Jogi tanácsok

Ténykérdések - Eladott autó, utólagos motorhiba?

Esetleírás

Az a tuti, ha a kitöltött szerződés a kezünkben van. Persze ha valóban elhallgattunk valamit az új tulajdonos elől, a felelősségre vonást nem úszhatjuk meg

Levélírónk új autó vásárlásakor a kereskedésre bízta a régit, akkor azt hitte, adásvételi szerződést kötöttek. A kereskedő most azt állítja: őt csak megbízták az értékesítéssel. A bevett autó időközben motorkáros lett az új tulajdonosnál, a cég az eladóra akarja hárítani a javítás költségét. A tényállásról így ír olvasónk:

Tavaly áprilisban cseréltem autót: szalonból vásároltam egy új Suzukit, árába beszámították a korábbi kocsimat, egy Daewoo Matizt. Most értesített a kereskedés, hogy a Daewoo-t a napokban adták el, és az új tulajdonosa első útján a hengerfej tönkrement. Ki kell cserélni, ez szerintük rejtett hibának minősül, amiért én vagyok a felelős, és azt szeretnék, ha kifizetném a költséget. (A történethez tartozik, hogy korábban egyszer már javíttattam a hengerfejet, a beszámító márkaszerviz szerint azonban akkor a szerelő kontár munkát végzett.) Természetesen jogi lépéseket is kilátásba helyeztek, ha nem akarok fizetni. Arra is hivatkozik a kereskedés, hogy nem megvették, hanem továbbértékesítésre beszámították az autót. Ennek ellenére akkor – áprilisban – adásvételi szerződést írtunk alá, amiben benne van, hogy az autót a vevő „megtekintett és kipróbált állapotban veszi át, így azzal kapcsolatban utólagos igényt nem támaszt”.

Önök szerint mi a teendő ilyen esetben? Kell-e fizetnem, vagy hagyjam, hogy feljelentsenek? Az, hogy fél év telt el a Daewoo eladása óta, számít valamit? Ha még mindig felelős vagyok az autóért, az meddig tart? Így utólag honnan tudhatom, hogy az autó tényleg ott állt a kereskedésben hónapokon át, vagy esetleg valaki használta? Esetleg én is visszamehetnék ahhoz a kereskedőhöz, akitől a Daewoo-t vettem évekkel ezelőtt, mert utólag derült ki róla, hogy törött volt, amit persze nekem a vásárláskor nem mondtak el?

Név és cím a szerkesztőségben

Az Autó2 újság 2006/3. számában megjelent cikk rövidített változata

Dr. Kovács Kázmér, az A2 jogi szakértője válaszol:

A „használtért újat” akció kedvezőnek tűnik, a vevőcsalogatás egyik módszere. Előnyös a kereskedőnek, mert így tudja növelni az újautó-kínálat iránt mutatkozó keresletet, és előnyösnek látszik a vevő számára is, mert két gondtól szabadul meg egyszerre. Ezek közül különösen a használt autó eladása válik egyre nehezebbé, amióta nincs hiánygazdaság az autókereskedelemben. A kezdeti örömökbe később üröm is vegyülhet, amint azt olvasónk levele is igazolja.

Panaszosunk arra hivatkozik, hogy a kereskedő tőle megvette, ezt követően továbbértékesítette, és így számította be a használtan általa leadott Daewoo-t. Ez valóban nem közömbös, mert nem mindegy, hogy a kereskedő csak ügynökként közvetítette, vagy megvette és viszonteladóként adta el a most panaszt tevő vásárlónak az autót. A különbség elsősorban abban mutatkozik, hogy ha csak közvetítésről beszélünk, akkor a későbbi vevővel szemben valóban olvasónknak kell helytállnia, ha viszont a kereskedő megvette, és a szerződésben aláírta, hogy megtekintett és kipróbált állapotban megvásárolta a gépkocsit, akkor arra is figyelemmel, hogy egy szakvállalattól több várható el, ő már nehezebben fogja tudni olvasónkra továbbhárítani a végső vásárló által vele szemben támasztható igényt, amelyért helytállni tartozik. Nem vonatkozik persze mindez arra az esetre, ha olvasónk kifejezetten megtévesztően járt el, azaz a kocsi leadásakor tudatosan elhallgatta, vagy esetlegesen szándékosan rejtette el a gépkocsi általa ismert lényeges fogyatékosságát, hibáját, mert ebben az esetben a kereskedés megtámadhatja, és a bíróságon kérheti érvénytelenné nyilvánítani az általa vevőként jegyzett adásvételi szerződést.

Abból a szempontból, hogy a kereskedő közvetítő volt-e, vagy vevő, elvileg nem annak van döntő szerepe, hogy mi van a közöttük létrejött szerződésben leírva, hanem annak, miben állapodtak meg, hogyan történt a vételárak elszámolása. Másképpen fogalmazva: az a körülmény, hogy az új kocsi vételárába a kereskedő a használt kocsi árát teljes egészében beszámította, még akkor is arra utal, hogy a kereskedő az autót megvette, ha esetleg köztük nem is jött létre adásvételi szerződés, hanem a használt kocsi eladója egy meghatalmazást vagy egy bianco adásvételi szerződést írt alá.

Lehet, hogy hosszadalmas peres eljárás következik, ahol a vevő a kereskedőt, esetleg olvasónkat fogja beperelni, ezek pedig egymást fogják „perbe hívni”, saját pernyertességük érdekében. Olvasónk még perbe hívhatja saját korábbi szerelőjét is. A „perbe hívásnak” jelen esetben az az értelme, hogy a per kimenetelétől függően a perbe hívó a perbe hívottal szemben igényt tudjon érvényesíteni, s ez a harmadik személy ne hivatkozhasson arra utóbb, hogy ha a perben részt vett volna, annak más lett volna az eredménye.

A jelen ügyben olvasónk – álláspontom szerint – konzultáljon műszaki szakértővel, aki ellenőrzi a szerelő korábbi munkáját, esetleg kérje a kocsi jelenlegi vizsgálatát, beleértve az esetleges időközi használatra utaló adatokat is, és ettől függően, valamint a fent leírtak alapulvételével olvasónk foglaljon állást abban, tesz-e valamilyen egyezségi ajánlatot, vagy hagyja az ügyet bírósági ügyszakba jutni, ahol az esélyei nem rosszak, de nem is egyértelműen kedvezőek a levelében leírtak alapján.

A kereskedővel kötött okirat tartalmának tehát azért viszonylagos a szerepe, mert a gépkocsi-átruházási ügyletek érvényességéhez írásba foglalás nem szükséges ugyan, de azért mégis jelentőségük van a papíroknak annyiban, hogy ha nem tudjuk megcáfolni azok tartalmát pénzügyi bizonylatokkal vagy tanúvallomásokkal, akkor egyéb híján a bíróság az abban leírtakat fogja a tényállás megállapításakor elfogadni.

Az Autó2 újság 2006/3. számában megjelent cikk rövidített változata

Csak körültekintően!

Aki manapság meg akar szabadulni használt autójától, nincs könnyű helyzetben. Az újautó-piachoz hasonlóan a forgalom ezen a területen is stagnál, akár hónapokba is telhet, amíg az ember az autó értékének többé-kevésbé megfelelő összeget kifizetni hajlandó vevőt fog a megunt négykerekűre. Persze alább is lehet adni. Ha a piaci ár alatt 50 000-100 000 forinttal jelöljük meg a kikiáltási árat, arra legalább számíthatunk, hogy megakad valakinek a szeme a meghirdetett autón. A tapasztalat ugyanakkor az, hogy inkább kereskedők, rosszabb esetben nepperek tesznek ajánlatot, általában még lejjebb szorítva az árat. Ez nem meglepő: milliós autóknál sokan akarnak hitelt igénybe venni (tehát magánszemély nem hív fel magánszemélyt, mert tőle nem kap hitelt), és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a vevők még mindig jobban bíznak egy kereskedőben, mint egy magánhirdetőben.

Ha egy 1 000 000 forintot érő autót 900 000-ért kezdünk árulni, a kereskedők 800 000 körül tesznek ajánlatot. Ha kapunk az alkalmon, és kezet rázunk, nem biztos, hogy vége a kellemetlenségeknek. Igen jellemző megoldás, amit olvasónk említ: a másik fél csak megbízási szerződést köt velünk (legalább többnyire nyíltan, nem is titkolva ezt a formát, nem úgy, mint panaszosunk esetében), no meg egy kitöltetlen adásvételit kapunk a kezünkbe, amelyet mi már szignáltunk, de a másik „oldalon” csupán akkor lesz aláírás, ha a kereskedő megtalálta az új tulajdonost. S addig? Ha szerencsénk van, valóban gyorsan nyélbe ütik a boltot, ha nem, akkor akár hónapokig még mi fizethetjük a kötelező biztosítást (miközben azt sem tudjuk, mi történik az autónkkal), és ha az évforduló is ugrik, a súlyadó is minket terhel. Ilyen üzletbe nem érdemes belemenni, hiszen a fent tárgyalt ügyhöz hasonló kellemetlen helyzetben találhatjuk magunkat, sőt könnyen megeshet, hogy a kereskedő is használta az autót, és az ő gondatlansága az oka a későbbi hibának. Van azért tisztességes használtautós, aki a nevére íratja az autót, és van márkakereskedő, aki adásvételi szerződéssel számítja be az eladósorba jutott gépet. Ez utóbbi esetben a fenti példában említett 1 milliós összeg 700 000-re is visszaeshet, a márkakereskedők ugyanis még nyomottabb árat számítanak.

Az Autó2 újság 2006/3. számában megjelent cikk rövidített változata

Adásvételi vagy megbízási szerződés?

Miközben a Ténykérdések mostani anyagát készítettük, érkezett egy levél, amelyben egy kétségbeesett új Suzuki-tulajdonos írta le panaszát. Olvasónk az egyik nagy budapesti Suzuki-kereskedőnél vásárolta meg autóját, és kérte a régi beszámítását. Amikor a szerződést kötötték az újra, elé tették a régi adásvételéről szóló papírt is. Igen ám, de ekkor kiderült, hogy ez nem egy szokásos adásvételi szerződés, sokkal inkább egy megbízási papírra emlékeztet. Bár a fejlécen adásvételi szerepel, a 10-es pont „árulkodó”: „Jelen szerződés akkor lép hatályba, amikor a Vevő a továbbértékesítési célra az új vevőt megtalálta, és azt az alul írt helyen a szerződés hatálybalépéséről rendelkező részben a dátum aláírásával igazolta. A szerződés a vevő megtalálása nélkül, legkésőbb egy éven belül hatályba lép.” A 6-os pont is kellemetlen az eladóra nézve: „A szerződés hatálybalépéséig Eladó köteles a gépjárművel kapcsolatos valamennyi anyagi kötelezettséget teljesíteni.”

A dokumentumról megkérdeztük jogi szakértőnket, dr. Kovács Kázmért is, aki a következő észrevételt fűzte a látottakhoz:
A mellékelt szerződés számos kérdést vet fel, például a 6. pont szerint – az eladó eladta ugyan a járművet – akár még egy évig is fizetheti utána a kötelező felelősségbiztosítást, súlyadót. A gépkocsi tehát továbbra is az eladó tulajdonában marad, mégis számára ismeretlen körülmények közé kerül azáltal, hogy kikerül a birtokából. A szerződésben az sem szerepel, hogy a továbbértékesítési célból vásároló vevő (a kereskedő) a gépkocsit nem használhatja, használatra másnak át nem engedheti (nyilván azzal a hivatkozással, hogy akkor a következő vevő nem tudná kipróbálni). A szerződésben nincs feltüntetve még az átadáskori kilométer teljesítmény, továbbá az sem, hogy a továbbértékesítési célú vásárlás vevőjeként a kereskedő a gépkocsit először átíratja a saját nevére és úgy adja el vevőjének. A gépkocsi tényleges vevője ezek után olyan hibák miatt is az autót leadó eladónál fog reklamálni, amely hibák esetleg a leadáskor a kocsiban nem is voltak meg, hanem az akár egy évig is terjedő, ismeretlen természetű használat alatt (úgymond a továbbértékesítési „tárolás” ideje alatt) a kereskedőnél keletkeztek, és amelyekről a kocsit leadó eladónak tudomása sincs, viszont a hibák ilyen keletkezési idejét a nála reklamáló tényleges vevővel szemben neki kellene igazolnia, amire aligha képes. A szerződés legkritikusabb pontja tehát a 10. pont, amely a szerződés hatályba lépését akár egyévi időtartamra is kitolja.”

Az Autó2 újság 2006/3. számában megjelent cikk rövidített változata

Érdemes megfogadni

• Eladáskor ragaszkodjunk az adásvételi szerződéshez
• Ha adásvételre szóló foglalót kaptunk, és csak utólag derül ki, hogy megbízási szerződésről van szó, ne féljünk visszalépni az üzlettől: a foglaló nem jár vissza a „csőbe húzó” kereskedőnek
• Ha megbízással adjuk át az autót, készítsünk fényképet, műszaki állapotlapot
• Megbízás esetén állapodjunk meg a kereskedővel: ha nem tudja eladni egy bizonyos ideig, ideiglenesen kivonhassuk a forgalomból a járművet
• Az eladás, illetve a használtautó-vásárlás helyszínére ne egyedül menjünk
• A szerződést alaposan olvassuk el

Az Autó2 újság 2006/3. számában megjelent cikk rövidített változata

Comments

comments