100 LE sem kell a boldogsághoz? Nem bizony, ráadásul kezdő veteránosoknak is ideális az MGB. Egy Floridából érkezett GT kupét vezettünk.
Az MGB nem véletlenül a világ egyik legismertebb és mondhatjuk, legnépszerűbb veteránautója. A hosszú gyártási idő (1962–80) hagyta „beérni” az alapvetően sem túl bonyolult konstrukciót, a forma tetszetős, a több százezres gyártási mennyiség miatt még ma is bőséges a választék, biztosított az alkatrészellátás és specialistákra sincs szükség, ha netán belevágnánk egy felújításba.
A típus történetét dióhéjban összefoglalva, a szép vonalú, de a lemezei alatt régi vágású, alvázas MGA-t 1962-ben váltotta a részben olasz (Pietro Frua) tervezésű, önhordó MGB Roadster, amiből a Pininfarinánál faragtak 1965-ben GT-t, azaz kupét. Az 1,8-as, négyhengeres, két SU karburátorral etetett, BMC B-sorozatú motor az MGA 1,6-osának erősebb (1964 őszétől öt helyen csapágyazott főtengellyel szerelt) kivitele, de utcai teljesítménye sosem érte el a 100 LE-t, piacoktól függően 70–95 LE-t tudott.
A négyfokozatú kézi váltót pluszpénzért overdrive-val lehetett kiegészíteni, vagy akár háromfokozatú automatára cserélni. Az MG-k szülővárosa az Oxfordtól délre fekvő kisváros, Abingdon, de a típusból 1963–72 között 9 ezer roadstert szereltek össze Ausztráliában is. Az együttműködésnek az vetett véget, hogy a kormány 85%-os hazai alkatrészaránytól ismerte el helyi gyártásúnak a külföldi járműveket, az Angliából darabokban küldött MG-k viszont alig érték el a 45-öt, ezért megvonták a kedvezményt.
A gyűjtők kedvence a rövid életű (1967–69) MGC Roadster és GT: ebben 2,9 l-es, 147 LE-s soros hathengeres található, a típust pedig az MGB-énél jobban domborodó gépháztetőről könnyű felismerni. A kizárólag kupé MGB GT V8 1973-ban érkezett az eredetileg amerikai (GM), de a Rover által is használt 3,5 l-es, 200 LE-s V8-assal, ám a később módosított karosszéria (elsősorban az új műanyag frontrésszel) sokaknak nem tetszett.
Az MGB-k gyártása 1980-ban véget ért, ám amikor az 1989-ben bemutatott Mazda MX-5 letarolta a megfizethető kis sportkocsik piacát, a Rover-csoport az MGB reinkarnációjáról döntött. Bár ne tette volna… 1992-re készen állt az eredeti formát csupán megidéző MG RV8, amely megtartotta az MGB hátsó laprugóit, dobfékeit, míg az orrába 3,9 l-es, 190 LE-s, csupa alumínium Rover V8-as került. Alig kétezer ilyen készült, a termelés háromnegyede Japánban kötött ki, de időközben sok RV8 „visszaszivárgott” az Egyesült Királyságba.
Tesztautónk 2009-ig az USA-ban, Floridában lakott, ahol a helyi angolautós klub (NFBMC – North Florida British Motoring Club) egyik vezetőjének kocsija volt. Első magyarországi tulajdonosa csak 2013-ban helyezte forgalomba, előtte gondosan felújította és utána öt évig használta. Jelenlegi gazdája már ismerte az autót, mielőtt megvásárolta, hiszen egy korábbi alkalommal vezette is az MGB-t.
Egyik barátja tudta, hogy régóta szeretne valamilyen ’70-es évekbeli, kereklámpás, kicsi, angol, lehetőleg nyitott sportautót – elsősorban MGB-t vagy Triumph Spitfire-t. Így amikor eladósorba került a kupé, azonnal rá gondolt, és mivel több megkérdezett szakember áldását adta a ritka, gyárilag ónszürke (Pewter grey) színű, addig 99 ezer mérföldet futott autóra, az éppen megújuló OT vizsga egyben tulajdonosváltást is jelentett. Hogy GT, azaz zárt kupé és nem nyitott roadster, nem jelentett akadályt, mert egyrészt a GT sokkal ritkább, különlegesebb, másrészt a tulajdonosnak nagyon tetszik ez a forma.
Az MGB GT valóban kicsi, tengelytávja csupán 2311 mm, a karosszéria hossza nem éri el a 3,9 m-t. Mélyre kell leülni, az ülésállítás lehetőségei szerények, mégis hamar megvan a kényelmes pozíció, ölünkben a vékony, fakarimás kormánnyal.
A műszerezettség gazdag és a kesztyűtartó nélküli pult érdekessége a párnázás, amit az MG-s zsargonban Abingdon Pillow-nak neveznek. A kabin passzentos (az autó szélessége csak 1521 mm), két átlagos felnőtt éppen elfér, a kilátás a vékony oszlopok miatt azonban körkörösen kiváló. A hátsó üléssornál megszokást igényel az alacsony háttámla, ami dönthető, s így növelhető a csomagtér – kétszemélyes kirándulásokhoz, túrákhoz ideális a GT.
Papíron nem tűnik izgalmasnak az itt 93 LE-s teljesítmény, a 149 Nm, a 165 km/h-s végsebesség és a 13,4 s-os százas gyorsulás, ám a valóságban nagyon is összeáll a kép. A motor érces hangja, élénk gázreakciója már megteremti a kellemes alaphangulatot, a gépszerető léleknek pedig további örömforrás a négyfokozatú (jelen esetben overdrive nélküli), remek kapcsolási érzetű váltó, a célpontos, közvetlen kormány és a határozott pedálkezelést igénylő fék – elöl tárcsák, hátul dobok lassítanak.
A sebességérzet egészen más, mint napjaink csöndesen suhanó, mindenféle vezetősegéddel felvértezett autóiban, itt bizony valósnak tűnnek a táblákkal jelzett sebességkorlátozások. A merevtengelyes, laprugós hátsó felfüggesztésnek megvannak a korlátai, de a GT sportosan is biztonságosan vezethető, nem érezni, hogy a motor és a futómű „párharcában” előbbi kerekedne felül.
Az elmúlt években szűk 10 ezer km-t futott a teljes család kedvencének számító, ideálisan garázsban tartott és rendszeresen megmozgatott, idén éppen 50. évébe lépő angol sportkupé, amellyel tulajdonosa megjárt egy régóta vágyott historic versenyt is, belekóstolva ezzel a hazai veterános életbe. Nem bánta meg az átlagtartó futamon való megmérettetést, mert az autó új kihívások közepette is bizonyított, megbízhatóan teljesítette a távot. Gazdája hobbiautóként is hamisítatlan brit stílusát, laza eleganciáját és sportos viselkedését kedveli, így igazi öröm együtt élni az MG-vel.
Motor: Soros négyhengeres, vízhűtéses, hengerenkénti kétszelepes, négyütemű, OHV-vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Sűrítés 9,0:1. Két SU HS4 karburátor.
Hengerűrtartalom: 1799 cm3
Teljesítmény: 93 LE/68 kW, 5400/perc fordulaton.
Nyomaték: 149 Nm, 3000/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú, szinkronizált kézi váltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.
Felfüggesztés: elöl független, keresztlengőkarral, hátul merev tengely, laprugókkal. Kétkörös, hidraulikus fékrendszer, elöl tárcsafék, hátul dobfék.
Felépítmény: kétajtós, négyüléses, önhordó acélkarosszéria.
Hosszúság x szélesség x magasság: 3874x1521x1255 mm.
Tengelytáv: 2311 mm.
Saját tömeg: 1070 kg.
Kerékméret: 165/80 R14.
Üzemanyagtartály: 55 liter.
Gyorsulás (0–100 km/h): 13,4 s.
Végsebesség: 165 km/óra.
KZ
Megjelent: Retro Mobil 2021/4.
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Szívesen olvasnál tartalmakat offline is? Fizess elő az AzAutó magazinjára. Az előfizetés díja 9 960 Ft / év.
A 32 európai ország autós újságíróiból álló Autobest 2026-tól átalakult – a neve is megváltozott: mostantól Autobest Conquest. A zsűritagok voksa már csak a szavazatok felét éri, a másik 50% a közönségtől érkezik0! A szavazás január 19-én indult online, a www.autobest.org, és a www.azauto.hu oldalon, és március 28-ig, a zárásig összesen közel 11 millió európai közönségszavazat érkezett a díj hat döntősére!
A lépcsőshátú Kia EV4 villanykompakt megosztó, de vitathatatlanul feltűnő jelenség, a műszaki töltet pedig nem okoz csalódást.
A fiatal kínai márka kompakt SUV-ja a Jaecoo 7 SHS-P Exclusive tölthető hibrid hajtással jól használható családi autónak tűnik, jó áron.
