Aktuális

2009. november 23. hétfő, 11:44

Használtautó-piaci helyzet - Hiánycikk a jó

A minőségi használt autóért sokat kérnek, a kevésbé kapós típusokból egyre nőnek a készletek.

Használtautó-piaci helyzet

A kereskedések képe alig változik, sok a tavaly óta porosodó autó. Aki körültekintő, tudja, önmagában még nem garancia a jó minőségre, hogy neves kereskedő árulja az autót. Jó vételre csak helyette: akkor van esély, ha állandóan követjük a használtautós weboldalakat, s időben lecsapunk az új „versenyzőkre”

A 2009-es nem csak az újautó-kereskedőknek, a használt autóban utazó cégeknek is fekete év. Utóbbiaknál az eladások úgy hullámoznak, mint a Balaton vize viharban: az év első hónapjaiban a 2008-as esztendő azonos időszakához képest a mélybe zuhant a piac, körülbelül 50-60 százalékos esést regisztrált a Magyar Gépjármű-kereskedők Országos Egyesülete (MGOE) a tagszervezeteitől kapott adatok alapján. Fojt Attila elnök úgy látja, az év elején nemcsak kevés vevő volt, de szinte egyáltalán nem jött hitelt igénylő kuncsaft, az emberek megijedtek az egekig emelkedő forint-svájci frank árfolyamtól. Most úgy érzékelik, növekvőben a hitelezési kedv, bár a részletfizetésben gondolkodók száma messze elmarad a korábbitól. Nyáron már bíztak a használtautósok a jobb őszben, és Fojt úgy véli, a tavalyi szeptemberrel gyakorlatilag megegyező idei és a várhatóan szintén erős október miatt a 2009-as piac a 2008-assal összevetve „mindössze” körülbelül 20 százalékkal szűkülhet. Ez tulajdonképpen jó hír, hiszen az újautósok örülhetnek, ha 60 százalékos mínusszal megússzák.

Ugyanakkor a használtpiacon nem teljesen ugyanazokkal a problémákkal találkozhatunk, mint az újautóson. Nagyon nagy a kínálat, sok ezer eladósorba jutó kocsi halmozódott fel. Viszont az összetétel több okból is romlott. Egyrészt a tehetősebbek, akik eddig rendszeresen lecserélték négykerekűjüket, most inkább a „továbbtartás” mellett döntenek, vagyis a legjobb vételnek számító, keveset futott, rendszeresen karbantartott, ismert előéletű autókat alig találni az internetes piactereken. Másrészt visszaesett a vérfrissítés másik ága, a magánbehozatal külföldről (becslések szerint éves szinten 30 ezerről 10-12 ezerre), harmadrészt a bankok visszavett autói is inkább a rossz vételek közé tartoznak, hiszen egykori tulajdonosaiknak általában már nem futotta karbantartásra és állagmegóvásra.

A „csak hitelátvállalással” és a hirdetésben is olvasható „Az ár hitel esetén érvényes” kritériummal kínált autókat kerüljük el; szinte garantált, hogy anyagilag rosszul járunk. Érdemes magánszemélytől vásárolni, így kiiktatjuk a kereskedő árrését, és nagyobb az esély, hogy ellenőrizhetjük az autó előéletét

A dömpingben fellelhető típusokat nem könnyű eladni, s a sokgazdás, karosszériajavításon átesett, nagy futásteljesítményű vagy nem követhető előéletű darabok ára hónapról hónapra esik. Ha felbukkan egy jó vétel, gyorsan elkel: a nepperek és a szemfüles vevők órákon belül lecsapnak a „kincsre”. A kelendő gépek ára felfelé kúszik: ma egy 2004-es autót szinte ugyanazon az áron visznek el, mint tavaly, azaz egy év öregedés és akár sok ezer kilométeres használat nem mutatkozik meg az árban. Ez utóbbi jelenség megnehezíti a hitelezést is. Sokszor az a furcsa helyzet áll elő, hogy a kialkudott vételár a pénzintézetek kalkulációihoz használt Eurotax-katalógusénál magasabb (a már említett árfelhajtó hatás miatt). Így gond lehet a hitelbírálatnál, mert a bank ezt nem veszi figyelembe, és esetleg nem ad annyi pénzt, amennyi a vevőnek kellene. Ha már szóba hoztuk a hiteleket: nem csak igénylőből van kevés, a pénzintézetek sem nagyon akarnak kölcsönt adni. Egy, e területet ismerő forrásunk úgy látja, hogy míg a válság előtt tíz kérelmezőből hét megkapta a pénzt, most jó, ha ketten. És nem kizárólag a szigorított feltételek miatt: féltik a pénzüket, használtautó-finanszírozásra jellemzően csak megbízható kereskedő közbeiktatásával lehet szert tenni, nehogy az álvevő leléceljen a kölcsönnel.

Jövőre még senki nem vár markáns fellendülést, legfeljebb azt, hogy a mostani szintről leheletnyit mozdul a piac felfelé. A jegybankelnök elképzelései szerint tovább szigorítanák a hitelezés szabályait: több önrészről, rövidebb futamidőről, jövedelemarányos hitelöszszegről szól a fáma. Ha az érem egyik oldalát nézzük, ez támogatandó: ne kapjanak olyanok kölcsönt, akik nem képesek visszafizetni. Ugyanakkor a rigorózusság jól fizető adósokat is kizárhat a rendszerből, keresztülhúzva ezzel a kereskedők számításait.

KaMi

Bővebben az Az Autó 2009/11. számában olvashat a cikk témájáról!

Mire figyeljünk?

Az autóvásárló sosem lehet elég okos, de felkészülhet, hogy lehetőleg ne járjon rosszul. Íme néhány jó tanács:

A jó autóra akár hónapokat is várni kell, muszáj türelmesnek lenni.
A választáshoz kérjünk segítséget szakembertől; a vásárlási tanácsadók a mi érdekeinknek megfelelően kutatják fel a vágyott négykerekűt.
Ha lecsúszunk egy kedvező vételről, ne adjuk fel, az első pillanatra nem éppen „bomba vételnek” tűnő darabbal akár jól is járhatunk: ha kiderül az autó előélete, és annak fényében ügyesen alkudozunk (a kikiáltott vételár 10-12 százalékát lefaragjuk), az esetleges hibák kijavítását pedig megbízható (és nem drágán dolgozó) szerelőre bízzuk, használható autóra tehetünk szert.
Vásárlás előtt kérjük el az összes dokumentumot és számlát, járjunk utána, hogy valós „történettel” házal-e az eladó.
Több banktól, több devizanemben kérjünk hitelajánlatot. Kalkuláljuk be az árfolyamkockázatot.
Lehetőleg első tulajdonostól, keveset futott, igazolt előéletű autót válasszunk. Ne tántorítson el a vásárlástól, ha kisebb sérülése (karcolások, enyhe horpadások) volt korábban.
Próbaúton vizsgáljuk meg az autó állapotát, kérjük szerelő segítségét.

Bővebben az Az Autó 2009/11. számában olvashat a cikk témájáról!