A Can-Am Ryker egy roadster és egy túramotor szerelemgyereke, különleges vezetési élménnyel.

A Can-Am a kanadai jet ski-, motoros szán-, és quad-gyártó óriásvállalat, a BRP (Bombardier Recreational Products) almárkája. A cég már a 70-es évek közepén is gyártott osztrák Rotax motorral hajtott endurókat ezen néven, a háromkerekű sorozatot azonban csak a jóval a kétkerekűek kifutása után, 2007-ben mutatták be. Akkor egyetlen típusból, a „nehéztúrázó” Spyderből állt a kínálat, a könnyebb és kisebb Ryker 2018-ban, a Párizsi Autószalon jelent meg.

Felépítés:

A felépítés alapvetően a nagyobb testvérét követi, erős hegesztett acélváz, elöl finomszerkezetű kettős keresztlengőkaros autó-futóművel, hátul látványos egykarú könnyűfém lengőkarral, és egyetlen (állítható karakterisztikájú) lengéscsillapítóval. A hosszában forgó Rotax motor fokozatmentes szíjas (CVT) váltón keresztül kardánnal hajtja az egyetlen hátsó kereket. A Ryker-t három, kétdugattyús nyereggel dolgozó féktárcsa állítja meg, a gép úgy fest, mint egy kerekekre állított jet ski. Az anyaghasználat, és a rendeltetésszerűen fogdosott felületek kialakítása is olyan: a részletekből sugárzik, hogy a lehető legegyszerűbb kezelés, és a könnyű tisztíthatóság fontos szempont volt a tervezéskor.

A huzat nélküli habgumi-ülés alacsony, széles és puha, jól támasztja a derekat, az üléshelyzet cruiser-es, a lábak messze elöl, a kezek a széles egyenes kormányon, a felsőtest kicsit előre dől. Nagyon jó, hogy egy egyszerű gyorsszorító oldásával a kormány előre-hátra több fokozatban is állítgatható, nem csak az egyenes menet tehető kényelmesebbé így, a kanyarodási érzet is egészen más, ha közelebb húzzuk magukhoz a rudat.

Az indítás érdekes élmény: a „gyújtáskulcsot” (a gép jeladóját) nem elég a közelben (mondjuk a zsebben) tartani, fel is kell pattintani a Ryker bal oldalára, a térdünk közelébe.

A jobb kormányarmatúrára szerelt indítókapcsolót átbillentve feléled a műszerfal 4,5 colos monokróm képernyője, de a háromhengeres csak az után kelthető életre, hogy a motorkerékpáros gázmarkolatot (a kormány jobb oldalán) néhány centit eltekertük, szokatlan módon előrefelé, ezzel a mozdulattal elfogadva a „biztonsági feltételeket”, amit a „Can-Am jogi osztálya” hangos sípolással nyugtáz is. Most már tényleg jöhet az indítás, a motorokról ismerős indítógombbal a jobb markolat mellett, a művelethez a jobb lábnál lévő fékpedált (az a gép egyetlen üzemi féke) is taposni kell.A kis, csupa aluszerkezetű, lánchajtású DOHC-vezérlésű, hengerenkénti négyszelepes, szívócső befecskendezéses, kiegyensúlyozó tengelyes háromhengeres a BRP más termékeit (szánokat, jet ski-ket) is hajt, gyorsan éled, hideg alapjárata 1300/perc körüli, nem hangos, és csak finoman remegteti a hajtásláncot.

Kényelem:

Az egyszerű kiosztású műszerfalon az állandóan látható sebesség, benzinszint és motorhőmérséklet mellett a fordulatszám, a hatótáv és az átlagfogyasztás is előlapozható. Zavaró, hogy ehhez a műszerpanel szélén lévő gumigombokat kell nyomogatni, amihez menet közben bal kezünkkel el kell engednünk a kormányt. A hajtás gyorsan melegszik, de a motor hidegen is pengeélesen reagál a tisztán elektromos működésű gázmarkolat mozdulataira.

Váltó:

Külön „sebességbe sem kell tenni” a Rykert, de bal kezünkkel térdmagasságban indulás előtt oldanunk kell a váltó kihajtását reteszelő és egyébként kulccsal le is zárható rögzítőféket. Ha ez elmarad, a gép a már ismert hangos sípolással emlékeztet. A gázmarkolatot elforgatva a CVT nagyjából 1300-1500/perctől húzni kezd, de lassú menetben (főleg amíg a hajtás hideg) a gáz rosszul adagolható, a kis sebességű parkolási manőverek pontos kivitelezéséhez gyakorlat kell. A váltó a gyár szerint a szíj védelme érdekében dolgozik így, ugyanis a szerkezetből hiányzik a robogóknál szokásos röpsúlyos kuplung. Itt a teljes elindulási folyamatot a szíjtárcsák átmérő-változtatásával oldja meg a mechanika, ami annál jobban igénybe veszi a szíjat minél óvatosabb a „csúsztatás”. A CVT-nek az autóknál szokásos külön programozott fokozatai nincsenek.

A quad vs motor vezetők:

Aki vezetett már quad-ot gyorsan otthon érzi magát a Ryker-en, de a motorosoknak teljes pánik az első pár kilométer (nálunk minden Can-Am háromkerekű csak nagymotoros jogosítvánnyal vezethető). Alapszabály, hogy soha nem szabad letenni a lábat, és mivel a gép nem dől, valójában nem is kell. A váltónak bal lábbal, nehezen elérhető karral kapcsolható hátramenete is van, a tolatás látványos, mert minden index villog, miközben hangosan pittyeg is a szerkezet. Aki nem akar a hátramenettel vesződni a nyeregben ülve lábbal, is tolathat, ami sík úton nem megerőltetőbb, mint mondjuk egy 1200-as túra BMW-t mozgatni!

A Ryker Rallye futóműve elöl feszes, de a hátsó lengőkar viselkedése csak a legkeményebb, 4. fokozatban passzol igazán az első rendszeréhez, a többi beállítás érezhetően lágyabb. Ezért erős gyorsításkor általában leül kicsit a gép hátulja. A kanyarokat tanulni kell, furcsa, hogy kis sebességeknél egyáltalán nincs dőlés, nagyobb tempónál azonban pont úgy billen a Can-Am mint egy autó, azaz a kanyar külső íve felé! Ez eleinte rémisztő, aztán inkább szórakoztató. Az egyenesfutás pontos, de a kamionok vájta nyomvályúkat időnként szívesen követi, a kellemes utazótempó – szélvédelem híján – 100-110 km/h körüli.

A műszerfal melletti nagy gumigombokkal négyféle menetmód közül választhatunk. Eco, Normal, Sport, és csak a Rally-nál: Rallye!

Üzemmódok:

A beállítás nem csak az alapáras ESP és a váltó működésébe szól bele, a gázreakciót is változtatja. Eco-ban a „legnyúlósabb” a CVT, a hétköznapokra egyértelműen a Sport a legjobb választás: gyors a váltó, finoman adagolható a gáz, kellemesen viselkedik az egész szerkezet.

A Rallye üzemmód igazán könnyű terepen élvezhető, mert a végtelenségig kitolja a kipörgésgátló tűréshatárát, még látványosabb a drift a porban (a Rallye eleve finoman terepes Kenda gumikon fut). A CVT minden üzemmódban hagyja forogni a 900-ast, 50 km/h-nál is 3400/perc körüli a fordulatszám, 100-nál pedig már 5400! Felépítéséből adódóan a motor mindig finoman bizseget, de vibrációi 5000 felett kisimulnak, a hangja pedig leginkább egy jet ski-ére emlékeztet.

A Normal-ban és Sportban autópályán is nagyon jó a rugalmasság, igaz a legtöbb autónál Eco állásban is dinamikusabb a Can-Am. A kormányvégekre szerelt apró visszapillantók képe meglepően jó, és a látószögük is széles, de a fordulatszámtól függően finoman remegnek időnként. A Ryker hosszabb túrákra is alkalmas, a Can-Am szélvédőt és rengeteg egyéb extrát is árul hozzá, a nagyon jól használható (nem zárható) első „kesztyűtartó” alapáras, de a magasra emelt utasülésért külön kell fizetni. A Ryker-ezés kettesben is szórakoztató, de az utas, ha lehet, még jobban ki van téve a menetszélnek. A futómű városban is kezes, a „háromnyoműság” miatt azonban lehetetlen kikerülni a kátyúkat, és ettől az egyenesfutásra is figyelni kell kicsit.

A Ryker kéthengeres 600-as alapmodellje mindössze 50 LE-s, az egy hengerrel megtoldott változat 83 lova azonban jóval többre elég. Hétvégi szórakozásra éppúgy, mint társas túrázásra. Városban nem sokkal agilisabb egy kisautónál, de a feltűnés garantált!

Műszaki adatok:

Soros háromhengeres, folyadékhűtéses, szívó benzinmotor, szívócső befecskendezéssel, DOHC-vezérléssel és hengerenkénti négy szeleppel. Hengerűrtartalom: 899 cm³. Furat: 74,0 mm, löket: 69,7 mm. Teljesítmény: 83 LE/61 kW (8000/min). Nyomaték: 79 Nm (6500). Fokozatmentes (CVT) automata váltó, hátsókerék-kerékhajtás. Elöl kettős keresztlengőkaros, hátul egylengőkaros felfüggesztés. Elöl-hátul tárcsafékek. Üzemanyagtartály: 20 l. Hosszúság x szélesség x magasság: 2352 x 1509 x 1062 mm. Tengelytáv: 1709 mm. Saját tömeg: 279 kg. Gumiméret (elöl) 145/60 R16 (Kenda), (hátul) 205/55 R15 (Kenda). Végsebesség 165 km/h. Tesztfogyasztás (vegyes) 7,1 l/100 km. Általános garancia: 2 év, km-korlátozás nélkül. Szervizintervallum: 10 000 km vagy 2 év.