Újautó

Teszt: Hyundai Accent 1.4 16V Active - Teljes joggal

Ki a Hyundai?

Innen akár ötajtósnak is nézhető a lépcsős hátú Accent, a magasan vezetett oldalcsík meglepő, de ha ott dudorodik a legjobban a lemez, akkor ott is kell védeni

A Kia és a Hyundai egy cég. Közösen fejlesztenek és gyártanak, de azonos műszaki tartalmú autóikat – elmondásuk szerint – igyekeznek egymástól eltérően pozicionálni. Így elvileg a Kiáé a fiatalos, sportos, a Hyundaié az elegánsabb, családi szerepkör. Ám ameddig a két márka rokon modelljei ennyire hasonlítanak (Sportage/Tucson, Magentis/Sonata stb.), addig – legalábbis itt Európában – a különbség nehezen érezhető. Ezt a gyáriak is tudják, s szándékaik szerint a Rio/új Accent duó az első, alapjaiban eltérő egyéniségű, de lényegében azonos beltartalmú páros.

A hazai piacon a hozzánk várhatóan csak jövőre érkező ötajtósnál minden bizonnyal zajosabb sikerre számító lépcsőshátút körbesétálva a diagnózis meglepő: a visszafogott, de minden ízében modern, szűk illesztésekkel gyártott és ízléses kivitelű, ugyanakkor szokatlanul magas övvonalú, rövid farú lemezruha inkább a Kia, mintsem a Hyundai modellsorába illeszkedik. A fényszórók és a hűtőmaszk vonalai egyértelműen a konszerntárs legújabb formairányzatát idézik, az oldalnézet pedig az eggyel nagyobb Ceratóra emlékeztet. Akárhogy is, a lényeg, hogy az Accent ennek ellenére egy cseppet sem hasonlít a Rióra, s ha a Rio „sportos”, akkor a Hyundairól nyugodtan elmondható a „családi” vagy akár az „elegáns” jelző. Az autó arányai rendezettek, de a méretek még mindig a koreai gyártók korábbi sikerműfaját, a saját szakszavukkal szubkompaktoknak nevezett négyajtósokat (Daewoo Lanos, Chevrolet Kalos, régi Kia Rio) idézik. A 4,28 méteres hossz az alsó-közép ötajtósaihoz illő, a 2,5 méteres tengelytáv pedig inkább kisautós. Az Accent mindezek ellenére nálunk nem a minik között próbál szerencsét, fő szakterülete, akárcsak elődeinek, a kiscsalád.

	180 centis magasság felett is kényelmes a hátsó tér, de csak két személynek. Az ajtózsebek méretesek és italtartósak is

A finoman és szélesre nyíló ajtókat kitárva a kilencvenes évek végének japánautó-hangulata fogad. A kárpitozás jelentős része – a teljes ülőgarnitúrát is ideértve – szürke. Kemény, textilbetét nélküli műanyag burkolja a belső ajtófelületeket, kopogós a középkonzol és a teljes felső részén fekete műszerpult is, amely egyébként csak részleteiben és jellegében a Rióé. A műszeregység azonban éppen egyenesen a Kiából jött: jól leolvasható, jelzései könnyen értelmezhetők, bár a motorhőmérő és az üzemanyagszint-jelző túlságosan kicsi, nehezen látható. Az emelhető lapú, kissé durva, de láthatóan kopásálló huzatú vezetőülés párnázata kellemes átmenet a németes keménység és a franciáknál szokásos puhaság között, a támla ellenben keskeny, és 175 centi felett az ülőlap is rövid, nem támasztja eléggé a combokat.

Cserébe méretes a lábtér, még a langaléta vezetők is jól elférnek, s a lábukat sem nyomja a lefelé előzékenyen keskenyedő középkonzol. A jó fogású kormány csak magasságban állítható, így nagyjából 180 centitől a volán felső íve zavaróan beletakar a szemnyugtatóan zöldes megvilágítású műszerekbe. Az Accentből előre és oldalra jó a kilátás, az üvegfelületek nagyok, a vastag A-oszlopok azonban sokat takarnak. Hátrafelé a C-pilonok lógnak zavaróan a képbe, ám a helyzeten sokat javít, hogy használaton kívül a hátsó fejtámlák teljesen az ülőlapok élébe tolhatók. A vállszélesség elöl kisautós, a fejtér viszont bőséges, 180 centis vezető mögött, ha nem is túl kényelmesen, de komolyabb kompromisszumok nélkül elfér az ugyanakkora utas. A hátul középen utazó lábhelye a padlóalagút miatt is kevés, a rövid padon, hosszabb távon csak ketten férnek el jól.

A cikk még nem ért véget. Lapozzon!

Koreai dinamizmus

	A szépen forgó 1,4-es erős, de autópálya-tempónál már zajos

Pakolóhelyből viszonylag jól áll a Hyundai, méretesek és hátul is italtartósak a kemény műanyagba nyomott ajtózsebek, tágas a világítás nélküli, béleletlen kesztyűtartó, jól használhatók a középkonzol apró, kemény rekeszei és a rádió alatti fiók is. Jó ötlet a kormányoszlop alatt, egészen a középkonzolig húzódó mély műanyag polc. A hátul utazóknak is méretes kacathelyek járnak, pohártartós az üléstámlából kihajtható kartámasz, az elülsőknél alig kisebbek az ajtózsebek, s az elülső ülések támláira is varrtak szatyrokat. A mélyen raktérbe lógó pántokon forduló csomagtérfedélnek szinte alig van vízszintes szakasza, így a rakodónyílás is keskeny. A magas peremű, 390 literes üreg világítása igen hatásos, kárpitozása minőségi, padlója alatt pedig (az Active-kivitelben) rekeszeket találunk. A csomagok helye aszimmetrikus támladöntéssel bővíthető, az ülőlapok azonban fixek, így a padló nem sík. Az átjáró az utastér felé a karosszéria merevítései miatt alacsony, de meglepően széles.

A gépészet a Rióé, a hengerenkénti négyszelepes 1,4-es benzines villanymotorosan simán és rezgésmentesen forog. A zajszigetelés annyira jól sikerült, hogy a motor alapjáraton gyakorlatilag nem hallható, s mivel a kezelőszerveket sem remegteti, szinte csak a fordulatszámmérőről tudható, hogy forog egyáltalán. Gyorsan eléri az üzemi hőmérsékletet, s már hidegen is jól húz. Gázreakciója sportmotorosan élénk, de igazi erőre csak 2000/perc fölött kap. Innen egyre erősödve húz fel majdnem 6000-ig, bár ereje már 5000-től érezhetően fogy. A motorhang 3500-tól válik zavaróvá, s a 3000 alatt szinte suttogóan csendes szerkezet 3800-nál (130 km/óra) már valósággal üvölt. A mechanikus zajok is jelentősek, de a lárma jó részét a kipufogó és a szívórendszer mély tónusú búgása adja. A futómű zajszigetelése hasonlóan kétarcú: 100-ig szinte luxusautósan csöndesen siklik az Accent, 120-nál azonban már mintha másik autóban utaznánk: a gördülési zaj egyre zavaróbb.

A középkonzoli rekeszek jól kihasználhatók, a jó fokozatkiosztású váltókar szinte egy ujjal tologatható

A motortól tökéletesen elszigetelt, pontosan és szinte hihetetlenül csekély erővel tologatható váltókar jó fokozatkiosztású erőátvitelt kapcsolgat, a fordulatszámkedvelő erőforrás városban a harmadikat vagy legfeljebb a negyediket szereti. Az ötödik rövid, viszont akár autópályán is dinamikus az Accent. A karosszéria szélzaja csekély, még a méretes és osztott látóterű tükrök felől sem hallható fütyülés. Az autóipar és a kategória szabványmegoldásait (elöl segédkeretes McPherson-, hátul csatolt lengőkaros rendszer) felvonultató futómű beállítása kifejezetten kényelemorientált. Kis sebességnél szinte nagyautósan, már-már a hetvenes évek amerikai autóit idéző ringással halad a Hyundai, s a lágy alapbeállítás még telepakolt autóval is kisimítja a mély aszfaltgödröket.

A városból kiérve azonban – akárcsak a motornál – itt is megváltozik a kép. A lágy rugókra és puha lengéscsillapítókra állított autó kifejezetten érzékeny az oldalszélre, kanyarokban pedig dől. Az ívmenet ennek ellenére pontos, a viselkedés jóindulatúan alulkormányzott, de telepakolt csomagtérrel, hirtelen kormánymozdulatokra az Accent inkább a farát tolja a kanyar külső íve felé. Ez különösen vizes úton zavaró. A négytárcsás fékrendszer hatása jól adagolható, a pedálerő csekély, s a pedálok közötti magasságkülönbség is a legelfogadhatóbbak közé sorolható.

Van még mit mesélni. Lapozzon!

Felszereltség, adatok

A fedél pántjai a csomagoktól vesznek el helyet, a 390 literes szépen kárpitozott csomagtartó nyílása szűk

A kormányzás rásegítése tisztán elektromos. A szervoerő elvileg a sebesség növekedésével fokozatosan csökken, ám úgy tűnik, nem eléggé. A városban szinte egyujjasan könnyedén tekergethető, háromfordulatos kormány már 80 km/óra felett túlérzékennyé válik, és mivel ilyenkor a holtjáték szinte eltűnik, a szó szoros értelmében célozni kell az utat. Ha ehhez még egy kis oldalszél is társul, a billegős-célzós helyzet kifejezetten kellemetlen. Városban jól boldogul az Accent, a hiperkönnyű szervóval és a nagy szögben elforduló elülső kerekekkel könnyű a manőverezés. A rövid farlépcső gyorsan megszokható. Az éjszakai autózás nem kellemetlen, a hagyományos halogénfényszórók hosszan, széles sávban világítják be az utat. Az ablaktörlők nagy felületet tartanak tisztán, a lépcsős far pedig távol tartja a koszt a hátsó szélvédőtől (a hátsó lámpák ellenben gyorsan koszolódnak).

Az Active-fokozat a háromszintű Accent-paletta csúcsa, ennek ellenére ellátmánya nem túl bőséges. Kényelemből és látványból jól áll: alufelniken gurul, központi zárja távirányítós, van fedélzeti számítógépe, elülső ködlámpája és légkondija is, a biztonsági kínálat azonban sovány: mindössze két légzsákból és blokkolásgátlóból áll, oldallégzsákok, fékasszisztens, kitörésgátló nem is rendelhető. Érdekes kontraszt, hogy ba leggazdagabb felszerelésű négyajtós 1,4-es Kia Rio hasonló kényelmi alapellátmánnyal, de automata légkondival és hat légzsákkal több mint 220 000 forinttal olcsóbb. A négytagú családoknak megfelelő kényelmű új négyajtós Accent Active a márka híresen jó megbízhatósági mutatói ellenére egyértelműen túlárazottnak tűnik, a 2,85 milliós alapmodell, igaz, jóval szerényebb ellátmánnyal jobb ár/érték arányú alternatíva.

Szécsényi

Az Autó2 újság 2006/10. számában megjelent cikk online-ra szerkesztett változata.

Comments

comments