Internetes áruházból rendeltünk diagnosztikai kütyüt: az autó OBD csatlakozójába dugva egy sor adatot ki tud olvasni és a hibakódok is törölhetők vele.
Ár-érték arány:
A 3490 forintért megrendelt, természetesen kínai gyártású kódolvasó meglepően kicsi és könnyű. A nagyjából két gyufásdoboznyi, kifejezetten szépen kivitelezett csomagolásban az autó diagnosztikai csatlakozójánál alig nagyobb eszközt találtunk. Az érte kifizetett összegnél messze színvonalasabb a megjelenése.
Működés:
A kis, áttetsző kék műanyagból fröccsöntött házú szerkezet láthatóan nagyrészt üres, az elektronika és a csatlakozó legfeljebb a teljes térfogat felét foglalja el, de így legalább meg lehet fogni a cuccot. A szabványos 16 lyukú OBD-II-es csatlakozót (lásd a keretesben) kötelezően a kormány közelében, általában a műszerfal alatt, a motortér-nyitó környékén helyezik el a gyártók, nem nehéz megtalálni. Előbb el kell indítani a motort, majd a helyére dugni a műszert.
Ahhoz, hogy használható infókat kapjunk egy okostelefon is kell, a csomagolásra nyomtatott QR-kódot beszkennelve a gyártó weboldalára jutunk, ahol hat ingyen letölthető diagnosztikai program közül választhatunk (csak egy IOS-es, a többi Androidos telefonhoz való). Találomra választottunk ki kettőt, a Dash Command-ot és a Car Scanner-t, de mivel az előbbi futása akadozott (Xiaomi Redmi 9A), végül csak az utóbbit használtuk. A telefon és a kütyü Bluetooth-on kommunikál egymással, ezért előbb össze kell őket párosítani, ha ez megvan (a műszer OBDII néven jelentkezik be), a műanyag ház alól világító, addig piros LED zöldre vált, a telefonon futó program pedig külön jelzi előbb azt, hogy csatlakozott az olvasóhoz, majd azt is, hogy elérte az autó motorirányító számítógépét.
A „kütyüről”:
Rengeteg információt kaphatunk, a hűtőkör hőmérséklete és a fordulatszám csak a felszín, előhívhatjuk és valós időben, grafikonon is nézegethetjük a lambda szonda (szondák) jeleit, a szívócsőnyomást, a beszívott levegő tömegáramát, hőmérsékletét, a generátor feszültségét, az előgyújtás értékeit és még egy sor más adatot (a programok tudása a fizetős változatok megvásárlásával bővíthető). A telefont a műszerfalon hagyva így kellemesen gyors reagálású fordulatszámmérőt, vagy vízhőmérőt is készíthetünk magunknak; ha a műszert a csatlakozóban hagyjuk a telefon (bekapcsolt Bluetooth-szal) beszálláskor automatikusan rátalál. Ha akarunk gyorsulást is mérhetünk, és sebességjel is van, a telefon képernyőjére egyszerre akár hat „műszert” is kitehetünk!
A szkenner a szabványos OBD-II-es hibakódok kiolvasására is alkalmas (lásd a keretesben), sőt törölni is tudja azokat, bár a program minden esetben figyelmeztet, hogy ezzel nem szűntetjük meg magát a hibát.
Teszteredmények:
Tesztautónk egy 2006-os, 1,6-os benzines Toyota Corolla volt, 230 000 km-rel az órájában. A Car Scanner nem talált hibakódokat. A bejövő értékek alapján arra figyelmeztetett, hogy a katalizátor és a lamda-rendszer már a végét járja. Azt is megtudtuk tőle, hogy a feszültségszabályozó rendben működik.
Az elm327-es jó játék minden autószeretőnek, és nem is drága. 3490 forintot megér egy mobiltelefonos fordulatszámmérő és vízhőmérő is, ha egyébként nincs a műszerfalon!
Mi az OBD-II?
Az OBD az On Board Diagnostics (fedélzeti diagnosztika) rövidítése. Az 1980-as évek végén Kaliforniából indított „mozgalom” lényege, hogy a gyártóknak kötelezően elérhetővé és kiolvashatóvá kell tenniük a motor és a hajtáslánc fontosabb diagnosztikai és emissziós adatait. A szabványos 16 tűs csatlakozóval dolgozó OBD-II rendszer 1996 óta kötelező az új autóknál az USA-ban. 2000 januárjától pedig az új modellekben, az EU-ban is (minden új benzines autóban 2001-től, a dízelekben pedig 2004-től). Az európai változat neve EOBD. A lényeg (a csatlakozó, a protokollok és a szabvány is) azonos. Az OBD rendszerhez a hajtáslánc, az erőátvitel és a fedélzeti elektronikák hibáit általánosságban leíró kódsorozat is tartozik. A műszerek nem csak az észlelt hibák számait írják ki, de rövid leírást is adnak róluk, hogy könnyebb legyen értelmezni mi is a gond.
SZG