Újautó

Szemfényvesztő? - Tuningteszt: Mini Cooper JCW

A 39 LE-vel gyengébb Cooper S-t már próbáltuk, de aki rászán 897 000 forintot, extraként ahhoz is megkapja a John Cooper Works (JCW) egyedi külső (lökhárítók, légbeömlők, légterelők, küszöbök, 17 colos felnik) és belső (fekete tetőkárpit, bőrkormány, bőr váltógomb, sportülések, fémpedálok) kiegészítőit. A méretek nem változtak, a kigyúrt Mini Cooper JCW hossza sem éri el a négy métert (3874 mm), szélessége 1727, magassága 1414 mm, tengelytávja a többi háromajtós Miniével egyezően 2495 mm. A nyomtávok szélesek (elöl-hátul 1485 mm), a legnagyobb gyári alufelni 18 colos. A beszállás előre is korlátozott, hátra pláne körülményes, ide nem jutott szellőző sem, a kabin szigorúan négyszemélyes. A vezetői pozíció mély, remek fogású a kormány, jó a pedálrend, de a sok csillogó műanyag és króm, a villogó fények tűzijátéka –- különösen a 8,8 colos középső képernyő körüli gyűrű — kissé vásári. A támladöntésnél a pozícióját megjegyző sportülés adhatna több oldaltartást (testesebbek előnyben), a kilátást korlátozza a szokatlanul előrenyúló tető. Az anyagminőség messze jobb a kisautós átlagnál, az összeszerelés dicsérhető, de rossz úton néha megzörren a bútorzat. A csomagtartó 211 l-es, nagyobb fuvarokhoz le kell dönteni a 60:40 arányban osztott támlát, a felső helyzetben rögzített raktéri álpadlóval sík a rakodófelület.

A hajtáslánc ismerős, a 2,0 l-es, négyhengeres, kettős megfúvású turbóval izmosított, közvetlen befecskendezéses, alapból startstopos, Euro6-os benzinmotor a JCW-ben 192 helyett 231 LE-s, nyomatéka 320 Nm, és ezt nagyon széles, 1250–4800/perc közötti tartományban megtartja. A gázreakció élénksége átlagon felüli, a gyorsulásokban pedig partner a hatfokozatú, akár kormányfülekkel is pöcögtethető, de önmagában is gyors és okos, bolygóműves automata váltó, amely két tizeddel jobb (6,1 s) százas gyorsulást is hoz a kéziváltó ellenében. Az elöl McPherson-, hátul multilink futómű a Cooper S alól jön, de több benne az aluötvözetű alkatrész, így kisebb a rugózatlan tömeg. A sportosabbra vett, alacsonyabb és keményebb felfüggesztés itt alap, de az adaptív lengéscsillapítás a csúcsmodellhez is feláras. Tovább csökkenti a tömeget, hogy a BMW kispórolta az első tengely mechanikus önzáró differenciálművét: kanyarban az ívbelső kereket csak az elektronika fékezi. A zabos Mini hangos, durrog, csattog, a rövid tengelytávval szenzációsan fordul, és a 2,3 fordulatos, villanyszervós kormány annak ellenére lézerpontos, hogy direktben nem sok visszajelzést hoz az útról. Kanyarban, finom ballábas fékkel megindítható a Mini hátulja, de határhelyzetben is jóindulatú, csak durván, nem közútra való stílusban lehet provokálni. A gumikon felesleges spórolni, a tesztautó megkínzott P7-es Pirellijei már nem álltak a helyzet magaslatán, ellentétben a minden keréknél hűtött tárcsás, jól adagolható fékkel.

Hétköznapi autóként a Mini Cooper JCW gyakorlatilag ugyanazt tudja, mint a normál Cooper, hatodikban, 130-nál 2600/perc a fordulatszáma, kicsit több a menetzaj, de még elviselhető a zúgás. Városban 9,5 l/100 km-re jött ki a fogyasztás. A nagy dilemma: a Cooper S vezetési élményben nagyon hasonlít a JCW-re, és az adatok alapján sincs köztük szakadék –- csupán árban. A jól felszerelt, 12,5 millió forintos tesztautó majdnem két alap Cooper S-sel volt egyenértékű, ennyivel pedig biztosan nem tud többet.

KZ

Comments

comments