Teszt: Volkswagen T-Roc 1.5 TSI Style

A sportos szabadidő-terepes (angol rövidítéssel SUV: Sport Utility Vehicle) ma minden márkánál kötelező gyakorlat. A piac nem csak keresi ezeket az autókat, valósággal rajong értük, így nem csoda, hogy a SUV méretkategóriák egyre inkább összemosódnak. A VW konszernem belül is összetett a kép: a korábban tesztelt (Az Autó 2018/3.), és szintén a cégcsoport moduláris keresztmotoros alapjaira (MQB) épített Seat Aronával szoros műszaki rokonságban álló Volkswagen T-Roc túlnövi házon belüli közvetlen riválisát: tengelytávban (2590 mm) 24 mm-t ver rá, és karosszériája is (4234x1819x1573 mm) is minden irányban centikkel nagyobb. A megosztó részleteket nélkülöző, sallangmentes forma cicomák – kétszínű fényezés, színes alufelnik – nélkül is látványos, alul a küszöböknél, a kerékíveknél hasznos és divatos a plasztik védelem. A lemezillesztések egyformán szűkek, és egyenletesek, az ajtók finoman nyílnak-csukódnak, nagy szögben kitárhatók, a beszállás kényelmes. A keményre tömött, jól tartó vezetőülés 520 mm hosszú lapja a talajtól 520-590 mm-re van, a négy irányban állítható kormányoszlop az üléssel együtt nagyon tág határok között mozgatható. Az Aronáéhoz hasonlóan szellős az első sor, de a T-Roc még szélesebb, ugyanakkor kilátni rosszabb belőle: sokat takarnak az A-oszlopok és a nem az ajtólemezből kinövő tükrök is. Átlósan és hátra épp ellenkezőleg, a VW-t könnyebb áttekinteni.

A „VW-szabvány” műszerpult akár a Golfé, a kezelőszervek elrendezése logikus, a menük sem bonyolultak, a hagyományos műszerek napszaktól függetlenül könnyen leolvashatók – pluszpénzért vetített panelt is lehet venni. Az anyagminőség általánosan jó, nem zörög semmi, de ahol lehet, spóroltak a puha felületekkel és a textillel is – utóbbiból az ajtókra csak kevés jutott. Kacattartó van bőven, a középkonzolra indukciós (vezeték nélküli) telefontöltőt szereltek, a kesztyűtartóban jópofa a kártya- és aprópénztartó, de sok hasznos helyet elvesz a CD-lejátszó. Mivel a T-Roc választható összkerékhajtással is, hátul mindben nagy a kardánpúp, az ülőlap pedig középen magas, így igazából csak ketten ülnek kényelmesen, de ők akár 190 centis alkattal is – legfeljebb a rövid (460 mm-es), combokat alig alátámasztó ülőlapokra panaszkodhatnak. Elég a hely a lábaknak, a fejnek, középen külön rostélyokból jön a friss levegő, van pohártartós kartámasz, két kenguruzseb, az ajtókban palacktartó. A 445-1290 l között variálható csomagtér pereme nagyon magas (770 mm), ledöntött támlákkal és a mozgatható álpadló felső rögzítésével közel sík a rakodófelület. A hátsó ajtó 1910 mm magasra nyílik fel, zárja nem áll ki, így nem jelent veszélyt a fejre.

A konszern összes modelljében lassan a korábbi 1,4-es TSI benzines helyébe lépő turbós, startstopos, közvetlen befecskendezéses és részterhelésnél – szinte észrevétlenül – kéthengeres üzemre váltó 1.5 TSI (150 LE) hidegen is halkan, és simán forog, hangja pörgetve sem válik tolakodóvá. Minimális a turbólyuka, 1600/perctől már élénken veszi a gázt és 4000-ig egyenletes erővel húz, a dinamizmus meggyőző (0-100 km/h: 8,4 s). A hatfokozatú, a motor karakteréhez passzolóan hosszúra áttételezett kéziváltó karja hosszú utakon, de pontosan, könnyen jár. Városban (téli üzemben) 8,3 l benzin fogyott 100 km-en, a tesztátlag 6,8 l/100 km-re jött ki – ez jónak mondható.

A T-Roc komfortja kellemes, az elöl McPherson, hátul egyszerű csatolt lengőkaros felfüggesztés nem okoz meglepetést, a kényelmes rugózáshoz ugyan a kelleténél feszesebb lengéscsillapítást párosítottak, de a 16 colos felnikre húzott nem túl peres (/60-as) gumikkal még a nagyobb úthibák sem ütnek fájdalmasan nagyokat. A nem igazán közvetlen (2,7 fordulatos) és kevéssé informatív, de pontos villanyszervós kormányt városban sokat kell tekerni, és a 11,1 m-es fordulókör is meglepően nagy egy ekkora autóhoz. A kis SUV tempósan vett kanyarokban magabiztosan viselkedik, a hirtelen terhelésváltásokra is jól reagál, nem billen túl nagyokat és a hátulja sem akar kitörni, ívmenetben a túlvállalt sebességet határozott orrtolással jelzi. A négy tárcsafék mindig ura a 150 LE-nek, de a tesztautónál, kis sebességnél enyhe „bekapást” tapasztaltunk – ettől eltekintve a fékerőt pontosan tudtuk adagolni. A T-Roc városban nagyon csendesen suhan, de a gördülés és a menetszél zaja autópályán sem tolakodó. A motor hatodikban 90 km/h-nál 1900, 130-nál 2700/perccel forog, a gázra lépve van erőtartalék, de országúti előzéseknél érdemes visszakapcsolni. Az egyenesfutás pontos, a nyomvályúkra és az oldalszélre sem érzékeny a futómű. A csendes motor hidegen is ugyanúgy viselkedik mint melegen, gyorsan be is melegszik (a fűtés nagyon hatásos), a startstop a hideg gépet is leállítja (csak komoly mínuszokban kegyelmez meg a TSI-nek), és gyorsan indít.

A hazai kínálat egyelőre kétlépcsős, a Style az alap, de messze nem fapados, a fontosabb tartozékokat szinte mind felvonultatja, sőt egy kis luxust is. Az extrák nem különösebben drágák, néhányra érdemes is költeni.

Krepsz Zoltán