Aktuális

Külföldi rendszám használatának visszaszorítása - Táblabíróság

Már 2007-ben, schengeni tag­sá­gunk előtt fel­tűn­tek azok a hir­de­té­sek, ame­lyek­ben le­le­mé­nyes szlo­vák vagy ma­gyar vál­lal­ko­zók szlo­vá­ki­ai rend­szá­mos au­tó­vá­sár­lá­si le­he­tő­sé­get hir­det­tek. Rész­ben öt­le­tek­kel se­gí­tet­tek a re­giszt­rá­ci­ós adót és az egyéb ha­zai já­ru­lé­kos költ­sé­ge­ket meg­spó­rol­ni vá­gyó ve­vők­nek, rész­ben az ot­ta­ni cég­ala­pí­tás­ban is köz­re­mű­köd­tek. A ha­zai vám­ha­tó­ság ele­in­te lát­szó­lag nem fog­lal­ko­zott a kér­dés­sel, ám egy idő után meg­je­len­tek a hír­adás­ok­ban a szi­go­rú fel­lé­pés­ről szó­ló köz­le­mé­nyek.

Még­sem tör­tént sem­mi, mert nem tud­ták meg­fog­ni a kül­föld­ön re­giszt­rá­ló au­tó­tu­laj­do­no­so­kat. Tu­laj­don­kép­pen nem is volt mi­vel. Hi­szen, ha va­la­ki­nek van be­je­len­tett lak­cí­me Szlo­vá­ki­á­ban, csak nagy erők moz­gó­sí­tá­sá­val le­het el­len­őriz­ni, hogy élet­vi­tel­sze­rű­en ott él-e, az­az jo­go­san hasz­nál­ja-e észa­ki szom­szé­dunk fel­ség­jel­zé­sét. A cé­gek ügye még na­gyobb fa­lat az egyéb­ként is le­ter­helt, lét­szám­gon­dok­kal küz­dő ma­gyar ha­tó­ság­nak, hi­szen a kül­föld­ön be­jegy­zett, ott üz­le­te­lő, eset­leg még adót is fi­ze­tő vál­lal­ko­zást és a ne­vén lé­vő au­tót ne­he­zen le­het meg­pisz­kál­ni.

Szlo­vák rend­szám értékes né­met au­tón – a re­giszt­rá­ci­ós adón ren­ge­te­get le­het spó­rol­ni.

Az au­tó­ke­res­ke­dői, -for­gal­ma­zói szer­ve­ze­tek rég­óta há­bo­rog­tak az ak­tu­á­lis kor­má­nyok te­he­tet­len­sé­ge mi­att, hi­szen a kül­ho­ni rend­szám sok­szor kül­ho­ni vá­sár­lást is je­lent, és ép­pen azok­ban a szeg­men­sek­ben, ahol a pro­fit­szer­zés le­he­tő­sé­ge a leg­na­gyobb. Bár a Gép­jár­mű Már­ka­ke­res­ke­dők Or­szá­gos Szö­vet­sé­gé­nek nin­cse­nek pon­tos ada­tai ar­ról, hogy egyes már­kák­nál mi­lyen arányt tesz­nek ki az adó­el­ke­rü­lé­si cél­lal kül­föl­di rend­szám­mal fu­tó, ám itt­hon vá­sá­rolt au­tók, ta­pasz­ta­la­ta­ik sze­rint a né­met rend­szám­mal fel­sze­relt jár­mű­vek­nek mind­ös­­sze egy­har­ma­dát, a szlo­vák jel­zés­sel el­lá­tot­tak­nak 70 szá­za­lé­kát hoz­zák a ha­zai már­ka­ke­res­ke­dé­sek­ből. Egyéb­ként ez a két or­szág a leg­ked­vel­tebb az adó­el­ke­rü­lés­re ját­szók kö­zött, előb­bi a ked­ve­ző dí­jú hos­­szú tá­vú au­tó­bér­lés, utób­bi a kön­­nyű cég­ala­pí­tás és a kö­zel­ség mi­att, ugyan­ak­kor ro­mán rend­szám­ból is egy­re több lát­ha­tó az utób­bi idő­szak­ban.

Né­hány hó­nap­ja nap­vi­lá­got lát­tak a kor­mány el­kép­ze­lé­sei: drá­kói szi­gor­ral fe­nye­get­tek min­den "el­len­ál­lót". A jog­al­ko­tó ki­mond­ta, vál­toz­zon meg a bi­zo­nyí­tá­si te­her: ed­dig a rend­őr­ség és a vám­ha­tó­ság pró­bált bi­zo­nyí­té­ko­kat be­sze­rez­ni, hogy a kül­föl­di rend­szám hasz­ná­la­ta adó­el­ke­rü­lés, az­az csa­lás, 2011. szep­tem­ber 1-jétől vi­szont már az au­tó hasz­ná­ló­ján a sor, hogy elő­ad­ja a kül­föl­di rend­szám és a hasz­ná­lat jog­sze­rű­sé­gét bi­zo­nyí­tó pa­pí­ro­kat. Fon­tos hang­sú­lyoz­ni, hogy a vál­to­zá­sok nem­csak az adó­el­ke­rü­lő­ket érin­tik, ha­nem az egy­sze­rű hasz­ná­ló­kat is, akik cé­gük­től, ro­ko­nuk­tól, ba­rát­juk­tól köl­csön­kap­ják a kin­ti rend­szá­mos gé­pet.

Az egész tör­té­net alap­ja a 138/2011-es kor­mány­ren­de­let, an­nak is a 3. pa­ra­gra­fu­sa. Ez kimondja, hogy ha nincs ná­lunk va­la­mi­lyen bi­zo­nyí­tó ere­jű ma­gán­ok­irat vagy köz­ok­irat, ott hely­ben ug­rik a rend­szám és a for­gal­mi. Rög­tön sze­met szúr­hat a mon­dat­ban a "sa­já­tos sza­bá­lyok" ki­fe­je­zés. Nos, ezek alap­ve­tő­en tech­ni­kai jel­le­gű kér­dé­sek­ről szól­nak, de van kö­zöt­tük egy, amely igen lé­nye­ges a té­ma szem­pont­já­ból, a 23. § (6) pont­ja: "A bel­föld­ön üze­mel­tet­ni kí­vánt, kül­föl­di rend­szám­mal el­lá­tott jár­mű for­ga­lom­ba he­lye­zé­sét a jár­mű bel­föl­di üzem­ben tar­tó­ja a tu­laj­don­szer­zést, il­le­tő­leg a jár­mű be­ho­za­ta­lát kö­ve­tő leg­fel­jebb 30 na­pon be­lül kö­te­les kez­de­mé­nyez­ni."

Mond­hat­ja er­re a kül­föl­di rend­szá­mot hasz­ná­ló pol­gár: Rend­ben, de ki akar itt bel­földön üze­mel­tet­ni? Nos, a ha­zai sza­bá­lyok és a hoz­zá­juk kap­cso­ló­dó nem­zet­kö­zi­ek is ar­ról szól­nak, hogy ha vesz va­la­ki egy má­sik or­szág­be­li ha­tó­sá­gi jel­zé­sű jár­mű­vet, mu­száj re­giszt­rál­tat­nia a sa­ját lak­he­lyül szol­gá­ló or­szág­ban. Ki­vé­te­lek ter­mé­sze­te­sen van­nak, pél­dá­ul, ha az il­le­tő a már em­lí­tett mó­don az év 183 nap­ján kül­föld­ön él, dol­go­zik, ta­nul. Más a hely­zet, ha cég a tu­laj­do­nos. Vál­lal­ko­zást bár­ki és bár­mi­kor ala­pít­hat kül­föld­ön, rá­adá­sul itt az előbb idé­zett pa­ra­gra­fus "bel­föl­di üzem­ben tar­tó­ja" je­lö­lé­se sem áll­ná meg a he­lyét.

És a ki­vé­te­lek kö­zé il­lesz­ke­dik a köl­csön­au­tó is, ám e té­ren is szi­go­rít a jog­al­ko­tó. A sza­bály­vál­to­zá­sok ér­tel­mé­ben ma­gyar lak­he­lyű sze­mély­nek (te­hát nem az ál­lam­pol­gár­ság, ha­nem a lak­hely és a szo­ká­sos tar­tóz­ko­dá­si hely a mérv­adó) be kell mu­tat­nia az üzem­ben tar­tó­tól szár­ma­zó köl­csön­adá­si nyi­lat­ko­za­tot, ami­ben sze­re­pel a köl­csön­adó hoz­zá­já­ru­lá­sa, és hogy mi­kor ad­ta át az au­tót. Utób­bi­nak azért van je­len­tő­sé­ge, mert a Ma­gyar­or­szá­gon élő pol­gár egy hu­zam­ban im­már csak 30 na­pig ve­zet­he­ti a köl­csön­ka­pott jár­mű­vet. Ez je­len­tős ne­he­zí­tés, mi­vel így egy cé­ges au­tó is ál­lan­dó és rend­sze­res ad­mi­niszt­rá­ci­ó­val jár­hat.

Az idé­zett 138-as ren­de­let sze­rint az el­vett do­ku­men­tu­mok elő­ször a köz­le­ke­dé­si igaz­ga­tá­si ha­tó­ság­hoz ke­rül­nek, ahol ha­tá­ro­zat­tal be­von­ják azo­kat. Ez­zel egy idő­ben szól­nak a bel­föl­di üzem­ben tar­tó­nak, hogy amen­­nyi­ben a dön­tés jog­erő­re emel­ke­dé­sét kö­ve­tő 15 na­pon be­lül nem kez­de­mé­nye­zi a jár­mű bel­föl­di for­ga­lom­ba he­lye­zé­sét, az ira­to­kat és a táb­lát ki­kül­dik az azt ki­ál­lí­tó kül­föl­di ha­tó­ság­nak. Amen­­nyi­ben az au­tó üzem­ben tar­tó­ja a jog­erő­re emel­ke­dés előtt iga­zol­ja, hogy jog­sze­rű a kül­föl­di re­giszt­rá­ció az au­tón (táblázatban is em­lí­tett nyom­tat­vá­nyok­kal, ira­tok­kal), vis­­sza­ad­ják a pa­pí­ro­kat, s az el­já­rást meg­szün­te­tik.

Nem mel­lé­kes, hogy a jár­mű­ve­ze­tő és az üze­mel­te­tő kü­lön-kü­lön is el­kö­vet­he­ti a sza­bály­sze­gést. Pél­dá­ul, ha egy né­met rend­szá­mú au­tó­ról ki­de­rül, hogy az üzem­ben tar­tó be­jegy­zett szék­he­lye ma­gyar­or­szá­gi, a ve­ze­tő lak­he­lye vi­szont né­met­or­szá­gi, az üzem­ben tar­tót csak ak­kor nem me­sze­lik el, ha iga­zol­ja, hogy a ha­zai for­ga­lom­ba he­lye­zé­si el­já­rás el­in­dult, il­let­ve az au­tót szár­ma­zás­-el­len­őr­zé­si nyil­ván­tar­tás­ba vet­ték (ami a kül­föld­ről be­ho­zott au­tó­kat érin­tő el­já­rás az ere­det meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra).

Mind­ez na­gyon szi­go­rú­an hang­zik, de a té­mát jól is­me­rő szak­ér­tő­ink egy­be­hang­zó­an ál­lít­ják a meg­is­mert mó­do­sí­tá­sok alap­ján: nem­igen le­het ér­de­mi elő­re­lé­pés, in­kább meg­fé­lem­lí­té­si kí­sér­let­ről van szó. Aki ed­dig is tud­ta a trük­kö­ket (kül­föl­di cég­től bé­relt au­tót, sa­ját ma­ga ala­pí­tott má­sutt cé­get), nagy eséllyel most sem bu­kik majd le, ha ügyel a for­ma­sá­gok­ra, rá­adá­sul ar­ra sem le­het mér­get ven­ni, hogy a köz­le­ke­dé­si rend­őr tisz­tá­ban lesz az­zal, pon­to­san mi kö­vet­ke­zik az elé tett do­ku­men­tu­mok­ból. Egye­dül ta­lán a ma­gán­sze­mé­lyek­nek le­het fél­ni­va­ló­juk, ese­tük­ben ugyan­is kön­­nyeb­ben nap­vi­lág­ra ke­rül­het a ti­los­ban já­rás, mint egy cég­nél. A ma­gán­ve­vő ugyan­is dol­go­zik, or­vos­hoz jár, gyer­me­ket ne­vel, te­le­font vagy internetet hasz­nál, szó­ra­ko­zik, s ha nyo­moz­ni kezd a ha­tó­ság, ha­mar rá­jö­het a tur­pis­ság­ra.

A meg­fé­lem­lí­tés jel­le­get erő­sí­ti, hogy a jog­al­ko­tó az adó­ha­tó­ság­gal is fe­nye­get. Jog­sza­bály­ban rög­zí­tet­ték: ha be­bi­zo­nyo­so­dik a jog­sér­tés, az au­tó és az üzem­ben tar­tó ada­tai rög­vest men­nek a Nem­ze­ti Adó- és Vám­hi­va­tal­hoz, ami­től még a tisz­ta lel­ki­is­me­re­tű em­ber gyom­ra is görcs­be rán­dul. Mind­eköz­ben a re­giszt­rá­ci­ós adó, va­la­mint a ma­gas ha­zai for­ga­lom­ba he­lye­zé­si költ­sé­gek ter­mé­sze­te­sen nem vál­toz­nak, így az adó­el­ke­rü­lé­si trük­kök­re to­vább­ra is lesz fo­gé­kony ré­teg.                          

E, mint elkerülés? Ed­dig az egyik egy­sze­rű és ol­csó regadó-kikerülési mód­szer volt az "E" je­lű ide­ig­le­nes rend­szám. Ezt 6 hó­nap­ra ad­ják ki egy ide­ig­le­nes for­ga­lom­ban tar­tá­si en­ge­dél­lyel együtt, és ugyan­azon jár­mű­re több al­ka­lom­mal is ki­vált­ha­tó. Nem kell más hoz­zá, mint iga­zol­ni a jár­mű jog­sze­rű bir­tok­lá­sát és mű­sza­ki al­kal­mas­sá­gát, to­váb­bá a kö­te­le­ző gép­jár­mű-fe­le­lős­ség­biz­to­sí­tást. Rá­adá­sul nem is drá­ga: a rendszámpár 13 000, az en­ge­dély 3500 fo­rint­ba ke­rül. Most szi­go­rí­tot­tak a sza­bá­lyo­kon, és így a re­giszt­rá­ci­ós adó­ról szó­ló tör­vény ha­tá­lya alá tar­to­zó jár­mű­vek­nél (az­az sze­mély­au­tó­nál, mo­tor­ke­rék­pár­nál) már csak egy­szer, 6 hó­nap­ra le­het kér­ni E-s rend­szá­mot.

Az Autó 2011/10. számából

Comments

comments