A 90-es évek közepétől általános műanyag karosszériaburkoló idomok haszna vitatha­tatlan, hiszen védik a lemezeket, az évek múlá­sával azonban mögéjük költözik a rozsda.

A műanyag védő és takaróidomokat előbb a kerékjárati ívek küszöbök felöli végén, aztán a küszöbökön, ma pedig már gyakran az ajtók alján is használják. Fontos a szellőzés, és az is, hogy a burkolatok mögé bejutó jutó víz távozni tudjon. Egyébként nem csak a víz jut be a műanyag és a védendő lemez közé, hanem a kosz is, főleg falevelek és por. A szennyeződés idővel sárrá áll össze, ami nehezen engedi át a vizet, ugyanakkor lassan is szárad ki, így a rozsdának nagyon is kedvező környezetet teremt.

A folyamat „titokban” megy végbe, mire láthatóvá válik – megjelennek a burkolat mentén a rozsdahólyagok – már kibontakozott a korrózió: csak a karosszérialakatos segíthet. Mindezt megakadályozandó érdemes a kocsi korosodásával egyre sűrűbben (évente legalább egyszer) kiszerelni a műanyag kerékdobokat, leszedni a küszöbvédőket, kerékjárati ív elemeket. A kerékjárati ívek küszöbök felőli végénél rendszeres a rozsda, a lökhárító felőli oldalak nem érdekesek, hiszen ott rendszerint csupa műanyag alkatrész találkozik. A neuralgikus pontokat ki lehet takarítani kézzel, kis kefével, vízzel, attól függően, hogy az adott helyen mi a leghatékonyabb.

Képeinken a „rejtett” rozsda alattomossága jól felmérhető. Külső rozsdahólyagok a bal hátsó, és a jobb első kerékjárati ív küszöb felöli végén jelentek meg, így a gyanútlan autós ott keresné a mélyebb rozsdát is. De a helyzet ennél ravaszabb: mind a négy kerékdobot és kerékjárati ívet megszabadítva a műanyag elemektől vegyes kép fogadott. A bal első sárvédőnél csak némi kosz és szemét gyűlt össze, a fémek épek voltak, ahogy a felületvédelem is.

A bal hátsó küszöbvég azonban lényegében eltűnt, miközben a műanyagok szinte mindent eltakartak. A jobb hátsó rész, ahol kívülről nyoma sem volt a rozsdának, szintén rosszul nézett ki, a tisztításhoz használt drótkefe át is szakította a meggyengült lemezt. Szerencsés, hogy a korrózió nem érte el a hátsó futómű bekötési pontjait egyik oldalon sem, inkább az ajtóoszlopok irányába igyekezett.

A jobb első sárvédőről tavaly is készült fotó, így jól látható milyen gyors is a folyamat, ha egyszer teret nyer. A korábbi hólyagosodás külső mechanikai hatás nélkül alakult át lemezhiánnyá (az autó 21 éves).

Minden egyes autón másképpen jelenik meg a rozsda, még azonos márkán és típuson belül sem feltétlen a hasonlóság, mert a konstrukciós-, és gyártási jellemzők mellett az előélet és a gondozottság is fontos. Egy garázsban tartott, az évek múlásával frissített alváz-, és üregvédelmű autó akár meg is úszhatja rozsdásodás nélkül egészen a nagykorúságig, de a lemezvédelem „kondicionálása” és a rozsdagócpontok rendszeres felszámolása mindenképpen sokat segít. Külön lapra tartozik, amikor sérül, és javítani kell a karosszériát. A felület-, és üregvédelem gondos helyreállítása nélkül a rozsda a javított helyeken nagyobb eséllyel fog lakmározni, autóvásárláskor azonban a korábbi javítások minősége nem igazán mérhető fel.

Ha feltárnak egy korróziós gócot (vagy többet), érdemes mielőbb nekilátni a javításnak, mert a rozsda hatványozott sebességgel terjed: egy-egy pöttyből általában lassabban lesz körömnyi rozsdafolt, mint az utóbbiból lemezhiány. Ráadásul a rozsdásodás nagyságával arányosan nő a helyreállítás költsége is, ami az utóbbi években amúgy is erősen megdrágult. Az elmúlt öt évben a karosszéria javítóelemek ára átlagosan a háromszorosára nőtt, miközben a rezsióradíjak a korábbiak duplájára emelkedtek.

Dombóvári Mihály