Aktuális

A MÁV-biztosító hagyatéka - Állami piramis?

Múlt

A 2007-es biz­to­sí­tó­vál­tás­kor még ke­mé­nyen har­colt az ügy­fe­le­kért a MÁV ÁBE. Több ka­te­gó­ri­á­ban a leg­ol­csóbb dí­jak­kal, más­hol vi­szont drá­ga ta­ri­fák­kal. Szak­ér­tők sze­rint a díj­kép­zés miatt ele­ve ben­ne volt a rend­szer­ben a csőd. Ezt mi­ért nem vet­ték ész­re az il­le­té­ke­sek?!

Sz. Jó­zsef 2006-ban bal­ese­tet oko­zott. Ros­­szul mér­te fel a fék­tá­vot, és be­le­csú­szott az előt­te ál­ló két au­tó­ba. A pa­pí­ro­kat ki­töl­töt­ték, majd Sz. úr, an­nak biz­tos tu­da­tá­ban, hogy a MÁV Ál­ta­lá­nos Biz­to­sí­tó Egye­sü­let (MÁV ÁBE) ren­dez­te a kárt, él­te to­vább az éle­tét, és a kö­vet­ke­ző biz­to­sí­tás­vál­tá­si idő­szak­ban sem iga­zolt át má­sik tár­sa­ság­hoz. 2009 ja­nu­ár­já­ban bí­ró­sá­gi idé­zést ka­pott a csak­nem há­rom év­vel ko­ráb­bi ese­mény mi­att: a MÁV ka­pi­tu­lá­ci­ó­ja kö­vet­kez­té­ben tő­le akar­ják be­szed­ni a kö­rül­be­lül 1 mil­li­ós kár­té­rí­tést. Csep­pet sem irigy­lés­re mél­tó hely­zet, ugyan­kkor a vét­len autó­sok he­lyé­ben sem sze­ret­ne len­ni sen­ki, hi­szen utób­bi­ak raj­tuk kí­vül ál­ló ok­ból szen­ved­tek anya­gi kárt, vagy sé­rül­tek meg. De ne­kik leg­alább volt ar­ra le­he­tő­sé­gük, hogy ak­tív kár­ren­de­zés (amely­nek so­rán az au­tós sa­ját biz­to­sí­tó­ja vál­lal­ja, hogy ren­de­zi a kárt, ké­sőbb pe­dig be­hajt­ja a má­sik biz­to­sí­tó­tól a kö­ve­te­lést) ke­re­tén be­lül hely­re­ho­zat­has­sák vagy cas­có­juk ter­hé­re üzem­ké­pes­sé te­hes­sék tö­rött au­tó­ju­kat. A fent em­lí­tett eset­hez ha­son­ló­ból töb­bet is fel­so­rol­hat­nánk, internetes fó­ru­mo­kon pác­ban lé­vő au­tó­sok oszt­ják meg MÁV-os tör­té­ne­te­i­ket má­sok­kal. Leg­több­jük ki­lá­tás­ta­lan­nak ér­zi hely­ze­tét, hi­szen kár­oko­zó­ként vár­ha­tó­an an­nak el­le­né­re nem ke­vés pénzt kell kiperkálniuk, hogy éve­kig be­csü­let­tel fi­zet­ték a kö­te­le­ző biz­to­sí­tást, ká­ro­sult­ként pe­dig sze­ren­csét­len eset­ben hos­­szú pe­res­ke­dés elé is néz­het­nek. De még­is, mi tör­tént a MÁV-biz­to­sí­tó­val, ho­gyan le­het­sé­ges, hogy em­be­re­ket ta­szít­hat anya­gi el­le­he­tet­le­nü­lés­be egy kötelezően előírt biz­to­sí­tás?

Elő­ször 2002-ben tűnt fel a MÁV ÁBE név, amely mö­gött ak­kor még a Ma­gyar Ál­lam­vas­utak Rt. állt. Kez­det­ben ki­zá­ró­lag a MÁV sa­ját tu­laj­do­nú jár­mű­ve­it biz­to­sí­tot­ták egye­sü­le­ti for­má­ban, majd nyi­tot­tak egyé­ni és egyéb cé­ges ügy­fe­lek fe­lé. Az anya­cég 2006 ja­nu­ár­já­ban szállt ki az ak­kor már egy ide­je rend­sze­re­sen a Pénz­ügyi Szer­ve­ze­tek Ál­la­mi Fel­ügye­le­te (PSZÁF) „in­tő­i­től” súj­tott biz­to­sí­tó­ból. A vas­út­tár­sa­ság a szét­vá­lás­kor fel­szó­lí­tot­ta az egye­sü­le­tet, hogy a so­kak szá­má­ra meg­bíz­ha­tó­sá­got su­gal­ló, jól csen­gő ne­vet ne hasz­nál­ja töb­bé, de a ve­ze­tő­ség fit­­tyet hányt a ké­rés­re; a MÁV ÁBE az ­előtt csőd­be ment, hogy a név­hasz­ná­lat mi­at­ti per vé­get ért vol­na. A PSZÁF egyéb­ként tíz­nél is több al­ka­lom­mal „fedd­te meg” a biz­to­sí­tót, ám ezek kö­zül csak az utol­só ve­ze­tett a mű­kö­dé­si en­ge­dély vis­­sza­vo­ná­sá­hoz. Tér­jünk vissza a cikk ele­jén is idé­zett eset­hez. Sz. úr 2006-ban oko­zott kárt, te­hát ak­kor, ami­kor a MÁV ÁBE-t ugyan már több­ször el­me­szel­ték nyil­ván­tar­tá­sai és egyéb, a PSZÁF sze­rint ki­sebb sú­lyú hi­bák mi­att, de ví­gan gyűj­töt­te ügy­fe­le­it, rek­lá­moz­ta ma­gát a biz­to­sí­tás­vál­tá­si idő­szak­ban. Szak­ér­tő in­for­má­to­runk sze­rint a kö­te­le­ző biz­to­sí­tá­si pi­ac sze­rep­lői ál­lan­dó konf­lik­tus­ban vol­tak az egyesület menedzsmentjével, ugyan­is a sik­kasz­tás­sal és csa­lás­sal vá­dolt, elő­ze­tes le­tar­tóz­ta­tá­sá­ból idén ta­vas­­szal óva­dék el­le­né­ben sza­bad­láb­ra he­lye­zett MÁV ÁBE-ve­zér meg­le­he­tő­sen sok jo­gos kár­igén­­nyel kap­cso­lat­ban vont vál­lat, az­az nem volt haj­lan­dó el­is­mer­ni és ki­fi­zet­ni pél­dá­ul a cas­co vagy ak­tív kár­ren­de­zés ke­re­té­ben a töb­bi cég ál­tal ren­de­zett ká­ro­kat. A MÁV a me­zei ügy­fe­lek­kel sem bánt kesz­tyűs kéz­zel, szá­mos, a PSZÁF-hez el­jut­ta­tott fo­gyasz­tó­vé­del­mi pa­nasz (las­sú ügy­in­té­zés, el­ér­he­tet­len ügy­fél­szol­gá­lat, be­je­lent­he­tet­len káresemény, megalapozott indoklás nélküli kárigény-elutasítás stb.) bi­zo­nyít­ja: a tár­sa­ság nem úgy mű­kö­dött, ahogy egy biz­to­sí­tó­tól el­vár­ha­tó lett vol­na. Nos, jo­gos kér­dés: ha mind­ez már évek óta így zaj­lott, mi­ért nem si­ke­rült az egyesület körülteklintőnek nem nevezhető működését feltárni, az anyagi és erkölcsi károkozást időben megállítani? A PSZÁF sze­rint hi­á­ba szab­tak ki bír­sá­got, vagy szó­lí­tot­ták fel hi­ány­pót­lás­ra a MÁV ÁBE-t, a vétségek súlya alapján s az ak­ko­ri és még cik­künk írá­sa­kor is ér­vé­nyes jog­sza­bá­lyi kör­nye­zet­ben nem volt le­he­tő­sé­gük ar­ra, hogy rög­tön a leg­szi­go­rúbb szank­ci­ó­val, az­az a te­vé­keny­ség fel­füg­gesz­té­sé­vel él­je­nek.

Binder Ist­ván, a PSZÁF szó­vi­vő­je azt mond­ja: fo­lya­ma­to­san moz­gó cél­pont­ra lőt­tek, hi­szen a MÁV szin­te tel­je­sen át­ala­kult az évek alatt (a 2005-ben még kis egye­sü­let ál­lo­má­nya 2006 vé­gé­re óri­á­si­ra duz­zadt), rá­adá­sul nem csu­pán egy­fé­le hi­bát ész­lelt a fel­ügye­let, ha­nem min­dig újabb te­rü­le­te­ken derítettek fényt szabálytalanságokra. A szó­vi­vő ugyan­ak­kor hang­sú­lyoz­za: sok­kal szi­go­rúbb sza­bá­lyo­zás­sal sem le­het ki­vé­de­ni a bűn­cse­lek­mé­nye­ket, s a MÁV tör­té­ne­té­re egy mil­li­ár­dos sik­kasz­tás tett pon­tot. Ezek a mon­da­tok akár meggyő­ző­ek is le­het­né­nek ar­ra vo­nat­ko­zó­an, hogy itt sze­ren­csét­len vé­let­le­nek so­ro­za­ta és a sza­bá­lyo­zás hi­á­nyos­sá­gai okoz­ták a biz­to­sí­tó csőd­jét, ám ha job­ban utá­na­já­runk, lát­szik: a fel­ügye­let is sá­ros. A Pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­um kér­dé­sünk­re vá­la­szul el­küld­te an­nak a vizs­gá­lat­nak az ered­mé­nyét, ame­lyet még idén év ele­jén hoz­tak nyil­vá­nos­ság­ra. En­nek sum­má­ja: „(…) a ki­vo­na­tos je­len­tés lé­nye­ge­sebb meg­ál­la­pí­tá­sai kö­zött sze­re­pel, hogy a MÁV ÁBE ese­té­ben nem va­ló­sult meg a koc­ká­za­tok meg­fe­le­lő azo­no­sí­tá­sa, azok ke­ze­lé­sé­nek szi­go­rú meg­kö­ve­te­lé­se, a kö­vet­ke­ze­te­sebb jog­ér­vé­nye­sí­tés és en­ge­dé­lye­zé­si gya­kor­lat. Ezen túl­me­nő­en a pi­a­ci sze­rep­lő fel­ügye­lé­se so­rán a gyors re­a­gá­lás he­lyett a konf­lik­tus­ke­rü­lés volt jel­lem­ző, ezért a szük­sé­ges dön­té­sek el­hú­zód­tak. A je­len­tés lé­nye­ges meg­ál­la­pí­tá­sa to­váb­bá, hogy a jog­ér­vé­nye­sí­tő ha­tá­ro­za­tok (ös­­sze­sen mint­egy 16) nem vál­tak egy­re szi­go­rúb­bá, nem vol­tak tel­jes össz­hang­ban a Fel­ügye­let in­téz­ke­dé­si po­li­ti­ká­já­val.” Igaz, a jelentés szerint törvénysértés nem történt, egyetlen, a jogszabályok alapján előírt lépés sem maradt el, és olyan mulasztást sem követtek el a PSZÁF-nél, amivel a csőd közvetlen összefüggésben lett volna. Binder Ist­ván nem volt haj­lan­dó el­árul­ni, hogy kik és mi­lyen mó­don érin­tet­tek az ügy­ben, és hogy tör­tént-e fe­le­lős­ség­re vo­nás. Más for­rás­ból azon­ban meg­tud­tuk: azok a tiszt­vi­se­lők, akik an­nak ide­jén a MÁV-os in­téz­ke­dé­se­ket is meg­hoz­ták, nin­cse­nek már a PSZÁF kö­te­lé­ké­ben.

Ha a fel­ügye­let a kö­te­le­ző biz­to­sí­tá­si pi­ac csak­nem húsz egyéb sze­rep­lő­jé­nél ké­pes „fe­gyel­met tar­ta­ni”, va­jon a MÁV-nál mi­ért nem volt ké­pes évek alatt meg­nyug­ta­tó ered­mény­re jut­ni? Em­be­ri ha­nyag­ság, oda nem fi­gye­lés mi­att? Ez is le­het­sé­ges, de na­gyobb esélyt ad­nánk egy olyan vál­to­zat­nak, amely­ről több, egy­más­tól füg­get­len in­for­má­to­runk is be­szélt: a tör­té­net­nek van­nak po­li­ti­kai szá­lai is, s sem­mi sem vé­let­le­nül ala­kult így.

Az Autó 2009/9. számából

Jelen

Egy ki­sebb koc­ca­nás­kor is több szá­zez­res le­het a kár, ha sze­mé­lyi sé­rü­lés is tör­tént, a ki­egyen­lí­ten­dő szám­la mil­li­ós nagy­ság­ren­dű is le­het. Az egye­sü­le­tek kö­zül a TIR már át­ad­ta ál­lo­má­nyát egy má­sik cég­nek, a Kö­be vi­szont to­vább­ra is üze­mel. Va­jon med­dig?

Most egyéb­ként a MÁV ÁBE va­gyon­el­szá­mo­lá­sa zaj­lik. Bár a PSZÁF csak a szep­tem­berre ter­ve­zett saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­ján szá­mol be az egye­sü­let pénz­ügyi hely­ze­té­ről, né­hány ada­tot már most le­het tud­ni. Ed­dig 800 mil­lió fo­rint kö­rü­li ös­­sze­get fi­zet­tek ki sze­mé­lyi sé­rü­lé­ses ká­rok­ra, és to­váb­bi 500 mil­li­ó­nyi igényt tar­ta­nak nyil­ván. Eh­hez ha­son­ló nagy­ság­ren­dű kö­ve­te­lés ér­ke­zik még kül­föld­ön tör­tént bal­ese­tek mi­att, s mind­ezek után le­het sort ke­rí­te­ni az úgy­ne­ve­zett pléh­károk ren­de­zé­sé­re. Utób­bi­ra ugyan­ak­kor ke­vés az esély, mi­vel vár­ha­tó­an vas­kos tar­to­zás ma­rad hát­ra a biz­to­sí­tó után. Binder Ist­ván a tár­sa­ság va­gyo­ni hely­ze­té­vel kap­cso­la­to­san meg­je­gyez­te: a fel­szá­mo­lók ta­valy a MÁV két köz­gyű­lé­sén is pót­be­fi­ze­tést ja­va­sol­tak a ta­gok­nak (az­az a MÁV ÁBE-vel kö­te­le­ző biz­to­sí­tá­si szer­ző­dést kö­tő au­tó­sok­nak), ezt vi­szont a nem túl nagy lét­szám­ban meg­je­le­nő kül­döt­tek (az­az MÁV-os au­tó­sok) ha­tá­ro­zot­tan el­uta­sí­tot­ták. Ha más­kép­pen dön­te­nek, le­het­sé­ges, hogy ta­gon­ként né­hány tíz­ezer fo­rint­nyi befizetés fe­de­zet lett vol­na va­la­men­­nyi kár­ra. Jo­gos fel­ve­tés: le­het-e tel­je­sen la­i­kus, biz­to­sí­tá­si te­rü­le­ten nyil­ván­va­ló­an nem kom­pe­tens sze­mé­lyek ke­zé­be olyan nagy fe­le­lős­sé­get ad­ni, hogy ők dönt­se­nek ilyen hor­de­re­jű ügyek­ről? Sze­rin­tünk még akkor sem, ha ezt a MÁV ügyfelei – nyilvánvalóan anélkül, hogy felmérték volna az ezzel járó felelősséget – a szerződés aláírásával vállalták. A most kár­té­rí­té­si fi­ze­té­si kö­te­le­zett­ség­től ret­te­gő kár­oko­zók sok­szor ci­ni­kus­nak tű­nő mon­da­to­kat hall­hat­nak biz­to­sí­tá­si szak­em­be­rek­től: nem kel­lett vol­na a leg­ol­csóbb biz­to­sí­tást vá­lasz­ta­ni; vár­ha­tó volt, hogy ilyen ös­­sze­gért nem le­het meg­fe­le­lő szol­gál­ta­tást nyújtani… Bics­ka­nyi­to­ga­tó ér­ve­lés, hi­szen alig­ha le­he­tett bár­ki, aki­nek a fe­jé­ben meg­for­dult az a gon­do­lat, hogy egy szi­go­rú­an fel­ügyelt te­rü­le­ten mind­ez be­kö­vet­kez­het. Saj­nos a MÁV-biz­to­sí­tó kap­csán túl sok a kér­dés, és a vá­la­szok ke­ve­se­ket nyug­tat­nak meg.

A jog­al­ko­tó okul­va a hi­bák­ból nem egy sza­bályt meg­vál­toz­ta­tott, il­let­ve mó­do­sít a jö­vő­ben. Fe­lül­vizs­gál­ták a biz­to­sí­tóegye­sü­le­tek kap­csán a pót­ló­la­gos be­fi­ze­té­si kö­te­le­zett­ség sza­bá­lya­it az­zal a cél­lal, hogy a ta­gok ak­tí­vabb sze­re­pet vál­lal­ja­nak az egye­sü­let mű­kö­dé­sé­ben. Elő­ír­ják, hogy a to­váb­bi­ak­ban rög­zí­te­ni kell az alap­sza­bály­ban a ta­gok ál­tal tel­je­sí­ten­dő kö­te­le­ző pót­ló­la­gos be­fi­ze­tést ar­ra az eset­re, ha más for­rá­sok nem len­né­nek ele­gen­dő­ek az egye­sü­let kö­te­le­zett­sé­ge­i­nek tel­je­sí­té­sé­re. To­váb­bá le­he­tő­vé tet­ték a PSZÁF szá­má­ra, hogy szük­ség­hely­zet­ben meg­ál­la­pít­has­sa a pót­ló­la­gos be­fi­ze­té­si kö­te­le­zett­sé­get ab­ban az eset­ben, ha az egye­sü­let leg­fel­sőbb szer­ve fel­szó­lí­tás el­le­né­re nem te­szi azt meg. Idén szep­tem­ber­től több jo­go­sít­vá­nya lesz a fel­ügye­let­nek egyé­ni fo­gyasz­tó­vé­del­mi ügyek­ben: amen­­nyi­ben egy na­gyobb ügy­fél­kör szá­má­ra prob­lé­mát je­len­tő vagy va­gyo­ni hát­rányt oko­zó ter­mék­re de­rül fény, el­ren­del­he­ti az ér­té­ke­sí­tés fel­füg­gesz­té­sét. Ha ez a le­he­tő­ség már ko­ráb­ban lé­te­zett vol­na, a MÁV-os biz­to­sí­tot­tak pa­na­szai mi­att is meg­te­he­tett vol­na egy ilyen drasz­ti­kus lé­pést a PSZÁF. Fel­me­rült le­he­tő­ség­ként, de egy­elő­re nem lép ha­tály­ba az a ren­del­ke­zés, amely to­váb­bi jo­go­sít­ványt adott vol­na a fel­ügye­let ke­zé­be: már ak­kor él­het­né­nek a fel­füg­gesz­tés le­he­tő­sé­gé­vel, ha pa­pí­ron még min­den rend­ben, viszont a szá­mok­ból már lát­szik, hogy baj le­het egy ter­mék­kel vagy szol­gál­ta­tás­sal. Ugyan­ak­kor a 2010. ja­nu­ár 1-jé­től élet­be lé­pő gép­jár­mű-fe­le­lős­ség­biz­to­sí­tás­ról szó­ló 2009. évi tör­vény kö­te­le­ző­vé te­szi a Ma­gyar Biz­to­sí­tók Szö­vet­sé­ge szá­má­ra, hogy a fi­ze­tés­kép­te­len­né vált biz­to­sí­tók ügy­fe­lei ál­tal oko­zott ká­rok­ra is fe­de­ze­tet nyújt­son. Ez az alap a biz­to­sí­tók éves díj­be­vé­te­le­i­nek 1 szá­za­lé­ká­ból töl­tő­dik, s füg­get­len a kár­ta­la­ní­tá­si szám­lá­tól, amely a kö­te­le­ző nél­kü­li kár­oko­zók he­lyett áll jót. A PM kér­dé­sünk­re meg­erő­sí­tet­te: a MÁV ÁBE biz­to­sí­tá­sá­val ne­héz hely­zet­be ju­tó ügy­fe­le­ket az új alap nem se­gí­ti ki. De ak­kor még­is mi lesz ve­lük és a vét­len ká­ro­sul­tak­kal? A Ptk. 339. § (1) fe­je­ze­te így szól: „Aki más­nak jog­el­le­ne­sen kárt okoz, kö­te­les azt meg­té­rí­te­ni.” Ez a mon­dat szer­ző­dé­sen kí­vü­li kár­oko­zás­ra mint fe­le­lős­sé­gi mó­do­zat­ra vo­nat­ko­zik. Ilyen pél­dá­ul az is, ha az au­tós ne­ki­megy egy má­sik jár­mű­nek a for­ga­lom­ban, és ös­­sze­tö­ri. A gép­jár­mű-­fe­le­lős­ségbiz­to­sí­tás­ra kü­lön sza­bályt al­kot­tak, a 190/2004. (VI. 8.) ren­de­let 2. § (2) és 7. § (1) be­kez­dé­sei, ki­mond­ják, hogy a fe­le­lős­ség­biz­to­sí­tó kö­te­les a kár­oko­zó he­lyett helyt­áll­ni. De hi­á­ba van le­ír­va a biz­to­sí­tó helyt­ál­lá­si kö­te­le­zett­sé­ge, ha nincs ki­zár­va a Ptk. 339. §-a alap­ján a kár­oko­zó­val szem­be­ni köz­vet­len igény­ér­vé­nye­sí­tés le­he­tő­sé­ge!

Ezt a jog­hé­za­got a fe­le­lős­ség­biz­to­sí­tás jog­sza­bá­lyi hát­te­ré­nek ki­ala­ku­lá­sá­tól kezd­ve is­me­rik, de ed­dig nem je­len­tett prob­lé­mát (va­gyis: anya­gi ter­het), hi­szen a biz­to­sí­tók ott áll­tak a hát­tér­ben, s a ká­ro­sult­nak sem ju­tott eszé­be, hogy ne a biz­tos lá­ba­kon ál­ló tár­sa­ság­tól, ha­nem a szá­má­ra tel­je­sen is­me­ret­len kár­oko­zó­tól kér­je a „já­ran­dó­sá­gát”, akár éve­kig hú­zó­dó pe­res­ke­dés árán. Jo­gi fó­ru­mo­kon több szak­ér­tő is fel­ve­tet­te, hogy ha a 339. § alap­ján a kár­oko­zó fe­le­lős­sé­ge és fi­ze­té­si kö­te­le­zett­sé­ge fenn­áll­na, sé­rül­ne a Ptk. azon el­ve, amely­nek ér­tel­mé­ben el­len­szol­gál­ta­tás jár a szer­ző­dés­sel ki­kö­tött szol­gál­ta­tá­sért. Va­jon ak­kor hol az egyen­súly, az el­len­szol­gál­ta­tásért (a be­fi­ze­tett biz­to­sí­tá­si dí­jért) mi­lyen szol­gál­ta­tást nyújt a biz­to­sí­tó?

Jo­gi szak­ér­tőnk, dr. Ko­vács Káz­mér le­szö­ge­zi: tu­do­má­sul kell ven­ni, hogy a je­len­le­gi jo­gi kör­nye­zet le­he­tő­sé­get ad ar­ra a vét­len fél­nek, hogy ne csak a biz­to­sí­tó­tól, ha­nem a kár­oko­zó­tól is kö­ve­tel­je a kár­té­rí­tést. Ugyan­ak­kor vé­le­mé­nye sze­rint a ma­guk­ra ha­gyott MÁV-osok szá­má­ra is van né­hány le­he­tő­ség. Egy­részt ke­re­se­tet nyújt­hat­nak be a PSZÁF-fel szem­ben, hi­szen a fel­ügye­let ma­ga­tar­tá­sa hoz­zá­já­rul­ha­tott a hely­zet ki­ala­ku­lá­sá­hoz. Más­részt, amen­­nyi­ben egy má­sik, a vét­len fél ká­rát idő­köz­ben ki­fi­ze­tő biz­to­sí­tó­val ta­lál­ják ma­gu­kat szem­be, hi­vat­koz­hat­nak ar­ra, hogy a tár­sa­ság túl ké­sőn (a cik­künk­ben sze­rep­lő Sz. úr ese­té­ben pél­dá­ul csak­nem há­rom év­vel az eset után) je­lent­ke­zett. Az is el­fo­gad­ha­tó érv le­het a vé­de­ke­zés­kor, hogy ilyen hos­­szú idő el­tel­té­vel a kö­rül­mé­nyek már nem re­konst­ru­ál­ha­tók tö­ké­le­te­sen, s nem bi­zo­nyít­ha­tó be, hogy mi tör­tént pon­to­san.

A MÁV-biz­to­sí­tó his­tó­ri­á­ja érin­tett­nek és kí­vül­ál­ló­nak egy­aránt ta­nul­sá­gos. Szo­mo­rú, hogy egy ilyen ügy kel­lett szá­mos fel­ügye­le­ti hi­ba és jog­al­ko­tói mu­lasz­tás nap­vi­lág­ra ke­rü­lé­sé­hez. De a leg­ros­­szabb, hogy ká­ro­sul­tak és kár­oko­zók ön­hi­bá­ju­kon kí­vül kény­te­le­nek egy­más­nak fe­szül­ni, s re­mény­ked­ni: pénz­ben vagy ép­pen ab­ban, hogy nem kell fi­zet­ni­ük. A. I.

Az Autó 2009/9. számából

Comments

comments