Újautó

2010. január 11. hétfő, 00:57

Tuningteszt: Mitsubishi Colt Ralliart 1.5 T - Nyomul

A legkisebb Mitsubishit raligénekkel kezelték.

Tuningteszt

A széles abroncsok miatt lassú menetben nehezen lehet tekerni az elektromos szervós kormányt, erős gyorsításkor pedig a motor próbálja meg kitépni a vezető kezéből

A japán gyár évekig a rali meghatározó egyénisége volt, aztán egyszer csak abbahagyták. De nem engedik veszni az évtizedek alatt felgyülemlett tudást, most szériaautóikban kamatoztatják. A közelmúltban megújult Colt is elérhető sportos kivitelben, a felpaprikázás eszközei: küszöbtoldatok, farspoiler, impozáns, antracitszürke 16 colos felnik és néhány látványcsecsebecse (küszöbdíszléc, a cég sportrészlegére utaló Ralliart-emblémák, sötétített üvegek).

A lökhárító alól kikandikál a szép hangú sportdob. 100 km/órára 7,6 s alatt sprintel, 210 km/óránál ér véget a száguldás. Alaphelyzetben mindössze 160 l-es a csomagtartó

Belül is dolgozott a szabóság: bár az ajtókon és a műszerfalon megmaradtak a kopogós, jellegtelen műanyagok, a háromküllős bőrkormány, a vaskos hurkákkal támasztó elülső fotelek, az ezüst-fekete műszerek és a fémpedálok egyértelműen jelzik a génterápiát.

A gyújtáskulcs elfordítására 1,5 l-es, turbós benzinmotor morajlik fel, a sportos hang hátulról, a vaskos kipufogódobból jön; kellemes a tónus, de autópálya-tempónál csak az igazán elhivatott ralisták élvezik. A feltöltős gép alapjáratról készséggel elindul, 1500/perctől szépen mozdít, kitörő lelkesedést 3000/perctől várhatunk tőle.

A pedálrend jó, s a Colt nagyvonalú a hátul ülőkkel: a hosszabb lábúak is kényelmesen elférnek

Innen nincs megállás, olyan, mintha nem egytonnás törpében, hanem becsövezett raliverdában ülnénk: a 7000-nél kezdődő pirosig pörgetve ellentmondást nem tűrő robbanékonysággal húz, sok nagyképű ellenfél tátott szájjal veheti tudomásul: a Colt otthagyta. Markolni kell a volánt, amikor az erő a 205/45-ös gumikra szabadul, s magas kasztnijával nem az éles fordulók királya. Az úthibákat elfogadhatóan toleráló keményített futómű mindig helytáll, 2,5 fordulatos volánjával élvezetes csavarogni hegyi szerpentineken, a négytárcsás fékrendszer ereje pedig több, mint elég. Átlagos úton kapcsolható váltókarja pontos kulisszában dolgozik, kár, hogy a viszonylag rövid ötödik (110 km/óránál 3000/perc a fordulat) után nem jön hatodik.

Bővebben az Az Autó 2010/1. számában olvashat a cikk témájáról!