Tuningteszt: Opel Astra OPC

A legvadabb Astra meglepően kezes mindennapi autó, de csak addig, amíg fel nem idegesítik

Erő

Semmi csicsa, a motortér nem árulkodik az autó menetteljesítményeiről
Semmi csicsa, a motortér nem árulkodik az autó menetteljesítményeiről

Az Opel gyári tuningcsapata, az OPC (Opel Performance Center) rendesen felmérgesítette az alapesetben mindössze 200 lovat mozgósító, 2,0 literes turbós Ecotec-gépet. A turbónyomás felemelésével és a köztes hűtő megnövelésével a végeredmény 240 lóerő és 320 Nm lett, meglepően barátságos karakterisztikával. A kulcsot elfordítva halk morajjal kel életre a négyhengeres; a sportosság a hangból nem, csak a kiegészítőkből sejthető: határozott oldaltartású, szövet/bőr kombinációjú ülések, bőrkormány, egyedi váltógomb és persze OPC-feliratú, látványos, de kifejezetten nehezen olvasható műszerek.

Kívül még több a látványelem: egyedi, mélyre húzott lökhárítók, látványos hátsó lámpák, szárny a csomagtérajtó tetején, középen kivezetett krómvégű kipufogó és persze a legfontosabb: 18 colos alukerekek szélsőségesen peres gumikkal. Megjelenésből jeles, a járókelők biztosan megfordulnak utána, bármerre is jár.

A váltókar mozgásán már érezhető, hogy nem a szokásos, kissé laza megvezetésű, hagyományos opeles szerkezettel van dolgunk. A fokozatok katonásan, tenyérnyi úton kattannak a helyükre, a fordulatszámot növelve pedig megjön a hiányolt hang is. Nem valami repedtfazék sufnituning kipufogóhörgésre kell itt gondolni, a szerkezet orgánuma mélyről, halk dorombolással tör elő, s igazi GT-s üvöltésbe csak 5000 fölött csap át. A fokozatokat korán váltogatva igazi vaskos nyomatékfolyammal kényeztet a motor. Turbólyuknak szinte nyoma sincs, az OPC már 1200-tól csuklás nélkül, egyenletesen húz fel, ráadásul sportos eredetét meghazudtolva akár városban is elviseli az ötödiket (a váltó hatfokozatú). A ménest jobban megdolgoztatva változik a kép: a motor 3000-től stílust vált, és iszonyú vehemenciával forog akár 7000-ig. Ereje ráadásul még a leszabályozási határ közelében is növekszik.

 

Az Autó2 újság 2006/7. számában megjelent cikk rövidített változata

 

Stabilitás

A hátulnézet az orrképpel egyenrangúan sportos
Mint hátul, úgy elöl is sportosan formás vonalak jellemzik

Az egyszerű szerkezetű, elöl segédvázba kapaszkodó McPherson-, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztések menet közben nem tűnnek rangon alulinak, a feszes hangolású rendszer meglepően nagy kanyarsebességeket enged meg. A hazai utakra egyértelműen túlfeszített alapbeállítással is könnyen elpattog az autó hátulja, gázadáskor pedig a teljesítmény csavarja ki a kormányt a vezető kezéből. Sima (értsd: tükörsima) úton megváltozik a kép, az Astra lézerpontosan követi a sebességfüggő rásegítésű, közvetlen áttételű kormány utasításait, az ívmenet pedig még nagy tempónál is semleges.

Az IDS+ felfüggesztés középkonzoli sportgombját megnyomva jó úton még sportosabbá, szinte gokartossá válik az autó viselkedése (a gomb csak a lengéscsillapítókat keményíti fel és a kormányrásegítésbe szól bele, valamint a gázpedál reakcióját állítja élesebbre, a hasmagasság nem változik), hullámos aszfalton azonban rodeóbikaként dobál az OPC. A megnövelt teljesítményhez igazított és természetesen négytárcsás fékrendszer túlterhelhetetlen, hatása finoman adagolható, így meglepően rövid féktávok vehetők.

Az alapesetben béketűrő lelkületű, de a tombolásra is bármikor kész Astra OPC kizárólag háromajtós karosszériával készül, hazai alapára 8 259 000 forint.

Szécsényi

Az Autó2 újság 2006/7. számában megjelent cikk rövidített változata