Motor

Magyar robogó „tanulmány” - Nincs másik!

Ősi technikával, halpikkelyőrlemény adalékkal készült a fényezés. A középső támasz előrefelé csukódik a taposólemez alá

Itthon már a negyvenes évek közepétől tervpályázatokon keresett nagy sorozatban gyártható és olcsó kismotort a Kohóipari Minisztérium. A fellelhető információk alapján robogónk is a nevezettek között lehetett. Nem nagyvállalati pályamű, talán egy tsz-melléküzemágé. Hogy végül miért nem lett semmi az ismeretlen mester alkotta kétkerekűből, rejtély, a prototípus a fészer mélyére került, így vészelte át az elmúlt fél évszázad nagy részét. Steszkál Sándor, ismert hazai gyűjtő nem ijedt meg a látványtól,

	Mindkét oldallemez lecsavarozható, így minden jól elérhető. A robogó valószínűleg sosem ment, mert a lánc helyét a felújításkor ki kellett vágni a hátsó sárvédőben. Az áttétel is meglepő, a tulajdonos számításai szerint ezzel a szekunder hajtással 20 km/óra körüli a végsebesség

s a rossz bőrben lévő, ám hiánytalan gépet saját maga újította fel. A gyártáskori állapot megtartására törekedett, a szétszereléskor kiderült: szinte az egész motor eredetileg más célra készített alkatrészből épült fel. A hajtást egy 2,5-3 lóerős, kétütemű, egyhengeres, léghűtéses Sachs 100-asra bízták, kétfokozatú váltója is Sachs konstrukció.

A gyártási évre utaló Próba 51 rendszám rajta volt már a motoron, de a számok nagyon halványan látszottak

A különleges kék színben pompázó magyar robogó-prototípusról további érdekes részleteket a Retro Mobil 2010/2-es számában olvashatnak.

KaMi

Comments

comments