Újautó

Teszt: Hyundai i40 1.7 CRDi HP Premium - Rettegjetek, egyebek?

A meg­je­le­né­sen nem, csak az íz­lé­sen és a már­ka­rab­sá­gon mú­lik, hogy ki vá­laszt­ja

Az a kö­zön­ség­si­ker, amit úton-út­fé­len arat az i40-es, nyil­ván el­ső­sor­ban a meg­le­pe­tés­nek szól. Ez a meg­vi­lá­go­so­dás pil­la­na­ta. Ez a má­ig ki­csit le­né­zett emb­lé­ma el­vo­nat­koz­tat­ha­tat­la­nul mai, ará­nyos, mi­nő­sé­gi ki­vi­te­le­zé­sű sportkom­bi ka­ros­­szé­ri­át von­tat ma­ga mö­gött. Az utá­na for­du­ló fe­jek, a sze­mek jó­té­kony, las­sí­tó ha­tá­sá­val ér­zé­ke­lik a csen­des su­ha­nást, de aki bent ül, mint egy ki­he­lye­zett té­véstáb, még­iscsak job­ban ér­zi, mi tör­té­nik.

	Fi­gye­lem­re mél­tó len­dü­let az övvonalban

A na­gyon pe­res (225/45 R18-as) gu­mik el­le­né­re jó ru­gó­zá­si ké­nye­lem­mel, sta­bil ka­nya­ro­dá­si tu­laj­don­sá­gok­kal gör­dü­lünk, a hir­te­len út­hi­bák ugyan az ala­csony gu­mi­pro­fi­lon át­ve­rőd­nek, de a kor­mány­moz­du­la­tok di­rekt mó­don, a 2,8 for­du­la­tos elekt­ro­me­cha­ni­kus kor­mánnyal, jó erők­kel és re­ak­cióidők­kel lan­dol­nak a ta­laj­jal érint­ke­ző, jó­ké­pű Han­kook-gu­mi­tal­pakon. Per­sze a jól ka­lib­rált pe­dál­erőt, a négy tár­csa­fék du­gat­y­tyúi­nak el­moz­du­lá­sát, az azt jel­lem­ző ide­á­lis las­sí­tást és fék­ha­tást sem ér­zé­ke­li a kül­ső szem­lé­lő, mi­köz­ben a gicc­ste­len, ma­lom­kő­nyi kön­­nyű­fém fel­ni­ket mint for­gó ven­ti­lá­to­ro­kat pró­bál­ja kö­vet­ni.

A bel­ső pa­ri­ban van a kül­alak­kal. Alap­ve­tő­en fi­nom és pu­ha mű­anyag­ok vesz­nek kö­rül, a mi­nő­ség is jó, és a ke­ze­lő­szer­vek lo­gi­ká­ja sem bo­nyo­lult. A két fő­mű­szer kö­zött az egye­bek ál­la­po­tát meg­je­le­ní­tő raj­zol­ja fel, van dol­ga: sok az ext­ra, a (jó erők­kel, ud­va­ria­san tá­mo­ga­tott kor­mány­kor­rek­ciós) sáv­el­ha­gyás fi­gyel­mez­te­té­se, a tem­po­mat és a töb­bi ak­ti­vi­zált­sá­ga is fel­ve­tí­tő­dik a ve­ze­tő elé, sőt itt is elő­hív­ha­tó a nagy érin­tő­kép­er­nyős (a to­la­tó­ka­me­ra mo­ni­tor­ként is hasz­nál­ha­tó) info­tain­ment ki­jel­ző­jé­re szánt na­vi­gá­ció pik­togram­ja. A mul­fi­funkciós kor­mány­ke­rék­ről né­mi ta­nu­lás után könnyen ke­zel­he­tők a rend­sze­rek, akár­csak az ar­cha­i­kus mó­don, ská­lá­val is meg­je­len­tet­he­tő rá­dió. A ki­hasz­nál­ha­tó­sá­got még iPod-USB- és jack-­c­sat­lakozó is ja­vít­ja.

A kör­ben az au­to­ma­ta par­ko­lás és a vis­­sza­gu­ru­lás-gát­ló kap­cso­ló­ja, előt­te az elekt­ro­ni­kus ké­zi­fék

A hely ké­nyel­mes, az elekt­ro­mos ülés­ál­lí­tás az igen jól fel­sze­relt teszt­au­tó­ban mind­két el­ső ülést ve­zér­li, a kor­mány két sík­ban mo­zog, szé­les­ség­ben, láb­hely­ben szu­per, ám fel­emelt ülés­sel a bel­ma­gas­ság nem meg­győ­ző, a ve­ze­té­si ké­nye­lem még­sem iga­zán jó. A kor­mány su­gárirány­ban igen szű­ken ál­lít­ha­tó, az át­la­gos test­ma­gas­sá­gú ve­ze­tő, ha sze­ret ki­csit is ma­ga­sab­ban ül­ni, nem ta­lál jó meg­ol­dást: a kor­mány a tér­dé­re lóg, a ma­ga­sabb sze­relt­ség­hez a gyúj­tás el­vé­te­lé­vel ta­lán ezért ak­ti­vi­zál­ja ma­gát az ülést hát­rébb ­to­ló, ki-beszál­lí­tást kön­­nyí­tő rend­szer. A la­po­san fek­vő szél­vé­dőn át ese­ten­ként ne­héz a köz­le­ke­dé­si lám­pák­ra fel­néz­ni, és a fel­ső nap­vé­dő szí­ne­zés csak ront ezen.

Há­tul a hely egye­ne­sen nagy­vo­na­lú, a láb­tér el­ké­pesz­tő­en nagy, a ma­gas­ság sem ala­csony, az aszim­met­ri­kus hát­tám­lák nem­csak elő­re­dönt­he­tő­ek, ha­nem egy fo­ko­zat­ban ál­lít­ha­tók is, de na­gyon hi­ány­zik a szel­le­me­sebb, fle­xi­bi­li­sebb tér­for­má­lás le­he­tő­sé­ge. A nagy (553 li­te­res) cso­mag­tér­hez akár pro­fi rögzítősz­erelvény is vá­sá­rol­ha­tó, a pót­ke­rék le­het tel­jes ér­té­kű, és an­­nyi ra­ko­dá­si hely van, mint négy má­sik au­tó­ban, itt is van elekt­ro­mos csat­la­ko­zó.

	Nem spó­rol­tak a sze­le­pek­kel. Erős, tur­bó­lyuk nél­kü­li­en nyo­ma­té­kos, csen­des és ta­ka­ré­kos. A gép­ház­te­tőt te­lesz­kóp eme­li a ma­gas­ba

A mo­tor alap­já­ra­ton, nyi­tott gép­ház­te­tő­vel is na­gyon pu­hán és jel­le­gé­hez ké­pest sely­me­sen fo­rog. 1,7 li­te­res, de a 136 ló­ere­je te­kin­télyt pa­ran­cso­ló, eh­hez csat­la­ko­zik a na­gyon el­ta­lált át­té­te­le­zé­sű, jól kap­csol­ha­tó vál­tó. Az egész rend­szer or­ga­ni­ku­san nő be­le a ka­ros­­szé­ri­á­ba.

A re­zo­nan­cia­nél­kü­li­ség és a csen­des­ség a tes­tes „ka­rosszé­ria-nagy­bő­gő­ben” ér­té­ke­len­dő, a fi­nom vál­tó is gu­miz­va kap­cso­ló­dik hoz­zá, a fo­lya­ma­tos nagy nyo­ma­ték­kész­let el­le­né­re. Van di­na­mi­ka (már 1600-tól jól húz), van vég­se­bes­ség, van ru­gal­mas­ság, el­len­ben nincs gáz­olaj­pa­zar­lás – per­sze a ma­ga ka­te­gó­ri­á­já­hoz mér­ten –, még ha a mért ve­gyes fo­gyasz­tás (6,7 l/100 km), aho­gyan ma min­den au­tó­nál, jó­val ma­ga­sabb is a gyá­ri­nál (4,7 l/100 km).

A Hyundai i40 most árá­val és mind­az­zal (a mé­ret­tel, mi­nő­ség­gel, tel­je­sít­mén­­nyel és ve­ze­té­si tu­laj­don­ság­gal), amit en­­nyi pén­zért ad­nak, an­nak el­le­né­re ka­te­gó­ri­á­ja leg­ve­sze­del­me­sebb ra­ga­do­zó­ja, hogy egy­elő­re csak kom­bikarosszériá­val lép fel a ko­csi­ból szem­lél­ve már-már za­va­ró­an haj­bó­ko­ló nagy nyil­vá­nos­ság előt­t.

Az Autó 2011/9. számából

Comments

comments