A Cadillac luxusrangsorában, ahol az Eldorado állt a csúcson, a Calais csak a belépő szint volt. Egy második generációst próbáltunk ki.

A Cadillac Calais Coupe története

A Series 62-t 1965-ben átkeresztelték, és a francia kikötővárosról, Calais-ról nevezték el. A Cadillac-nél azért döntöttek így, mert jól tudták, hogy az USA-ban minden vonzó, ami európai, ami pedig francia, az különösen. A Calais alvázán és futóművén (GM C platform) a General Motors több modelljével is osztozott, Rokona volt a Buick Electra, az Oldsmobile 98 és a Cadillac DeVille is. Ami a felette álló DeVille-hez alapból járt (elektromos ablakok, motoros állítású ülések, bőrbelső, légkondicionáló, metálfényezés, stb.) annak többségéért itt fizetni kellett. Az extralista nagyon hosszú volt, a 16 dolláros hangosabb dudától egészen az 516 dollárt kóstáló automata klímáig. 76 féle szövet, 67 fajta bőr és négyféle vinil üléskárpit szerepelt a kínálatban, így akár DeVille-t is varázsolhattak belőle.

Alapból 7,0 l-es, 340 LE-s V8 vitte, de rendelhető volt 375 lovas 7,7-essel is. Mindkettőhöz a legendás THM-400 jelű, háromfokozatú automatát kapcsolták, az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul merevhidas (de csavarrugós) futóművet és a hajtásláncot is gumibakokra ültették, hogy az utasokat a lehető legjobban elszigeteljék a külvilágtól. Négyajtós limuzinként (B-oszlopokkal és nélkülük is) valamint kétajtós kupékarosszériával árulták, az első kiadásban még emeletes fényszórókkal.

Minden modellévre átkozmetikázták kicsit, a nagy átalakítás az 1971-ben bemutatott második korosztálynál jött el. Bill Mitchell, a GM Styling Section vezetője irányításával teljesen átalakult az orr: az ikerfényszórók egymás mellé kerültek, a látványos V-forma hűtőmaszkot kiegyenesítették, hátulról pedig eltüntették a már amúgy is csökevényes fecskefarkakat. A 7,7-es motor lett az alap, a 400 LE-s 8,2-est pedig a felárért lehetett választani. 1974-ben megjelent a légzsák, két évvel később pedig az önzáró differenciálmű is. 1976-ig tartott a karrierje, ekkorra a Calais és a DeVille közötti árkülönbség olyan kicsire zsugorodott, hogy a vásárlók általában a DeVille mellett döntöttek.

A tesztautó: Cadillac Calais

Tesztautónk 1974-es, tehát a második nemzedék vége felé készült, olyan extrákkal, mint az automata klíma, a sztereó AM/FM rádiós magnó (elektromos antennával), a jobboldali külső tükör és a motoros ablakmozgatás. Jelenlegi tulaját egy amerikai-autó-rajongó barátja „fertőzte meg” a Cadillac vírussal. Sokáig az USA-ban keresgélt, de ezt az autót végül itthon találta. Elment megnézni, ám a kocsi kicsit darabokban állt, éppen akkor kapott új karburátort és friss lengéscsillapítókat. Ez az állapot egy hosszú tatarozási folyamat vége volt, egy még régebbi – szintén magyar – tulaj már rendbe tette a karosszériát, megcsináltatta az utasteret, és OT vizsgára is elvitte a Calais-t.

Utastér

Hatalmas a beltér, pazar süppedős kanapékkal és fantasztikus helykínálattal, hatan remekül elférnek. Az első látásra semmitmondó amerikai egyen-műszerfal itt meglepetést is tartogat: a szélvédő alatt tucatnyi kontrollámpa sorakozik, (oda száműzték az üzemanyagszint mérőt is). Ám ezek közül itt csak néhány működik, a többi az extráké.

Aztán ott van a karosszéria első sarkain az index visszajelzője, de itt még a felkapcsolt világításnak és az országúti fényszórónak is külön lámpácska jár.  A legfurcsább a hátsó szélvédő feletti kis doboz: két, piros fényt adó lámpa van benne, ha fékezünk, mindkettő világít, ha indexelünk, csak a megfelelő oldali és mindezt a vezető a visszapillantóból figyelheti.

A motorhang a szokásos gurgulázás, de sokkal kifinomultabb és csendesebb is az izomautókénál. Itt az olajválság miatt már mindössze 208 LE-s a V8-as, de így is sok mindenre elég, a látványos elindulásokhoz pedig talán még egy kicsit sok is. A háromfokozatú Turbo Hydra Matic-400-as váltó kifogástalanul, és nagyon finoman működik, kapcsolásai hidegen is észrevétlenül puhák.

Menetteljesítmény

Alapesetben másodikból indul, de padlógázra azonnal visszakapcsol egyesbe, és felüvölt a V8-as. Érezhetően a korszak általános amerikai sebességhatárára, azaz 55 mérföld/órára hangolták a szerkezetet, mert 90-100 km/h-val fut a legszebben. Nem kóvályog, de időnként finoman riszálja a hátulját. Ha kell a 130-at is órákon át tartja – és nagyon jól is gyorsít innen – puha, ringó futóműve, és a nagy, ballonos kerekek minden egyenetlenséget kivasalnak; nem hangtalanul, de elképesztően hatásosan. Ez a puhaság kanyarokban óvatosságra int, nem szabad erőltetni az ívtempót, mert a kasztni megdőlve esik be a fordulókba.

Csigás kormányművének rásegítése a korszakra jellemzően „egyujjas”, de így is sokat kell tekerni, az egyenesfutás azonban ennek ellenére is pontos. Elöl tárcsa, hátul dobfékek dolgoznak és a több mint két tonnás bálnát meglepően hatásosan állítják meg. Nem harapós a rendszer, de szépen, precízen adagolható. A hosszú harmadik miatt a motor autópályán is csendes, de a szél zaja 100 km/h felett mindig jól hallható.

A Cadillac Calais műszaki adatai

Motor: OHV-vezérlésű V8-as benzinmotor, elöl hosszában beépítve.
Hengerűrtartalom: 7729 cm3.
Furat x löket: 109,2×103,1 mm.
Kompresszióviszony: 8,25:1.
Teljesítmény: 208 LE, 3600/perc fordulaton.
Nyomaték: 495 Nm, 2000/perc fordulaton.
Erőátvitel: háromfokozatú automata váltó, hátsókerékhajtás.
Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros tekercsrugókkal, hátul merevhíd tekercsrugókkal. Elöl-hátul hidraulikus lengéscsillapítók. Kétkörös hidraulikus fékrendszer szervóval, elöl tárcsa, hátul dobfékek.
Felépítmény: hatüléses kétajtós acélkarosszéria alvázon.
Hosszúság x szélesség x magasság: 5860x2027x1380 mm.
Tengelytáv: 3302 mm.
Csomagtartó: 485 l.
Tank: 102 l.
Végsebesség: 205 km/h.
Gyorsulás (0–100 km/h): 11,7 s.
Saját tömeg: 2290 kg.

Retrokari

Megjelent: 2022/1.

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!