Az Insignia második generációja még mindig az Opel legnagyobb modellje, nagyobb mint valaha.

Az Opelnek presztízst kell faragnia az Insigniából, ha igazán sikerre akarja vinni, mert a márka felszentelt hívei már évek óta nem tudnak nagyobb modellbe ülni. Az ékességet, címert, díszt jelentő név választásával már az első generáció is erre törekedett, szökési sebességgel szakadt el a korábbi vonalvezetéstől, ez a második generáció pedig teljesen új alapokon viszi tovább a rokon formát.

A csekély külső (6,7 cm-es) méretnövekedés ellenére látványosan tágabb lett a belső tér, presztízsét az átrajzolt forma és a térnövelés mellett a felszereltség bővítése, a kiviteli és anyagminőség további javítása is sikerrel emeli.

Méretváltozásban a hatalmas, 9,2 centis tengelytávnyúlás a legjelentősebb, de a manőverezhetőségnek jót tett a túlnyúlások zsugorítása, és szintén fontos, hogy a tömeg – felszereltségre vetítve – jelentősen, 175 kg-mal alacsonyabb.

Aki késsel-villával kajálja az Opel tudatformáló rigmuskáját, amely szerint az Insigniában a szobrászművészet és a német precizitás találkozik, az mindezt meg is eszi, ha szemével végigsimítja a külsőt, ráközelít a résekre, a puha belső műanyag ajtóborítás-szélekre, a műszerfal borítására, a bőrözésre, a díszítőbetétek felületére, és rá is tapint ezekre, fülel az ajtók záródására.

Opel Insignia utastere

A műszerfal kialakítása logikus és jól áttekinthető, a műszerek egy része valós (fordulatszámmérő), egy része virtuális, de teljesen valósnak látszó vetítéssel, ilyen például a mára már teljesen kikopott voltmérő, amit éppen ez az egyszerű kis hazugság, a műszer vetíthetősége tett kézenfekvővé – ha már az elektromos jel úgyis kéznél van.

Okos a szemlélet, a „ha már megvan a szélvédőre vetített műszerpark” (head-up dis­play), akkor a műszerpultban elég a digitális sebességmérő (bár racionálisan szemlélve még ez is felesleges), de szélvédőre vetíthető a táblafelismerés, a navigáció, a beállított rádióállomás vagy éppen az alkalmazkodó sebességtartó automatika beállított határértéke is. A műszerpult közepére is rátehető a navigáció, a fedélzeti számítógép meg sok egyéb.

A középső nagy, 7 colos, színes érintőképernyőről a szokásosok vezérelhetőek, alatta pedig a kétzónás szellőzés hagyományos kezelői, óriási bukfenccel: a legfontosabbat, a szellőzés helyét csak a képernyőről lehet változtatni. A vezetékkel felkötött telefon is tükröztethető, az Insigniában őrangyalként immár itthon is elérhető a nemzetközi diszpécseres rendszer, az OnStar, az automatikus baleseti értesítővel, de kérésre akár (magyarul is) foglalható szoba, s a diszpécser navigációs útvonalat is telepíthet.

Az első helyek méretesek, az Insignia belső szélességével osztályelső, és a mai választékból a legjobb (egészségileg minősített), hosszítható ülőlapos üléseket adja, a tesztautóban elektromos magasság-, íveltség- és oldaltámasztás-állíthatósággal, memóriával, masszírozóval. A multifunkciós kormány két síkban állítható és fűthető is. A kardánboksz jótékony karcsúságától a lábhelyszélesség tekintélyes.

A körbeláthatóság nem erőssége az Insigniának. A magas ajtószegélyek miatt az oldalra látás messze nem hibátlan, átlósan hátra a harmadik oszlop takar, hátra pedig az ablakvetület lőrésnyire zsugorítja a látványt.

A hátsó szélesség átlagos, de ami sokkal fontosabb: a tengelytáv-növeléssel a hátsó lábtér hatalmas lett. A belmagasság inkább normális, mint szellős. A kardánalagút magas és széles is, nyilván az azonos padlólemezt használó négykerékhajtás miatt. A három részre tagolt üléstámla közepe a síalagút szerepére hivatott, az – akár a csomagtéri karokkal elérhető – előredöntéssel 1450 literre növelhető az egyébként 490 literes csomagtér. A padlólemez alatt a teljes pótkerék is elférne, de defektjavító az eredeti tartozék.

Motor, erőátvitel

Az új, 1,5-ös, csupa könnyűfém, közvetlen befecskendezéses, startstopos, 165 lovas turbómotor az alapjárattól kezdve végig, még a hevesebb gyorsításkor is szépen, halkan forog. Finom kuplunggal, magas elindulási kultúrával akasztható a nyomatéka a kerekekre. Halvány vonóerő ugyan már 1500-as fordulattól megjelenik, ez 2000-re kicsit fokozódik, de átütő vonóerő csak 2500-tól jelenik meg, ezért sportosabb vezetéshez nagyon igényli az alaposabb kihúzatásokat, az autópályán csak 3000 felett igazán rugalmas, hatodik fokozatban 1000-es percenkénti főtengely-fordulat 45 km/h-s sebességet jelent.

A startstop messze nem hibátlan (de legalább kikapcsolható), sajnos többször nem tér magához időben, ilyenkor nincs mit tenni, mint piros fülekkel megszégyenülve kell a piros lámpánál várni az automatikus újraindításokra. A hatfokozatú váltónak jó az osztása, a kapcsolhatósága élvezetes.

A felfüggesztések (elöl McPher­sonok, hátul összetett spirálrugós karrendszer) hatalmas rugózási ké­nye­lemmel, csendesen, alacsony gördülési zajokkal dolgoznának, de a 245/45-ös gumik az élesebb úthibákon nagy zökkenésekkel, érdesebb útfelületen gördülési ricsajjal tönkreteszik ezeket a pozitív tulajdonságokat.

(A ballonosabb gumik nyilvánvalóan sokat javíthatnak.) Semlegesek a saját kanyarodási tu­laj­donságok, sportosan kormányoz­ható a viszonylag rövidre (2,6 fordulatra) és könnyűre áttételezett, megfelelő visszajelzésekkel reagáló elektromechanikus rásegítéssel. A fékpedál hatásosan, jól adagolható­an mozdítgat a négy tárcsafék be­té­tein, az elektronikus kézifék a visszagurulás-gátlás szerepkörét is ellátja.

Opel Insignia felszereltsége

A felszereltség gazdag, érdemes kiemelni a nagyon jó (oldalanként 32 LED-ből felépített), a szembejövő és előttes forgalomhoz, a kanyarodáshoz és a sebességhez alkalmazkodó, 320 ezer forintba kerülő intelligens világítást, de ezt alapáron még az Innovation felszereltség sem kapja meg.

Jók a városi ütközésmegelőző rendszer jelző és beavatkozó beállításai. Szépen dolgozik a sebességtartó automatika, a sávelhagyást felügyelő lekormányoz az útburkolati jelekről, de (igaz, nem is ez a feladata), a VW Passatétól eltérően, önálló pontos sávtartáshoz nem elég. E felszereltségen kívüliekhez érdemes a táblázatunkon végigszaladni.

Az Opel Insignia minden szempontból minőségi autó, méretéhez képest kiemelkedően tágas beltérrel, nagy kényelemmel, gazdag felszereltséggel.

Az Opel Insignia és néhány konkurense

Az Opel Insignia adatlapja

Karosszéria, felfüggesztés

+ Igen jó anyag- és kidolgozási minőség kívül és belül
+ Jó vezetési kényelem
+ Tökéletesen formázott első ülések
+ Jól tervezett műszerfal könnyű használattal
+ Magas rugózási kényelem, élvezetes kormányozhatóság
+ Jelentős lábhelyek hátul
– Beszállási kényelem
– Általánosan rossz átláthatóság a magas ajtószegélyek miatt
– Közepes csomagtérküszöb
– A vetített kijelző kormányküllőtől takart állítógombjai
– Az ülésállítás gombjainak elhelyezése
– A szellőzés helyének szabályozása csak a képernyőről érhető el

Motor, erőátvitel

+ Nagyon kulturált járású, csendes motor
+ Hibátlan elindulási hajlam
+ Nagyon finoman kapcsolható váltó
– Erősen kifogásolható startstop-működés
– Alacsonyabb fordulaton kevés nyomaték

Biztonság

+ Jó kormány- és fékrendszer
+ Jó világítás
+ Jól megválasztott ütközésmegelőzés (érzékelés, jelzés, beavatkozás)
+ Szélvédőre vetített információk jó megvalósítása
+ Gyalogosvédelmi motorházfedél
+ Sok vezetéssegítő extra
– A szellőzés áramlási iránya csak képernyőről szabályozható
– A head-up kijelző kapcsolóit takarja a kormány
– A vezetőülés vezérlőgombjai vezetés közben nem láthatók
– Nincs térdzsák

Költségek

+ Bő felszereltség már az alap­kivitelben is
+ Ár
– Az extrák drágák

Surányi Péter

Megjelent: Az Autó 2017/8.

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!