Újautó

Teszt: Kia Picanto 1.0 LX Cool - Hosszúlépés

Min­den il­lesz­té­si hé­zag egyen­le­te­sen kes­keny. A hát­só szél­vé­dő szé­les és ma­gas, a C-oszlop ki­csit aka­dá­lyoz­za az át­lós hát­ra­lá­tást. Az al­só sar­kok­ba tett lám­pák sé­rü­lé­keny he­lyen van­nak

Meg­jó­sol­ha­tó, hogy ha­ma­ro­san meg­nő az igény a vá­ro­si miniautókra. Az ok egy­sze­rű: drá­ga az üzem­anyag, és sű­rű a for­ga­lom. E két té­nye­ző nem len­ne elég, ha a tör­pék olya­nok len­né­nek, mint 8-10 éve. Mű­sza­ki tar­ta­lom­ban, kom­fort­ban és el­ér­he­tő fel­sze­relt­ség­ben azon­ban ma már alig találunk különbséget a leg­ki­seb­bek és az eg­­gyel vagy ket­tő­vel na­gyobb mé­ret­osz­tá­lyú au­tók kö­zött.

A Kia Picanto jó esél­­lyel sze­rez olyan ve­vő­ket, akik ko­ráb­ban na­gyobb gé­pet haj­tot­tak. 3595 mm-es, előd­jét 6 cm-rel fe­lül­mú­ló hos­­szá­val nem nő túl ka­te­gó­ri­á­ján, ám az utas­tér­ben alig le­het érez­ni a tör­pe­sé­get. A mé­re­tes el­ső aj­tók szé­les utat nyit­nak, ké­nyel­mes a be­ülés.

	Az ol­dal­vil­lo­gó az EX-csúcskivitelnél a nem aszferikus, de jó ké­pet adó tük­rök há­zá­ba köl­tö­zik

A szö­vet­kár­pit egy­sze­rű, és stra­pa­bí­ró­nak tű­nik. Eb­ben az osz­tály­ban nem jel­lem­ző a pu­ha mű­anyag, itt sem ér­de­mes ke­res­ni, ám a mű­szer­pult és az ol­dal­aj­tók fe­lü­le­te szem­re tet­sze­tős, igé­nye­sebb­nek tű­nik, mint ami­lyen va­ló­já­ban. A kis­sé ko­mor fe­ke­te-szür­ke szín­kom­bi­ná­ci­ót ezüs­tös kor­mány­be­tét­tel és a mű­szer­fal de­re­kán vé­gig­fu­tó csík­kal ol­dot­ták fel.

A ke­ze­lő­szer­vek lo­gi­kus rend­ben so­ra­koz­nak, sem­mit sem kell ke­res­gél­ni. Ha­gyo­má­nyos kö­zép­kon­zol he­lyett ha­tal­mas üre­get tet­tek a vál­tó­kar elé. Prak­ti­kus, mert a ren­ge­teg ka­cat mel­lett be­le­fér két fél­li­te­res pa­lack, és nem szű­kí­ti a ve­ze­tő láb­te­rét.

Gusz­tu­sos mű­szer­fal, fe­dél­ze­ti szá­mí­tó­gép­pel, vál­tás­ese­dé­kes­ség-jel­ző­vel, ECO-kijelzővel. Az órák kö­zött saj­nos nincs vízhőfokmérő (még a hi­deg mo­tor­ra sem utal pik­to­gram

A kül­ső mé­re­tek mi­att a cso­mag­tar­tó komp­ro­mis­­szum, bár 200 li­te­ré­vel osz­tá­lyá­ban a leg­na­gyob­bak kö­zé tar­to­zik. A fel­nyi­tott ötö­dik aj­tó alá 170 cm-es em­ber fér csak be, és a 75 cen­ti ma­gas kü­szöb mö­gött mé­lyen van a pad­ló. A tér sí­kok­kal ha­tá­rolt, alul de­fekt­ja­ví­tó kész­le­tet ta­lá­lunk, pót­ke­re­ket ren­del­ni sem le­het.

Egy­li­te­res és 1,2-es ben­zi­ne­sek al­kot­ják a mo­tor­vá­lasz­té­kot, teszt­au­tónk­ban a na­gyobb si­ker­re szá­mí­tó ki­seb­bik dol­go­zott. A há­rom­hen­ge­res, va­do­na­túj, tel­je­sen köny­­nyű­fém erő­gép két ve­zér­ten­ge­lyes, vál­to­zó ve­zér­lé­sű, hen­ge­ren­kén­ti négy­sze­le­pes. Ha­tá­so­san el­szi­ge­tel­ték, az utas­tér­ből és kí­vül­ről is alig van hang­ja. A bejáratós tesztautó fogyasztása 6,2 l/100 km volt.

Kup­lung­ja női lá­bak­hoz il­lő­en kön­­nyű. Me­net köz­ben a szél­zaj sem to­la­ko­dó, za­va­ró vi­szont a 165/60 R14-es Kumho Solus gu­mik fe­lől ér­ke­ző per­ma­nens mor­gás, ami el­nyom min­den egyéb me­cha­ni­kai zajt. Eb­ben a ka­te­gó­ri­á­ban ál­ta­lá­nos mó­don elöl McPherson-, há­tul csa­tolt len­gő­ka­ros a fu­tó­mű.

A Picanto szeg­men­sé­ben egy­elő­re nincs sok kon­ku­rens, na­gyot sza­kít­hat, aki jó ár­ral lép pi­ac­ra. A leg­ol­csóbb Kia 2,399 mil­lió fo­rint, a klí­más Cool 200 ezer pluszt je­lent. Ez utób­bi­hoz disz­kont­áron, 100 000 fo­rin­tért, most bevezetéskor pedig ingyen kap­ha­tók a ké­nyel­mi ki­egé­szí­tők, így a for­du­lat­szám­mé­rő, ál­lít­ha­tó ma­gas­sá­gú ve­ze­tő­ülés, elekt­ro­mos el­ső ab­lak­eme­lők, négy hang­szó­rós, MP3-at ját­szó gyá­ri rá­dió, USB- és iPod-csatlakozó, szín­re fújt kül­ső tü­kör és aj­tó­ki­lincs. Ezen az áron a spórolósok kö­zött is si­ker­re vi­he­ti a 7 év ga­ran­ci­á­val kí­nált Picantó.

Az Autó 2011/6. számából