A sikeres Fiat 128 lépcsőshátú sportváltozatának egy mesébe illő körülmények között fennmaradt példányát vezettük.

A Fiat 128 története

Ha a Fiatnak új autó kellett, mindig számíthatott két házi zsenijére, a merész főkonstruktőrre, Dante Giacosára és Aurelio Lampredire a motortervező géniuszra. Az 1960-as évek közepén a fenti két úr hathatós közreműködésével elkészült a márka első keresztmotoros, fronthajtású modellje, az elavult Fiat 1100 utódja, a 128-as.

Giacosa, Alec Issigonis, a Mini konstruktőrének elveit alapul véve rajzolta meg a négyajtós családi limuzint. Eredetileg ötajtós ferdehátút is tervezett, de azt a vezetőség elutasította, így lett belőle Zastava 101. Az ex-Ferraris Lampredi alapjaiban új, SOHC-vezérlésű 1100-as négyhengerest épített, de az orrmotor és az elsőkerék-hajtás rengeteg műszaki problémát okozott. Ezek megoldására a szintén Fiat tulajdonú Autobianchi Primula típusát használták mozgó laborként, és öt évbe telt, mire mindent rendbe hoztak.

A legnagyobb gondot az eltérő hosszúságú féltengelyek okozták, emiatt az autó erős gyorsításokkor elhúzott, időnként remegett és egyenetlenül koptatta a gumikat, a hűtőventilátor meghajtását pedig kénytelenek voltak szíjasról villanymotorosra cserélni. 1969-re mindent megoldottak.

A Fiat 128 Berlina nagy siker lett, egy évvel később az Év Autójának is megválasztották és nem titok, hogy a wolfsburgi mérnökök részletes tanulmányozás után az olasz alapján konstruálták meg a legendás Volkswagen Golfot. 1971-ben érkezett a kupé, amely annyira különbözött a négyajtóstól, mintha nem is egy tőről fakadtak volna.

A megjelenést a Centro Stile Fiat két formatervezője, Giorgio Prever és a belga Paul Breuer szabta át a főstiliszta Gian Paolo Boano felügyeletével. A tengelytávot több mint 22 centivel lerövidítették és a padlót körbefutatták extra merevítéssel. A motor is megváltozott, nagyobb kompresszióval, átdolgozott vezérműtengellyel és kéttorkú porlasztóval 55-ről 64 LE-re erősödött. Keményítettek picit a futóművön, más kerékdőlést állítottak be, 20 mm-rel kiszélesítettek a nyomtávokat, és közvetlenebbre cserélték a fogasléces kormányművet. A többi fő mechanikai elem azonos a szedánéval, kivéve a 38 helyett 50 l-es benzintartályt.

A kupét 75 LE-s 1,3-as motorral is árulták, két felszereltségi szinttel lehetett kapni, az alap S-sel és a gazdagabban krómozott, dupla körlámpás, sportfelnis, fordulatszám- és vízhőfok-mérős, párnázott kormányos SL-lel (Sport Lusso). 1975-ben beszüntették a kupék gyártását, helyettük érkezett a tágasabb 3P (Tre porte: három ajtó) kivitel, de a szaksajtó és a közönség is fanyalogva fogadta. A modellcsalád 1980-ig maradt gyártásban, nem mondható sikertelennek, de kereskedelmileg elmaradt a Fiat elvárásaitól.

A tesztautó

A mi példányunk a gyártás közepéről való 1,1-es alapmodell. Sosem restaurálták és csak 50 600 km-t futott összesen.

Dezső Sándor a jelenlegi tulaj 1983-ban találkozott vele először, és azonnal beleszeretett. Egy munkatársának rokonáé volt, aki valutáért vette a Merkurtól; keveset használta, esőt és havat sosem látott. A munkatárs később megörökölte, de nem nagyon tudott vele mit kezdeni és eladni sem akarta. 15 évig volt nála, felbakolva állt egy sötét, száraz garázsban, majd az örökös halála után a felesége örökölte meg.

Tulajunk őt is megkérte, ha a Fiat valamikor eladó lesz, neki szóljon először. Így újabb 12 év telt el, mire meg tudta szerezni. Hiánytalan, rozsdamentes, szinte új állapotú autót sikerült megkaparintania, ami egy fél évszázados Fiat esetében felér egy lottó főnyereménnyel. Csak a folyadékokat és a gyertyákat kellett kicserélni, meg az állás miatt beragadt fékeket felújítani és mehetett is az utcára.

A Fiat 128 menetteljesítmény

Az utastér végtelenül egyszerű, az ülések kicsik, de kényelmesek. A kis motor vidáman, pörgősen, és Lampredi négyhengereseire jellemző módon morgósan szól. Váltója a négyajtósé, hosszú karral (de jól kézre áll), könnyen jár és aránylag pontos is. Szívesen forog, 5000/perc környékén szól a legszebben, és lelkesen pörög fel 6000 fölé is. Még negyedikben is marad ereje gyorsulni, 90-100 km/h-val kényelmesen lehet vele utazni, és ha kell az autópályán is helytáll! Ilyenkor a szélzaj már hangos, de erősebb a motor és a kipufogó érces hangja, közös produkciójuk tényleg élvezetes, nem is hiányzik a rádió.

A csomagtartó az autó méretéhez képest kellemesen tágas (350 l), és a hátsó hely sem zavaróan szűk. A negyedik túl rövid, 100 felett nagyon hiányzik az ötödik. Az egyenesfutás pontos, erős gyorsításoknál és fékezéskor sem húz semerre a futómű. A nagy, és olaszosan meredeken álló kormányt nem nehéz forgatni, a kevés holtjáték nem akadályozza a pontos irányítást, így ha nem felelőtlenkedünk, a kanyarokat kevés dőléssel, stabilan veszi a hátul is független felfüggesztésű Fiat. A rugózás kicsivel feszesebb a négyajtósénál, mégsem kellemetlenül rázós, csak a nagyobb úthibák hozzák zavarba. A rásegítős fékrendszerben elől tárcsák, hátul dobok dolgoznak, hatásuk finoman porciózható, de nem igazán erősek. Az első kerekek kis szögben fordulnak el, így a 128-as a vártnál kevésbé fordulékony.

A Fiat 128 műszaki adatai

Motor: SOHC-vezérlésű soros négyhengeres benzinmotor, elöl keresztben beépítve.
Hengerűrtartalom: 1116 cm3.
Furat x löket: 80,0×55,5 mm.
Kompresszióviszony: 8,8:1.
Teljesítmény: 64 LE, 6000/perc fordulaton.
Nyomaték: 82,5 Nm, 4400/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, elsőkerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl McPherson kanyarstabilizátorral, hátul keresztlengőkaros keresztlaprugóval.
Elöl-hátul hidraulikus lengéscsillapítók. Elöl tárcsa-, hátul dobfékekkel, szervóval és fékerőelosztóval.
Felépítmény: kétajtós négyüléses önhordó acélkarosszéria.
Hosszúság x szélesség x magasság: 3808x1560x1310 mm.
Tengelytáv: 2223 mm.
Csomagtartó: 350 l.
Tank: 50 l.
Végsebesség: 150 km/h.
Gyorsulás (0–100 km/h): 14,6 s.
Saját tömeg: 810 kg.

Retrokari

Megjelent: Retro Mobil 2023/8.

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!