátran el lehet hagyni a várost.
A belépő Corsa-felszereltség csak a 75 LE-s benzinmotorral él, a komfortszintek innen Edition, sportos GS Line és Elegance sorrendben követik egymást – egyre gazdagabb tartalommal és ezzel párhuzamosan emelkedő árakkal (lásd az adatlapon). A gyalogosfelismerős autonóm vészfék, a táblafelismerő, a sebességhatárolós tempomat és a fáradtságérzékelő minden modellben alapból benne van, ami dicséretes, ezeken felül az összes vezetősegédért már fizetni kell.
Ami a végeredményt illeti, a vadonatúj Opel-minire megérte várni, nem a francia testvér rémes átirata, amit a kapkodás szült. A vásárlókat amúgy sem igazán érdekli, hogy mi van a lemezek alatt, a látható részekkel a Corsa F pedig önálló karakter – ahogy a cukrászdában sem keverjük össze a francia krémest a Rigó Jancsival, ugye?
+ Beszállás (elöl)
+ Helykínálat (elöl)
+ Kényelmes ülések
+ Általánosan jó minőség
+ Fedélzeti tárolók
+ Nagy kesztyűtartó
+ Biztonságos menettulajdonságok
+ Pontos kormányzás
+ Menetkomfort
– Hiányzó koccanásvédelem
– Kilátás (elöl)
– Beszállás (hátul)
– Infotainment kezelése
– Holtteret mutató panorámakamera
– Lábtér (hátul)
– Szellőzés (hátul)
– Magas rakodóperem
+ Takarékos turbómotor
+ Jó váltó
+ Gyors startstop
+ Hat légzsák alapáron
+ Vezetősegédek alapáron
+ Hatékony fékek
+ Garancia
– Ár
Krepsz Zoltán
Megjelent: Az Autó 2020/2.
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Szívesen olvasnál tartalmakat offline is? Fizess elő az AzAutó magazinjára. Az előfizetés díja 9 960 Ft / év.
A 32 európai ország autós újságíróiból álló Autobest 2026-tól átalakult – a neve is megváltozott: mostantól Autobest Conquest. A zsűritagok voksa már csak a szavazatok felét éri, a másik 50% a közönségtől érkezik0! A szavazás január 19-én indult online, a www.autobest.org, és a www.azauto.hu oldalon, és március 28-ig, a zárásig összesen közel 11 millió európai közönségszavazat érkezett a díj hat döntősére!
A lépcsőshátú Kia EV4 villanykompakt megosztó, de vitathatatlanul feltűnő jelenség, a műszaki töltet pedig nem okoz csalódást.
A fiatal kínai márka kompakt SUV-ja a Jaecoo 7 SHS-P Exclusive tölthető hibrid hajtással jól használható családi autónak tűnik, jó áron.
