A 3-as második sorozata a BMW egyik legsikerültebb modellje volt. Egy különleges kabriót vittünk el néhány körre.
A BMW 325i Cabriolet története
Az E30-as sorozat fejlesztése még elődje, az E21-es regnálása alatt, 1976-ban elkezdődött, a Paul Bracq főtervezői posztját megöröklő Claus Luthe vezetésével és Boyke Boyer formatervező segédletével.

Némi képzavarral élve sportos természetű svájci bicskát alkottak, hiszen a többféle karosszériaváltozat és a rengeteg motor között mindenki megtalálhatta a neki tetszőt. Sok törésteszt és szélcsatornás vizsgálat után a gyártás 1982-ben indult el. Az E30-as hasonlított elődjére, de szögletesebb lett, eltűnt a cápaorr, a kerek ikerlámpák szériafelszereléssé lettek, és átalakították a sokat kritizált hátsó felfüggesztést is.
A kétajtós szedán mellett először a sorozat történetében megjelent négyajtós, 1987-ben pedig a kombi is (Touring), a kabrió csak 1985-ben csatlakozott a kínálathoz. Addig a Baur szállította erősen limitált példányszámban és drágán az E21 Topcabrioletet. A 3-asoknál az összkerék és a dízelmotor is újdonságnak számított, s az M Motorsport első, versenykarakterisztikájú sportkocsija, az M3 is az E30-as formájában jelent meg. Eleinte afféle „melléktermék” volt, az A csoportos pályagép kötelező 5000 darabos homologizációs sorozatának eredménye. A német túraautó bajnokságon, de világszerte is, az M3-asok félelmetes ellenfélnek bizonyultak.

Valóban gazdag motorkínálatból válogathatott a vásárló: a legkisebb 1,6-os porlasztós is 89 LE-t termelt, utána következtek a Bosch befecskendezős 1,8-as négyhengeresek, majd a 2,0, 2,3 és 2,5 l-es hathengeresek. A tápláléklánc csúcsán a négyhengeres, de 238 LE-s M3 Sport Evo állt. A dízel-divíziót 2,4-es soros hatosok képviselték. Hatféle sebességváltót lehetett választani, négy- és ötfokozatú kézi Getragokat, három- és négygangos ZF automatákat. Az E30-asok elöl-hátul független, elöl McPherson, hátul ferde lengőkaros felfüggesztésen gurultak, a porlasztós 316-ost kivéve az összes kivitelt négy tárcsafék lassította. A sorozatot 1994-ig gyártották, összesen majdnem 2,5 millió készült.
A tesztautó
A tesztünkben szereplő nyitott valódi ritkaság, a gyűjtők kedvence. A 325i jelent meg így először, aztán 1988-ban megérkezett a 318i és 320i kabriója is. A Baurral ellentétben – ami valójában targatetős volt hátul ponyvával – ez valódi kabriolet, a teljes tetőt és az ablakkereteket is eltávolították. Hogy megmaradjon a bódé merevsége, megerősítették a szélvédő környékét és a küszöböket, továbbá több ponton a kasztnit is, ezért lett 130 kilóval nehezebb a kupénál. Sokak szerint még így sem elég szilárd, ezért is árulnak hozzá padló alá szerelhető utángyártott X-elemet. Az Alpina csomagolás itt nem valódi.

A szintén bajor Alpina egyébként a BMW műszaki és optikai tuningcégeként indult, de 1983 óta saját jogú autómárka. Ennél az autónál valaki nagyon sok pénzt és időt fektetett abba, hogy Alpinának látsszon, minden hozzávaló – jelvények, feliratok, csíkozás, spéci felnik, első-hátsó szoknya, Momo kormány, keményebb és rövidebb rugók – megvan. De a motor gyári, 2,5 l-es és 170 LE-s, viszont így is istenit lehet vele autózni. Németországban helyezték először forgalomba, utána átutazott Lettországba, Rigába, onnan hozta Magyarországra gyűjteményébe mostani gazdája. Egy csavar nem sok, annyit sem kellett javítani vagy cserélni rajta.

Utastér
Jó „fogású” és jól beállítható (külön combtámasszal) kényelmes bőrülések, fedélzeti számítógép, klíma, elektromos ablakok és tükrök fogadják az utasokat. Rajongói meggyőződés, hogy, bár a négyhengeres 318i sem rossz, a hathengeresek az igaziak, és nem mellesleg szebb a hangjuk.

A váltó áttételezése hosszú 120 km/h-nál ötödikben mindössze 2500/perc a fordulatszám, az erőátvitel itt a Getrag 260-as egysége. Rövid utakon jár, sportosan és hajszálpontosan (de nem vajpuhán) kapcsolgatható. Ívmenetben elvittük a tűréshatáráig, az Alpina-féle sportfutómű rendíthetetlenül az úton tartotta, cserébe kemény és az úthibákon ráz is.

A szervóval segített, fogasléces kormánymű megfelelően közvetlen és pontos, az Alpina bőrkormányt ráadásul kellemes is fogni. Felhúzott tetővel és nyitottan is kipróbáltuk, az előbbi a kellemesebb, utóbbinál városban még csak-csak, de országúton nagyon zavaró a zaj és felhúzott ablakokkal is tombol a szél. A négy rásegítős tárcsafékkel még a mai elvárások szerint is nagyszerűen, pont ott áll meg, ahová elterveztük. Ez az első évjárat ABS-szel, nagyon jól működik.
Az E30-as kiváló élményautó, élvezetesen és könnyen vezethető, nagyszerű úttartású gép. És ne feledkezzünk meg a látványfaktorról sem.

A BMW 325i Cabriolet Alpina műszaki adatai
Motor: SOHC-vezérlésű soros hathengeres benzinmotor elöl hosszában beépítve.
Hengerűrtartalom: 2494 cm3.
Furat x löket: 84,0×75,0 mm.
Kompresszióviszony: 9,7:1.
Teljesítmény: 170 LE, 5800/perc fordulaton.
Nyomaték: 226 Nm, 4000/perc fordulaton.
Erőátvitel: ötfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: független, elöl McPherson, hátul ferde lengőkaros tekercsrugókkal. Elöl-hátul tárcsafékek, kétkörös fékrendszer szervóval és ABS-szel.
Felépítmény: kétajtós, négyüléses, önhordó nyitott acélkarosszéria.
Hosszúság x szélesség x magasság: 4325x1645x1380 mm.
Tengelytáv: 2570 mm.
Csomagtartó: 312 l.
Tank: 55 l.
Végsebesség: 210 km/h.
Gyorsulás (0–100 km/h): 7,8 s.
Saját tömeg: 1255 kg.
retrohubi
Megjelent: Retro Mobil 2021/6.
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!




