Újautó

Teszt: Skoda Roomster Sport 1.9 TDI - Helyenagy

Különleges, nem is rossz alaktényezős (cw 0,33) forma. Az első szélvédő íveltsége és a trükkös ablaksor barátságos, repülős fizimiskát formáz

A VW-csoport moduláris rendszere talán a Skodát érintette a legerősebben, amikor szinte annyiféle építőkockából építették össze a Roomstert, amennyit lehetőségei megengedtek. A padlólemez első harmada, a Fabia a felfüggesztéseivel együtt, a középső szekció az új Skoda Octaviából jön, hátul a régivel folytatódik, annak csatolt felfüggesztéseivel, és hogy mi van elásva a mélyrétegekbe, az szinte feltárhatatlan. Amennyire közösek ezek az alkotórészek, annyira különleges a légellenállás és divat formálta karosszéria, ami elsősorban az üvegek kialakításával éri el ezt a hatást.

Az ívelt szélvédővel a valójában normális, de részben dekorelemekkel takart első oldalablakkal és az azt követő üveg méretével és színével akár tolóajtós repülőgép is lehetne. A minőség nemcsak a látszatra ad, ennek jele lehet a sárvédők belső kőfelverődés-védő műanyag burkolata, vagy érdekes módon csak az első ajtók ablakkeretén megjelenő prémiumelem, a plüssözött szigetelés. A belső már hagyományosabb, ott az anyag minősége és rugalmassága hoz meglepetést.

A kategóriában szinte példátlan puha műszerfalával és a hátsó háromrészes ülésével, aminek tagjai tologathatóak, támlájuk állítható, a csomagtér nagyítására összehajtható és előredönthető, középső tagja kiemelhető, hogy a két szélső áthelyezésével még kényelmesebb helyet adjon négy személynek. A beszállási kényelem a karoszszéria magassága és az állítható ülésmagasság folytán finom, a kormány két irányban állítható, a forgalom jól átlátható, a kitakart oldalablak alsó szegélyei viszont alaposan lerontják az oldalkilátást. A hely pazar, az alaposan felextrázott tesztautó rolóval árnyékolható, de nem nyitható hatalmas üvegteteje sok fényt, nagy belmagasságot ad, a szélesség is jelentős.

	Puha anyagból ízléses, jól áttekinthető műszerfal született, a kesztyűtartó alatt a CD-tár

Rakodási helyek bőven vannak két, ha nem is nagy kesztyűtartóval, ülés alatti fiókkal, hatalmas első és kisebb hátsó ajtózsebekkel, szemüvegtartóval a plafonon. A hátsó hely a kategóriában egyenesen óriási, a lábhely lenyűgöző, a csomagtér 450 literes. A tesztautó 1,9 literes PD TDI dízelje a munkarendjéhez képest csendesen, finoman forog, jó teljesítmény- és hatalmas nyomatéktartalékokat mutat. A nyomaték szinte minden körülmények között, dinamikát eredményezve, meglepően vastagon ömlik. A váltó áttételével és minőségével jól igazodik mindehhez. Konkrétan, jó utakon és minőségben kapcsolható.

A felfüggesztések érdekes módon hirdetik generációs viszonyaikat. Az első McPhersonok csendesek, kényelmesek és jól csillapítottak, nagyon jó rezonancia- és hangszigeteléssel. A régebbi hátsók mintha egy másik autóhoz és korhoz tartoznának, sokkal durvábban, rezgetősebben és csillapítatlanabbul birkóznak az úthibákkal, noha az első utasok nem érzik ezt, hátul zavaró. A szinte sportos, 2,8 fordulatos kormány passzol a Roomsterhez, az egyenesfutás jó, a kanyarodási tulajdonságok közel semlegesek, a tesztautó négy tárcsafékes rendszerére nem lehet panasz.

A Roomster értéke, hogy annak ellenére, hogy a szupermini kategóriába tartozik a felszereltsége (az alapé és a Sporté a táblázatban), szinte a végtelenségig fokozható, de jó hír, hogy az első két légzsák és oldallégzsák, az övfeszítők a hátsó szélső üléseken szériatartozékok. A Roomster különleges formájával, kialakításával és flexibilitásával az igazi családi autó szerepére és kisebb szállítási feladatok lebonyolítására is megfelelő lehet.

Surányi

Képgaléria megtekintéséhez kattintson a kis képekre!

Comments

comments