A negyedik, még klasszikusnak számító Corvette-sorozat egy kifogástalan példányát próbáltuk ki.

A Chevrolet  Corvette C4 története

A Chevrolet  Corvette C3-nak, bár sokáig az „Amerika legmenőbb sportkocsija” címet viselte, a nyolcvanas évek elejére megkopott a presztízse. Azonnal több aspiráns is jelentkezett a megüresedni látszó trónra: a Porsche 944, a Mazda RX-7 és a Nissan 300ZX is, de a házon belüli, szintén General Motors-családtag Pontiac Firebird-öt is a trónkövetelők közé sorolhatjuk. A Chevy mérnökei nekigyürkőztek a következő sorozat megalkotásának, ami 1983-ban már kerékre is állt.

A Dave McLellan főkonstruktőr és Jerry Palmer vezető formatervező irányította csapat szakított a Zora Arkus–Duntov-féle a cápás, hullámzó idomokkal. A kasztni maradt műanyag kompozit, de laposabb és nagyobb is lett. A targatető plexiből készült, és a korábbi kettő helyett immár egyetlen darabból állt, hátul pedig megjelent az üvegfedeles csomagtartó. Műszaki érdekesség volt a könnyűfém futómű, a Corvette elöl-hátul pillekönnyű, egylapos műanyag-keresztlaprugókon ringott.

A kocsit teletömték elektronikával, minden kijelző digitális, folyadékkristályos lett. Az ablakok, a tükrök, és az ülések motoros mozgatásúak, utóbbiak masszázsfunkciót is kaphattak. Hosszú gyártási ciklusa alatt több befecskendezős V8-as is váltotta egymást, mindegyik a legendás Small Block családhoz tartozott. 1989-ig 205 LE-s 5,7 l-es gép vitte a C4-eseket, 1989 és 1991 között pedig ugyanekkora 230–245 LE-vel. 1990-ben érkezett a család egyik csúcsragadozója, a Lotus tuningos 375–405 lovas ZR1.

A későbbi kiadások már 300 LE-vel parádéztak, az utolsó, 1995–1996-os modellévre pedig előhozakodtak a limitált kiadású (1000 darabos) 330 LE-s Grand Sport sorozattal. Többféle váltót is lehetett rendelni: az alap a négysebességes overdrive-os automata volt, ezt 1994-től a szintén négyfokozatú GM Hydramatic váltotta. 1984 és 1988 között kapható volt a Doug Nash (egy dragster versenyzőből lett mérnök) által konstruált négyfokozatú manuális erőátvitel is, a felső három sebességben automata overdrive-val. Ezt később egy modernebb, hatfokozatú ZF gyártmányú kézire cserélték. A C4-est 13 évig gyártották, de népszerűsége sosem érte el a korábbi modellekét.

A tesztautó: Chevrolet  Corvette C4

Tesztautónk 1987-es, ahhoz a rövid, két éves időszakhoz tartozik, amikor 240 LE-s volt az 5,7-es. Előző gazdája egy amerikai aukción vásárolta kitűnő állapotban, mindössze 27 000 mérfölddel. Jelenlegi tulajának korábban volt már egy C4-ese, de eladta, és később ezt meg is bánta. Amikor ismerősénél felfedezte ezt a példányt, azonnal meg akarta szerezni, de két évbe került, mire sikerült. Csak a kipufogót kellett javítani meg lecserélni a folyadékokat és a repedezett gumikat.

Nagyon alacsonyra, a vaskos küszöböt átlépve kell beülni. Az ülések kényelmesek és keskenyek, jól tartanak. Pontosan beállíthatók, még a kartámaszokat is motor mozgatja, és a kormányoszlop is állítható. Aztán lehet ismerkedni a pulttal, ami a 80-as évek fantasztikus filmjeiből való. Gombok, gombok és újabb gombok mindenütt, a képernyő, indítás előtt sötét, csak később válnak láthatóvá a sárgán világító számok. A V8-as alapjáraton fojtottan mormog, jóval csendesebb, mint olajválság előtti ősei.

Hatalmas nyomatékraktárból dolgozik, a fordulatszámmérő már 5500-nál pirosba fordul. A 240 LE nem présel az ülésbe, de erőteljesen képes gyorsulni, ha rendesen odalépünk, 7,1 s alatt eléri a 100 km/h-t. A GM mindig nagyszerű automata váltókat gyártott, ebben a Corvette-ben a THM-700R4 jelű, overdrive-os változat dolgozik, méghozzá nagyon jól. Külön élmény a 0,69:1 áttételű (tehát gyorsító) negyedik fokozat.

Fred Schaafsma, a Chevy holland származású mérnöke olyan egzotikus, elől kettős keresztlengőkaros, hátul összetett karrendszerű futóművet tervezett, ami a nyolcsávos autópályákon kiválóan teljesített, de a mi kátyúinkkal nem nagyon tud mit kezdeni. Kellemetlenül ráz, pattog, és olykor a kormánnyal is korrigálni kell. Cserébe a kanyarokban elképesztően stabilan, szinte dőlés nélkül fut nagy sebességekkel is. Tulajdonosa szerint a 200 km/h-t gond nélkül tudja tartani.

A kormányzást természetesen szervo segíti, nagyon jól, nem szuperkönnyű, csak annyira segít, hogy a vezetőnek megmaradjon a kontrollérzete. Ilyen képességű vadászgéphez rásegítős nagy és erős fékek illenek, ez itt stimmel is (a hátsók is belső hűtésűek), de rendesen kell taposni a pedált.

A C4-es megjelenésekor megosztotta a Corvette rajongókat, sokan csalódtak benne, de a fanatikusok megkapták, amire vágytak: egy elektronikával megrakott, élvezetes műanyag játékszert.

Műszaki adatok

Motor: OHV-vezérlésű V8-as benzinmotor elöl hosszában beépítve.
Hengerűrtartalom: 5733 cm3.
Furat x löket: 101,6×88,4 mm.
Kompresszióviszony: 9,0:1.
Teljesítmény: 240 LE 4000/perc fordulaton.
Nyomaték: 468 Nm 3200/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú automata váltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elől kettős keresztlengőkaros, hátul összetett, többkaros futómű, műanyag keresztlaprugókkal. Elől-hátul hűtött tárcsafékek rásegítővel.
Felépítmény: kétajtós kétüléses műanyag karosszéria, alvázon.
Hosszúság x szélesség x magasság: 4483x1803x1186 mm.
Tengelytáv: 2443 mm.
Csomagtartó: 254 l.
Tank: 76 l.
Végsebesség: 241 km/h.
Gyorsulás (0–100 km/h): 7,1 s.
Saját tömeg: 1459 kg.

K.

Megjelent: Retro Mobil 2021/3.

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!