Hová tartunk Dacia Jogger? Mert légkondi nélküli belépő felszereltséggel, illetve motorral már az olcsó családi autó szinonimája, a Dacia újdonsága is átlépi a hatmilliós árat…

Mint fogalom, ugyan egyre nagyobb kijózanító pofonnal felérő sokk az olcsó családi autó, de akik mifelénk veszik a bátorságot és mernek nagyot álmodni, azok még mindig Daciával fekszenek, s kelnek. A szintén a Renault-csoportba tartozó Lada megtörhette volna a román márka európai uralmát, ám ez a próbálkozás sok sebből vérzett, az oroszok végül kivonultak a piacról; sőt az alkatrészhiány és az ukrajnai események miatt a franciák márciusban bejelentették: eladják részesedésüket az AvtoVAZ-ban, ami a vállalat 67,6%-át jelenti.

A Dacia Jogger szerintünk fontosabb típus, mint a szabadidő-terepes Duster, egyrészt nagyobb, másrészt hét üléssel is kapható, így ha van állami támogatás (és sikeres pályázat), akkor extra kedvezmény érvényesíthető rá. Igazából két modell helyébe lép, a kombi Logan MCV már rég eltűnt, de a Jogger formavilága erre hajaz, a Lodgy pedig egyirányú utcában mozog: kizárólag Stepway kivitelben, hét üléssel és dízelmotorral árulják, még rövid ideig.

A Dacia Jogger: karosszéria

Ami a külsőt illeti, a Dacia lábon lőtte magát, mert itt az új arculat, a teljes palettát már így hirdetik (kivéve a Lodgy-t), a friss Joggerrel viszont lyukra futottak, mert amatőr módon a régi frontrésszel indították a pályafutását. Persze, némi plasztika – hiszen erről van szó – érdemben nem változtat rajta semmit, csupán a pár hónapos, a hazai utakon nemrég feltűnt vadonatúj autók hirtelen „öregek” lettek.

Ha már a Lodgy-t emlegettük, a Jogger 5 centivel hosszabb és bő 3-mal szélesebb nála, közel 2,9 m-es tengelytávja 87 mm-rel több. Az Essential kvázi puritánsága jól áll az autónak, az acélfelnikre dísztárcsa kerül, a lökhárítók alját, valamint a kerékíveket védő festetlen műanyagok eleve hasznosak és ennél nem fényezik le a kilincseket, a tükörházakat, sem az alapból járó tetősíneket. Nem feltűnő, de a B-oszloptól magasabban fut az ajtónyílás felső széle, könnyítve ezzel a hátra beszállást.

Utastér

Belül nincs meglepetés, a pult anyagminőségét, elrendezését tekintve egy az egyben a Logan/Sandero páros bútordarabja. Minden burkolat műanyag és kopogósan kemény, textil csak az ülésekre jutott (több kényeztetésért magasabb komfortszintű modellt kell venni, mert van), de az elemek illesztései zömmel pontosak, egyenletesek a hézagok, az általános minőség jó – a hátsó ablaktekerők használat közben a kezünkben maradtak, de visszapattintás után többször nem exponálták magukat.

A Jogger magasan áll, hasmagassága terheletlenül 20 centi, ettől függetlenül benne ülve nem kakasülős a vezetői pozíció, az 500 mm hosszú ülőlap magassága 495–575 mm (viszonyításképpen: a Dusteré 570–650 mm). Hiányzik a deréktámasz, itt középre nem jutott könyöklő, a sugárirányban állítható kormányoszlop pedig csak akkor mozgatható tengelyirányban is, ha megvettük a 120 ezres Vezetés csomagot, benne tempomattal és tolatóradarral – köszöntük.

A műszeregység szerény, a két analóg óra között monokróm kijelzőn lapozható a fedélzeti számítógép, amely alapból a 2 hangszórós rádióé is – előbbit a kormányról, utóbbit a kormányoszlopról kezelhetjük. A Sandero tesztben (Az Autó 2021/3.) korábban dicsértük a Joggerben is megkapott Media Control funkciót: letöltött applikációval, Bluetooth kapcsolattal, fixen rögzíthető okostelefonon futhat a telefon, a médialejátszó, a navigáció és a bővített tartalmú fedélzeti számítógép. A manuális légkondi 130 ezerért kötelező vétel, automatát az Essential extraként sem kaphat (de magasabb komfortszinten elérhető).

Minden rekesz, rés potenciális kacattartó, a legtöbb holmit a két ajtózseb és a kesztyűtartó nyeli el, utóbbi az egyetlen fedett tároló a fedélzeten. A nagyautókra jellemző tengelytáv ismeretében a második sor lábtere kicsinek tűnhet, ami azonban érthető, mert a harmadik sor utasainak is kell a hely. A 470 mm hosszú ülőlapot három személyre formázták, nagyok az ajtózsebek és ezzel minden pozitívumot elmondtunk; nincs szellőző, USB port, középső kartámasz, sem kenguruzseb az első ülések hátulján.

A hátsó ülésekre bejutást segíti, hogy a második sorban nemcsak a támlák dönthetők előre, hanem az ülőlapok is felhajthatók (az osztás 60:40). A két „pótszék” nem a padlóból hajtogatható ki, így használaton kívül helyet rabolnak a csomagtérből, és nincs hozzájuk Isofix, azaz gyerekülést sem rögzíthetünk. Felhúzott lábakkal, de két 170 centi körüli személy hosszabb távon is elfér, a szélekre könyöklő és pohártartó is jutott, sőt az oldalüveg kibillenthető, ami javítja a szellőzést. A 650 mm magas rakodóperemű, álpadló nélküli csomagtartó hét üléssel 160, összecsukott harmadik sorral 506, kiszerelt hátsó ülésekkel 595 l-es, míg lehajtott második sorral 1594, maximálisra bővítve pedig 1807 l áll rendelkezésre.

Motor, erőátvitel

Akinek mindenképpen dízelmotor kell, annak marad a Lodgy, mert a Joggert kizárólag 1,0 l-es, háromhengeres turbós benzinessel árulják. A közvetlen befecskendezéses TCe 110 LE-s, a tesztautót hajtó szívócső befecskendezéses ECO-G viszont „kétéltű”, benzinnel üzemeltetve 90, a gyári LPG szettel 100 LE-t mozgósít. Nálunk úgy adódott, hogy 95%-ban benzinnel használtuk a kocsit, de a 40 l-es gáztartályt is megtöltve számottevően nagyobb, kb. 1000 km-es hatótávval lehet kalkulálni – és LPG-t olcsóbban tankolni. Az üzemmódok közötti váltás gombnyomással történik.

A kis motor az üzemanyagtól függően 160/170 Nm-t présel ki magából, a várost elhagyva hozza ugyan a kötelezőt, a 130 körüli tempó tartása nem okoz vele gondot, ám erőtartaléka nincs: amikor 90-nél hatodikban padlóig tapostuk a gázt, konkrétan nem történt semmi. A hatfokozatú kéziváltó mind pontosságát, mind kapcsolási érzetét tekintve középszerű, automatát pluszpénzért sem vehetünk, összkerékhajtás sincs, mint a Dusterhez, a rögzítőfék mechanikus. Minimális LPG és a szokásosnál több városi használattal a tesztfogyasztás 7,3 l/100 km-re jött ki.

Vezetés, menettulajdonságok

Ami a vezetést illeti, a kilátás elöl rossz, sokat takarnak a vaskos A-oszlopok és a manuálisan, kis pöckökkel állítható, fűthetetlen külső tükrök, ellenben oldalra és átlósan a helyzet jobb az átlagnál, sőt a függőleges far miatt az autó ott végződik, ahol látjuk, így radar nélkül sem nehéz a pontos tolatás. A pedálrend keszekusza, elsősorban a gáz került mélyre és túl közel a fékhez. Az elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros futóművön guruló Jogger összességében kényelmes, határhelyzetben alulkormányzot­tan sodródó, ívmenetben a szokásosnál nagyobbakat billenő autó.

Az ülések puhák, a rugózás is kényelemre hangolt, bár úgy éreztük, a gördülési komfort teherautós, azaz terhelve (több utassal) sokkal jobban viselkedett a kocsi, mint amikor egyedül ültünk benne. Ilyenkor ugyanazokon az útvonalakon nehezebben, zötyögősebben kezelte az úthibákat, ami alapvetően normális jelenség, csupán a különbségek jobban kiugrottak. A 16 colos keréktárcsákra szerelt magas oldalfalú gumik nem érzékenyek a kátyúkra, a pontos, de egyáltalán nem közvetlen, 3,2 fordulatos kormányt sokat kell tekerni, visszajelzésekkel sem kényeztet, a fék azonban állta a próbát, hatékony és az ereje is finoman adagolható – felesleges a bizalmatlanság amiatt, hogy a Jogger hátul tárcsák helyett dobokkal lassít. Amint már említettük, a motorban nincs vaskos erőtartalék, előzésnél, gyorsításnál minden esetben vissza kell kapcsolni; 90-nél hatodikban 2000, 130-nál 2900/perc a fordulatszám, a menet- és gördülési zajok még az elviselhetőség határán belül vannak.

Felszereltség

Mivel az eleve hiányosan felszerelt Essential a másik motorral nem párosítható, a típuson belüli tápláléklánc csúcsán álló Extreme pedig csak hét üléssel érhető el, arra tippelünk, hogy az arany középutat jelentő (és minden kombinációban kínált) Expression lehet a hazai piac favoritja. Ha a belépő kivitelhez összesen 250 ezer forintért megvesszük a kimaradt holmikat (halkan megjegyezve, hogy légkondi nélkül egy ilyen kaliberű használt autó később szinte eladhatatlan), az Essential árelőnye 440 ezerre zsugorodik. Ennyit pedig akár meg is érhet az Expression kivitellel adott többlet: az elegánsabb külső, az otthonosabb kárpitozású és bőrkormányos belső, a keresztlécessé alakítható moduláris tetősín, az elektromosan állítható és fűthető tükörpár, a sötétített üvegezés, a hátsó villanyablak, a két hátsó kenguruzseb, valamint az okostelefon tükrözést támogató infotainment 8,0 colos érintőképernyővel és 4 hangszórós audio rendszerrel.

Nem az autók hibája, hogy az árak elszálltak, hogy fogalmunk sincs, hol van, vagy hol és mikor lesz ennek a spirálnak vége, az emberek pedig csak nagyokat pislognak, amikor betérnek egy márkakereskedésbe. Jelen esetben 6 409 000 forintról beszélünk a hétüléses és „mezítlábas” Jogger esetében – ami kvázi fix ár, mert a Daciánál eleve belekalkulálják az alkut –, az olcsó családi autók kora tehát vitathatatlanul lejárt, és ez már a román márkára is értendő, ahol jelenleg ez a minimum.

A Dacia Jogger ECO-G 100 Essential adatlapja

A Dacia Jogger és legfontosabb konkurense

Karosszéria, felfüggesztés

+ Kényelmes beszállás
+ Széles tartományban állítható ülések
+ Helykínálat
+ Áttekinthető pult
+ Nagy csomagtér, alacsony perem
+ Menetkomfort (rugózás, csillapítás)
+ Extrém kátyútűrés
– Kilátás (elöl)
– Kemény műanyagok
– Izzasztó kárpit
– Szellőzés hiánya (hátul)
– Érzéketlen kormány
– Ívmeneti tulajdonságok

Motor, erőátvitel

+ LPG üzem gyárilag
– Szerény erőtartalék
– Gázreakció (ECO-ban)

Biztonság

+ Hat légzsák alapáron
+ Hatékony fék
– Isofix hiánya a 3. sorban

Költségek

+ Garancia
+ Fogyasztás
– Ár
– Hiányos alapfelszereltség

Krepsz Zoltán

Megjelent: Az Autó 2022/7.

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!