Használtautó

Használtautó-teszt: smart fortwo 0.8 CDI Pure (2006) - Városba

1998-ban mutatkozott be a forradalminak számító típus, farmotoros felépítéssel, könnyen cserélhető műanyag elemekkel felöltöztetett kasztnival. A városi törpe drága volt és a  tapasztalatok szerint nem is túl tartós, sok rigolyával. Egy majd tízesztendős, 88 ezret futott dízelt próbáltunk ki.

Karosszéria

A kasztni fekete műanyag burkolatain látszik az eltelt közel tíz esztendő, de nincs lepusztulva. Az oldalajtók hatalmasok, szűk helyen nehézkes a ki-beszállás. A belső egykor játékosnak és fiatalosnak tűnt, ma már inkább szegényesnek hat, a szürke textilek és műanyagok megöregedtek. Furcsa a térd alá tett belső világítás és a vakdugónak tűnő ablakemelő kapcsoló, ötletes viszont a kiforgatható CD-lemez tároló, bár praktikusabb lenne egy más célra is felhasználható rekesz. Kesztyűtartó nincs, helyén légzsák trónol, a fura alakú ajtózsebek keskenyek, de legalább mélyek. Az egyszerű, nem magasságállítós ülések nem kényelmetlenek, a hosszabb lábú vezetőnek sincs helygondja, a belső szélességen viszont érződik, hogy nagyon keskeny (1510 mm) a smart. A gombról és kulccsal is nyitható raktérajtó kétrészes: felfelé emelkedik az üvegrész, lefelé nyílik a hátfal alja. A raktér apró, de bevásárláshoz elég, jobb oldalán hálós zsebet is találunk. Az ajtók szépen záródnak, a függőleges kilincs nehézkesen mozog. Az üvegtető egy elhúzható műanyaglappal árnyékolható (részben, mert kisebb, mint maga a tető), nyáron ez sem sokat segít, hamar felmelegszik a kabin.

Motor, erőátvitel   

A 0,8 l-es turbós, közös csöves, háromhengeres farmotor 41 lóerővel és 100 Nm nyomatékkal elég jól mozgatja a 730 kilós autót, nyolcvanig dinamikusan húz. Alapjáraton szörnyen ráz, elinduláskor vészjósló hangokat hallat és csúnyán remeg az egész hajtáslánc. Ha már megy, kisimul a járása, de hangja végig erős aláfestőzene. A hatfokozatú robotváltó újkorában sem volt jó, most sem az: automata állásban nem elég gyors, nagyokat ránt, nem konzekvens a váltásoknál, manuális üzemben is lassan reagál, áttételezése viszont jó. Vegyes üzemben 4 l/100 km körül fogyaszt, ez nem kimagaslóan jó érték egy ekkora autótól.

Vezetés, menettulajdonságok

Túláttételezett (négy fordulatos) a szervo nélküli volán, amit álló helyzetben nehézkes tekerni, menet közben pedig alig ad visszajelzéseket, középállásban pedig érzéketlen. Egyenesfutása nem rossz, a keresztbordákon bukdácsol, viszont nem rosszindulatú az elöl McPherson (az első időkben keresztlaprugós), hátul DeDion felfüggesztéseken. Elöl tárcsa-, hátul dobfékes rendszere közepes képességű, taposni kell a Wartburg 353-ast és a régi VW Bogarat idézően álló, padlóból kinövő fékpedált.  Jól kanyarodik, kis helyen megfordul, de sokat kell tekerni a nehéz volánt. A futómű egyébként csendes, nem kopott. A kilátás átlósan hátrafelé korlátozott, első tetőoszlopai nem sokat takarnak, tükrei kicsik. A smart kínjai között az elektromos rendszert, a kuplungmozgató motort és a szivárgó intercoolert érdemes említeni, de a dízel adagolórendszerét is viszonylag hamar „megeszi” a rossz üzemanyag.

 A tesztautót a Gablini Használtautó Plusz biztosította

Comments

comments