Tuningpróba: Wiesmann MF3

A Wiesmannt 20 éve alapították, de már klasszikus. Különleges és drága sportautói tavaly óta itthon is kaphatók, az alapmodellt ki is próbáltuk.

Tuningpróba

Az MF3 vá­za alu­mí­ni­um, pad­ló­le­me­ze acél, ka­ros­­szé­ri­á­ja üveg­szá­las műanyag. Az utas­fül­ke kes­keny, az ülés­po­zí­ció földkö­ze­li

A Wiesmann fiúk saját garázsukban kezdték, egy hegesztőpisztollyal. Alumínium zártszelvényekből vázat építettek, erre ültettek üvegszálas karosszériát. A műszaki töltet a kezdetek óta BMW, az MF3-ban az előző M3-as soros hathengeres 3,2-ese forgatja a hátsó kerekeket: 343 LE, 365 Nm önzáró hátsó differenciál, de a váltó alapáron csak ötfokozatú. A hatsebességes kézi feláras, és csaknem miniautónyi a szintén hatfokozatú, robotizált (SMG) váltó ártöbblete.

Alapáron légkondicionáló sincs. A kézi gyártásban nemcsak a beltéri anyagok, de a varrások cérnái is ízlés szerint válogathatók össze.

Ha­tal­mas ke­re­ke­i­hez ké­pest ki­fe­je­zet­ten fordulékony az MF3. A vá­szon­te­tő kicipzárazható üveg­gel is kér­he­tő

Álltában is van mit csodálni az MF3-ason. A mély üléspozícióhoz mérten magas küszöbön keresztül (a merev szélvédőkeretbe kapaszkodva) kell bekászálódni, a motor gombnyomásra indul. A hosszában épített hathengeres kipufogó leömlőit is átalakították, s a gurgularendszer többi része is abszolút egyedi – a hangerő és a hangszín a megrendelő igényei szerint változtatható. A robotizált váltó teljesen automatán is képes dolgozni, de a hat fokozat az alig több mint 30 centi átmérőjű Momo-kormányról is csattogtatható. Komfortosan, akár 1500/perc körüli fordulatszámmal is gurulhatunk a soros hatos hatalmas nyomatékával, de az igazán izmos gyorsítások 3000/ perctől, egészen 8000/perc környékéig,

Lég­zsák nincs, kitörésgátló fel­ár­ért kér­he­tő, a robotizált SMG-váltó karja alap­ján ma­nu­á­lis­nak tű­nik, ám a kor­mány bil­len­tyűi árul­ko­dó­ak

vagyis a leszabályozásig tartanak. Az országúti sebességhatár bőven átléphető másodikban. Autópályán a 130 km/órás utazótempó még nyitott tetővel (akár a szélfogó nélkül, felhúzott ablakokkal) is csendes, innen a gyorsítás visszakapcsolás nélkül is agresszív, kettőt visszaváltva azonban néhány másodperc alatt 200 km/órára ugrik a sebességmérő. Az alig több mint egytonnás gép rugalmassága elképesztő.

A kis méretek (3,86×1,75×1,16 m) a kezelhetőségnek is jót tesznek, a tesztautó a 19-es (elöl 235/ 35, hátul 275/30 méretű) abroncsokkal egészen emészthető íveken fordult. Az extrémperes abroncsok és a kimagasló stabilitás ellenére meglepően jó csillapításúak az elöl-hátul segédkeretes, kanyarstabilizátoros, elöl McPherson-, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztések. De egy Wiesmann-nal közúton nem illik vadulni. Erre valók a pályanapok…

Katona M.

Bővebben az Az Autó 2009/5. számában olvashat a cikk témájáról!

Műszaki adatok

Motor: soros, hathengeres benzinmotor, elöl hosszában beépítve, alumíniumblokk és hengerfej, két felülfekvő vezérműtengely, hengerenként négy szelep

Hengerűrtartalom [cm3]: 3246

Teljesítmény [LE/kW (1/min)]: 343/252 (7900)

Nyomaték [Nm (1/min)]: 365 (4900)

Gyorsulás 0–100 km/h [s]: 4,9

Átlagfogyasztás [l/100 km]: 11,2

CO2 [g/km]: 271

Végsebesség [km/h]: 255

Bővebben az Az Autó 2009/5. számában olvashat a cikk témájáról!