Négy topmenedzser az Audi szennyesében

Új, idén januárban nyilvánosságra hozott bírósági iratok szerint, a detroiti szövetségi bíróság négy korábbi Audi menedzsert vádol azzal, hogy vélhetően szerepük volt annak a rendszernek a kidolgozásában, amivel az Audi, az amerikai dízelmotoros autók kipufogógázainak tisztasági vizsgálatát meghamisította. Az Audik törvényszegése része volt annak a nagyobb erőfeszítésnek, hogy a Volkswagen csoport olyan motorokkal épített autók millióit adhassa el, amelyek szándékosan piszkosabbak annál, amit az előírások megengednek. A botrány gyújtózsinórja még 2015-ben kezdett csillagokat szórni, a beindított folyamatot azóta csak Dieselgate néven emlegetik.

Az egyelőre szabadlábon lévő Richard Baudert, Axel Eisert, Stefan Knirscht és Carsten Nagelt azzal vádolják, hogy többszörösen megszegték az Egyesült Államok tisztasági előírásait (Clean Air Act), tisztázatlan pénzügyi manővereket és összeesküvéssel elkövetett csalást követtek el. Mindnyájan az Audi különböző motorfejlesztési és tesztelési osztályát vezették és csaló szoftverekkel szerelt dízelmotorokon dolgoztak. Egyikük sincsen őrizetben, a Reuters hírügynökség szerint úgy tudni, hogy mindnyájan Németországban vannak.

Az USA-ban egyébként eddig 13 Volkswagen alkalmazottat vádoltak meg, de csak néhányan vannak börtönben. A Volkswagen csoport és az amerikai bíróság még 2017-ben megegyezett, hogy a német csoport több mint 20 milliárdot fizet vissza az államoknak, a kereskedőknek, a versenyhivatalnak és az autó tulajdonosoknak. Azóta ugyan több korábbi vezető börtönben ül, de a botrány kirobbanásakor, 2017-ben uralkodó Volkswagen ügyvezető, Martin Winterkorn noha szélsebesen lemondott, de szabadlábon van, vélhetően csak azért, mert Németország és az USA között nincsen kiadatási egyezmény.

A botrány hullámai már jóval a most ismertetett eljárás előtt, tavaly októberben, egy letartóztatással, elsöpörték az Audi akkor aktuális ügyvezetőjét, Rupert Stadlert. A mostani eljárás a legapróbb részletekig avat bele abba, hogyha a feltételezések igazak az Audi hogyan dolgozta ki csalási tervét, szándékosan a legutolsó szemponttá alázva a környezetvédelem ügyét.

Bauder és egy másik motorfejlesztő vezető, Zaccheo Giovanni Pamio (akit 2017-ben vádoltak meg) 2006-ban fogott bele egy új, 3,0 literes dízelmotor tervezésébe, amit a vád szerint „tiszta dízelként” terveztek világgá kürtölni. A motort olyan technológiával tervezték, ami csökkenti a kipufogógázok egyik leggonoszabb nitrózus (NOx) összetevőinek tartalmát. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy a minél tisztábbak lesznek a kipufogócsőből kilépő gázok, annál rosszabb lesz a motor gazdaságossága.

A jogi eljárás feltételezése szerint Bauder, Pamio és a többi „összeesküvő” tudta, hogy nem tudják úgy behangolni a motort, hogy annak NOx kibocsátása megfeleljen az USA szigorú szabványának, többek között annak köszönhetően, hogy az Audi nagy csomagteret és az igen jó minőségű (high-end) hangrendszert is előírta tervezési szempontnak, és ezért nem maradt elegendő hely az eredetileg tervbe vett 16 000 km-re szánt AdBlue adalékanyag tartálynak. (Az AdBlue egy olyan adalék, amivel csökkenteni lehet a kipufogócsöveken kilépő gázok nitrózus összetevőinek tartalmát.) Ahhoz, hogy ebből a csapdából kijöjjenek, az ügyészek szerint Bauder utasítást adott az Audi alkalmazottaknak, hogy tervezzenek egy olyan csaló eszközt, ami lehetővé teszi a kipufogógáz mérések meghamísítását. Ez a csaló rendszer, arra a gondolatra épült, hogy úgy adagolja az adalék anyagot, hogy az felismerje, hogy az autó kipufogógázainak összetevőit vizsgálják, és ilyenkor, az adalékkal addig csökkentese a mérgező gázok mennyiségét, amíg azok meg nem felelnek az előírásoknak. De amikor az autó lelép a vizsgálópadról és kimegy a nyílt útra, akár a megengedett nitrózus (NOx) gázok negyvenszeresét köpködi a levegőbe.

A vizsgálat szerint néhány Audi mérnök már 2008-ban javasolta Baudernek a csaló szoftver alkalmazását, de a cég tesztosztályának egyik vezetője ellenkezett vele és kérte, hogy ezt a tervet törölje, de 2010-ben és 2012-ben az ugyancsak megvádolt Axel Eisernek a munkatársai is azt javasolták, hogy ne hallgasson a szirén hangokra.

Amikor 2013-ban Stefan Knirsch vette át az Audi motorfejlesztési részlegét, az alatta dolgozó munkatársak (és néhányan a regisztrációs és teszt osztályról) figyelmeztették, hogy a 3,0 literes motor nem felel meg az előírásoknak, — állapítja meg az eljárás. Erre Knirsch arra kérte a forgalomba helyezési és a teszt osztályt, hogy foglalják össze a kockázatát annak, hogy az USA hatóságai rajtakaphatják-e a csaláson a céget. Az ügyészek szerint ezeken a beszélgetéseken a szintén megvádolt Carsten Nagel is részt vett.

A kockázati vizsgálat abban maradt, hogy a hatóságok „egyszerűen” leleplezhetik a csalást és figyelmeztették Knirscht és Nagelt, hogy ha ez bekövetkezik a Volkswagen csoport „súlyos büntetést és szélsőségesen kedvezőtlen nyilvánosságot” kaphat és az amerikai versenyhivatallal „tartósan megromolhat a viszony” — mondják a vádlók. Ugyancsak a vád szerint ekkor már néhány, a 3,0 literes dízelmotorral szerelt autó kigördült az utakra és Knirsch elvetette, hogy bármit is tegyen.

A botrány leleplezése 2014-ben indult, amikor az egyik egyetem (West Virginia University) alternatív üzemanyagokat, motorokat és kibocsátási értékeket vizsgáló központja egy nemzetközi cég megbízásából (Council on Clean Transportation) elvégzett vizsgálata során hatalmas különbségeket mutatott ki egy 2,0 literes motorral szerelt Volkswagen laboratóriumi próbapadon és nyílt úton mért kibocsátási értékei között. Az ügy egy kaliforniai vizsgálattal (California’s Air Resources Board) dagadt tovább, ahol azzal fenyegették meg a céget, hogy nem adják ki a típusbizonyítványt a 3,0 literes motorral szerelt autókra, hacsak a cég nem bizonyítja, hogy autóik nem mutatják a 2,0 literes motorban felfedett hibákat.

Válaszként, Oliver Schmidt, aki akkor a Volkswagen környezeti és mérnöki irodáját vezette az USA-ban és most éppen lakat alatt van elektronikus levelet küldött Knirschnek, mondván „a legrosszabb álmunk vált valóra” és a cégnek „érveket felvonultató sürgős segítségre” van szüksége – állítják a vizsgálók. A vádlók akkor azt mondták, hogy Nagel, Pamio és a többi Audi alkalmazott az autók megfelelőségéről hazudott a CARB-nak (California’s Air Resources Board). Az autók a típusbizonyítványt hamis adatok alapján kapták meg és Bauder, Eiser, Knirsch, Nagel, Pamio és a többi összeesküvő az eljárók szerint tiszta dízelként vitte piacra az autóit.

Az ügy most itt tart, és ha a vádak megállnak, a csalás anatómiája azt rajzolja fel, hogy bizonyos autógyáraknál a környezetvédelem akár a legutolsó szempont lehet ráadásul a sötét erők nem csak a háttérben, de a felső vezetésben munkálkodnak ezen…

Audi, Seat, Skoda, VW tulajdonosok figyelmébe! Legyen pertársaság!

 

Az Autó szerkesztősége segíteni kívánja a levegőszennyezés csökkentésére és a pórul járt, hibás szállítást elszenvedett vagy egyébként érdekelt autósok megsegítésére szerveződő pertársaságot. A társaság elindítása érdekében szeretnénk az érdeklődést megszondázni.

A szervezők az eljárást 500 károsult jelentkezésével, 3000 forintos regisztrációs díjjal (amit pernyertesség esetén visszafizetnének) elindítanák. A társaság a fent leírt német modellt követné, az eljárás költségeit a kártérítésből befolyt teljes összeg meghatározott része fedezné.

Felhívásunk egyelőre kizárólag a hajlandóság felmérését szolgálja, és már csak a levegő tisztaságának védelme miatt is szeretnének, ha ezt a felhívást olvasóink is terjesztenék.

Kérjük, e-mailben ([email protected]) lépjenek kapcsolatba a szerkesztőséggel. Adataikat bizalmasan kezeljük, s amennyiben létrejön a pertársaság, a jelképes, 3000 forintos regisztrációs díjat – a kiküldött, megfelelő értesítésnek megfelelően – akkor kell befizetni. A további részletekről beszámolunk majd.