Használtautó

2015. március 27. péntek, 08:39

Használtautó-teszt: Land Rover Freelander

Nem a leggyakoribb szabadidő-autó, és a híre sem túl jó. Vajon érdemes megvenni?

Nem fiatal konstrukció, hiszen 1997-ben mutatták be az első Freelandert. Készült háromajtósként és levehető hátsó vászontetővel. A BMW-eredetű közöscsöves dízelmotort 2001-ben tették bele, 2003-ban jött a ráncfelvarrás, 2006-ban pedig az új széria. Az automata váltós tesztpéldány 124 ezer kilométert futott.

Karosszéria

Magas az üléspozíció, sajnos a vezetőülés magassága nem állítható. Nem nehézkes a beszállás előre és hátra. Elöl minden irányban tágas a tér, a második sorban a lábtér nem túl bőséges, a fejtérrel a magasabbaknak gondjuk lehet. A felhasznált műanyagok kemények, sajnos menet közben nyikorognak is. Az ülőlapok alcantara kárpitja elöl már erőteljesen megkopott, a széleken lévő bőrfelületek viszont szépek, ahogy a kormányon és a váltógombon is alig látszik a használat. Egyszerű a műszerpult, a kapcsolókat szétszórták, a fűtés-szellőzés kezelőszerveit kissé mélyre tették. Kényelmesek az első ülések, oldaltartásuk sem rossz. A hátsó ülések két személynek kényelmesek, a középső padlómerevítés alacsony. A pad osztottan dönthető, először a támla fekszik le, majd vele együtt az ülőlap hajtható fel az első üléstámlákhoz. Elöl van elég rakhely, az ajtózsebek is tágasak, ám hátul lespórolták őket, cserébe a tetőben és az első ülések háttámláján találunk rakhelyet. A csomagtér oldalra nyíló, leereszthető üvegű, méretes ajtaja nehezen nyitható és zárható, túl nagy a kitámasztó teleszkóp ellenállása. A raktér aljában elzárt helyen utaznak a szerszámok és az elsősegély-felszerelés, alul négy csomagrögzítő karikát is találunk. A pótkerék kívül van, lezárható dobozban. A keskeny tetőoszlopoknak köszönhetően minden irányban jó a kilátás.

Motor, erőátvitel

A 2,0 l-es, automata váltóval 109 lovas négyhengeres nem zajos, kerregése sem zavaró, alapjáraton alig remegteti a kormányt. Csúcsnyomatéka 260, 1500/perctől terhelhető, 2000-től kellően dinamikusan viszi az 1,5 tonnás karosszériát. Nem zabagép (8-9 l/100 km az átlagfogyasztás). Az ötfokozatú automata váltó meglepően finoman kapcsolgat, reakcióideje sem rossz, ugyanakkor rögvest leejti a fordulatot, ha elvesszük a gázt. Motorféküzemmel sem segíti a lassítást. A váltókarral egyébként több fokozatot is kiválaszthatunk, ez jól jön terepezéskor. Hegymeneti asszisztens is segít a domboldalról való leereszkedéskor. Ez a motor a legjobb választás hozzá: viszonylag igénytelen és strapabíró.

Vezetés, menettulajdonságok

Hidraulikus szervós, 3,15 fordulatos kormányának rásegítése álló helyzetben kevés, parkoláskor, lassú tempójú manőverezéskor nehézkes tekerni. Elöl-hátul mcphersonos futóműve a keresztbordákat és a kátyúkat is erőteljesen érezteti, egyenesfutása rendben van, rugózása is inkább sportos, mint komfortos. A szélzaj visszafogott, a futómű sem zajong. Aszfalton és közepes nehézségű terepen érzi magát otthonosan, sárdagasztásos terepezést azért ne vállaljunk vele; a diffizárak nélküli, viszkókuplungos és felezős 4×4-es rendszer inkább kocaterepezőknek való. Tárcsa/dob alapú fékrendszere nem kimondottan erős, mélyen fog a pedál, s taposni kell a hatékony lassításért. Fékcserén és futóműjavításon már túlesett, alkatrészei nem drágák.