Jogi tanácsok

Ténykérdések: Az Autó2 segít - Óvakodj a neppertől!

Esetleírás

Ebből még autó lesz egyszer. Az új tulajdonos nemcsak műszaki problémákra számíthat, hanem egy későbbi karambolnál is nagyobb az esély a személyi sérülésre: az összegyűrt autó már sohasem lesz olyan, mint új korában

Ha valaki kevés kilométert futott, viszonylag új, szervizkönyves járművet választ magának, hajlamos megfeledkezni néhány lépésről, hiszen azt gondolja: szép is, jó is, alig használták, bizonyára nincs vele semmi baj. Levélírónk is beleesett abba a hibába, hogy a vásárlás előtt nem vizsgálta meg alaposan a kiválasztott modellt. Utólag kiderült, az autót legalább egyszer összetörték. Az ügyben egy márkakereskedő téves szakvéleménye is bonyolítja a szálakat. A kellemetlen ügyről így ír.

Tavaly januárban az interneten keresztül kiválasztottam egy 2003-as évjáratú dízelkisautót. A járművet normál állapotúnak, szervizkönyvesnek, francia származásúnak hirdették. Nem sokkal később 100 000 forinttal lefoglalóztam, többszöri kérésemre, hogy adjanak eredeti átvételi elismervényt, egy fénymásolatot ellenjegyeztek. Január végén megvásároltam a kereskedőcég közvetítésével a gépkocsit 2 290 000 Ft-ért. 1 690 000 Ft készpénzzel fizettem, és 500 000 Ft banki hitelt vettem fel az egyik kereskedelmi banktól. A pénz átadásánál ismerősöm is jelen volt. A szerződésbe vételárat nem írtak. Többszöri kérésemre, hogy adjanak eredeti adásvételi szerződést, egy fénymásolatot ellenjegyeztek. Kijelentették, hogy nem töltik ki a vételárat a szerződésen, ez náluk így szokás, „mert nem kell tudnia mindenkinek, hogy mennyiért lett véve az autó”. Mint mondták, a bank a gépjármű értékét a Eurotax-katalógus alapján határozza meg, a foglalón már szerepel a vételár, a bank szakértői pedig nem hiteleznek egy problémás autóra, csak sérülésmentesre vagy közel sérülésmentesre. Azt elismerték, hogy az autó spoilere elöl cserélve volt. Aláírtam a hiteligénylő űrlapokat, az adásvételi szerződést és az ügyintézéshez szükséges meghatalmazásokat. A hitel, az átírás és az eredetvizsgálat teljes körű ügyintézését vállalták. Többször rákérdeztem, volt-e sérülve az autó a spoileren kívül, a válasz minden esetben nemleges volt.

Egy héttel később vettem át az autót. Az eredeti szerződés kiadását megtagadták, arra való hivatkozással, hogy a bank, az okmányiroda bekérte, és a vevőnek csak fénymásolatot szoktak adni. Sokszori kérésre a szerződést ellenjegyezték. A gyanús körülmények nem hagytak nyugodni, illetve rossz érzéseim támadtak, elkezdtem komolyabban körbenézni az autót, és észrevettem, hogy a jobb oldalon kopottabbak a gumik, mint a bal oldalon. Bejelentettem az autót az egyik márkaszervizbe, és aznap elvittem futóműveshez, aki elülső futóműproblémát állapított meg (csuklócsere szükségességét jelezte). Egy héttel későbbre kaptam időpontot a Róbert Károly körúti szerviztől a gépkocsi teljes állapotfelmérésére, festékvastagság-mérésre. Az autó átvizsgálása után megnyugtattak: az eleje ugyan valószínűleg törött volt, de enyhén, mert a hűtő sem ment tönkre. Elmondták még, hogy a kis javítás után bizonyára „körbeködölték” az autót, hogy egy színárnyalatú legyen, de a pár enyhe felületi sérülést leszámítva teljesen ép az autó. A vizsgálat után állapotfelmérő lapot állítottak ki. Két nappal később visszamentem a kereskedőhöz, és jeleztem, hogy futóműhibásan és enyhén törött múlttal adta el az autót, és kértem a kár megtérítését. A kereskedő végül ügyvédet hívott, és visszaadott 100 000 forintot, aminek fejében egy megállapodást kellett aláírnom, hogy nincs további követelésem, és nem terelem jogi útra az ügyet. A szerviz vizsgálati jegyzőkönyvére támaszkodva az egyezségi nyilatkozatot aláírtam.

Ezután a futóművet megjavíttattam, és abban a tudatban, hogy hosszú távon megtartom az autót, amit a márkaszerviz igazolására alapoztam, váltózárat is beszereltettem. A következő nap az autót a futóművesek nem tudták beindítani. A márkaszerviz ezúttal megállapította, hogy az autóban nem a gyárilag előírt akkumulátor található. A kocsit hétvégenként használtam, eddig körülbelül 3000 kilométert tettünk meg, káresemény nem történt. Júniusban szabadságot vettem ki, hogy a komolyabb elutazás előtt átnézessem az autót. A két kopott gumi helyett újat vettem, olajat, olaj- és levegőszűrőt cseréltettem. Még májusban észleltem, hogy az autó bal oldala kicsit „ül”. Megkérdeztem a futóműveseket, hol tudnám ezt megnézetni, mire ők egy igazságügyi gépjárműszakértőhöz irányítottak. Felkerestem a szakembert, aki megvizsgálta a gépkocsit, és megállapította, hogy totálkáros autót vettem, aminek az értéke javított állapotban sem lesz több, mint 1 500 000 Ft, de a szakszerű javítás is körülbelül félmillió forintra tehető. A szakértő elmondta továbbá, hogy autó eleje valóban összetört, de azért, mert bal hátulról nagy sebességgel ütköztek vele, és totálkárosra törték. A hátuljának sérülése jelenleg sincs szakszerűen kijavítva, az autó eszi a gumit, és süllyed a bal hátsó része. A tető és az alváz megrogyott.

Ráadásul újabban hibát jelez az ABS, a szervokormány és a légzsák visszajelzője is. A vizsgálat után a szakértővel felkerestük az eladásban közreműködő céget. A kereskedő pénz visszafizetése elől elzárkózott, és azt javasolta, hogy 2 000 000 forintért beszámolja az autóm egy középkategóriás dízelbe, ami az egyetlen sérülésmentes autó volt a telepen, kikiáltási ára pedig 2 890 000 volt; így 890 000 forintot kellett volna ráfizetnem. A cserére ajánlott autóról a szakértő megállapította, hogy valóban sérülésmentes, de az órája visszaállított, és jelezte a kereskedőnek, hogy ezzel a megoldással körülbelül 1 000 000 forintot veszítenék az üzleten. Ennek ellenére ajánlatukon nem változtattak. Ráadásul én kiskategóriás, sérülésmentes kocsit szerettem volna kis fogyasztással, nem pedig egy középkategóriás autót. A szakértő távozása után tovább egyezkedtünk. Kijelentettem, hogy amennyiben nem találunk megoldást az ügyre, ügyvédet vonok be, és „kitálalok”. Figyelmeztettek, hogy ebben az esetben „meg leszek keresve”. Közöltem velük, ha perre kerül a sor, bizonyítható lesz a folytatólagosan elkövetett csalás, mert biztos vagyok benne, hogy az a személy, akitől én rajtuk keresztül vettem az autót, máskor is hozott nekik hasonló problémás darabokat. A válasz: igen, bizonyítható, de évekbe telik.

Közben ügyvédhez fordultam, és pert indítottam. Az első bírósági tárgyaláson figyelmeztetett a bíró, hogy nálam a bizonyítási teher. Az alperesek azzal érveltek, hogy én törtem össze az autót. Jelenleg próbálom bizonyítani, hogy a nepperek törötten, totálkárosan importálták az autót. Levélben megkerestem a francia biztosítók szövetségét, a francia rendőrséget és a francia márkaközpontot (a magyar forgalmazótól nem kapok segítséget). Kértem a biztosítómtól igazolást, hogy balesetet nem okoztam, és nem szenvedtem. A francia biztosítók szövetsége egy francia rendszámot vár tőlem, hogy tudjanak segíteni. Jelenleg itt megrekedt az ügy.

Név és cím a szerkesztőségben

Az Autó2 újság 2006/4. számában megjelent cikk rövidített változata

Dr. Kovács Kázmér, az A2 jogi szakértője válaszol:

Kedves olvasónk ügyvédhez fordult, amit jól tett, mert nincs könnyű helyzetben. A megfelelő jogi segítséget majd tőle bizonyára megkapja, ezért itt az ügy általánosítható tanulságait elemezném inkább.

A Ptk. szerint a foglalót szerződéskötéskor a kötelezettségvállalás jeléül adják, ezért valóban elgondolkoztatónak kellett volna lennie már az ügyletkötés elején olvasónk számára annak a ténynek, hogy az a cég, amely kötelezettségvállalás jeléül foglaló adásához ragaszkodik, miért nem mér egyforma mércével, és saját kötelezettségvállalása bizonyítékaként miért csak unszolásra adja át az erről készült okiratot.

A következő gondolatom az internetről történő használt gépkocsi kiválasztáshoz kapcsolódik. A levélből nem derül ki, mikor látta ténylegesen először olvasónk az autót, remélem, nem úgy foglalózta le, hogy csak az interneten. Olvasónk megkereséséből kiderül, hogy ő is tisztában van vele, a kocsit nem a kereskedőtől, hanem egy magánszemélytől (a kereskedő közreműködésével) vásárolta. Ez a lakonikus megfogalmazás azonban szemérmesen elhallgatja azt a nem közömbös körülményt, hogy egyáltalán találkozott-e ezzel a magánszeméllyel a vevő, miből állt a kereskedő közreműködése (közvetítésből, esetleg bizományi ügyletből, netán saját számlás vételből, ami a legritkább).

A kereskedő eljárását illető sokféle aggály ellenére olvasónkra a leírtak szerint az igazi csapást mégis a márkaszerviz azon eljárása jelentette, hogy amikor a gépkocsi vásárlását követő első héten belül ott a gépkocsit teljes állapotfelmérésre bemutatta, nem kapott valós képet annak előéletéről. Természetesen jobb lett volna ehhez az állapotfelméréshez már a vételt megelőzően ragaszkodni, de most azt is mondhatja bárki, hogy minek, ha az nem hozott valós eredményt. Olvasónk a leírtak szerint ennek a teljes állapotfelmérésnek az ismeretében kötött egyezséget – levele szerint nem az eladó magánszeméllyel, hanem a kereskedővel –, ami figyelemre méltó, és további kérdéseket vet fel.

Az egyezség a felek olyan szerződése, amelyben az őket megillető követelésekből kölcsönösen engednek, és ezzel jogvitájukat végleg lezárják. Olvasónk ismét hibázott, hiszen már korábban találkozott az ügyben aggályt keltő körülménynyel: most a kereskedő ügyvédet is hívott, ő mégis ügyvéd nélkül eljárva aláírta a másik fél által ajánlott egyezséget. Kivételes esetekben azonban a jog még az egyezség megtámadását is lehetővé teszi. Pélldául megtévesztés vagy kölcsönös tévedés feltevés esetén.

Más kérdés, hogyan alakul majd a magánszemély-eladó és a kereskedő pozíciója egy ilyen szerződésmegtámadás esetén. A levélben nem esik róla szó, de elgondolkodtató a márkaszerviz felelősségének kérdése is, hiszen az egyezségkötésre a leírtak szerint olvasónkat a hibás állapotfelmérés indította. Kérdés persze, hogy az állapotfelmérésre irányuló megbízás ténylegesen milyen körű volt, mulasztott-e a szerviz, hiszen nem várható el ugyanazon mélységű szakértelem és elemző vizsgálat minden esetben egy egyszerű szemrevételezéses állapotfelméréstől, mint egy szakirányú egyetemet végzett és igazságügyi szakértői gyakorlatot szerzett specialistától, egy gépjármű-szakmérnök igazságügyi szakértőtől.

A leírt eset ismét ráirányítja a figyelmet arra a sokszorosan ismételt körülményre, hogy a használtautó-vásárlás – megfelelő gyakorlat, tájékozottság és szakértelem nélkül – a ruletthez hasonlítható kockázatokkal jár; ezt sokan felismerik a kereskedők közül, és kihasználják a tájékozatlanabb vásárlók jóhiszeműségét. A baj ott van, hogy gyakran maga a vásárló is partner ezekben a bizonytalan kimenetelű ügyletekben, amikor az eladó személyes jelenléte hiányában, vételár feltüntetése nélküli adásvételi szerződésekben bízva, döntően a jószerencséjére apellálva inkább csak szeretné hinni, hogy ő mégsem jár úgy, mint sokan mások.

Az Autó2 újság 2006/4. számában megjelent cikk rövidített változata

Kiben bízhat a vásárló?

Nem túl jó üzenet a használtautó-vásárlásban gondolkodó polgárnak, amit itt olvasott a márkaszerviz hibás állapotfelméréséről. Korábban kaptunk olyan levelet is, amelyben a panaszos azért ugrott bele a jócskán visszapörgetett órájú autó vásárlásába, mert a márkaműhely nem írta rá az általa kiadott szakvéleményre, hogy tisztában van vele: a leolvasott futásteljesítmény nem valós. Az állapotlapot a kereskedő készíttette (neki a figyelmeztetésre nem volt szüksége), aki később vígan lobogtatta a fejléces papírt a vevő előtt. Sőt szerkesztőségünk egyik munkatársa is kapott olyan állapotjelző papírt, amikor beszámításra ajánlotta használt autóját, amelyen nem jelölték (tehát nem vették észre) a korábban szakszerűen javított, újrafényezett elemet.

Ezekből az ügyekből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy az összes márkaszerviz szakképzetlen, oda nem figyelő munkatársakkal dolgoztat, netán cimborál a nepperekkel. De lebegjen a szemünk előtt: azért, mert az épületen ott csillog a fényes márkajelvény, ne bízzunk meg vakon a kapott eredményben!

S akkor miképpen járjunk el? Néhány jó tanács a vásárlóknak.

• Ha laikusak vagyunk, első szemrevételezés után semmiképpen se ugorjunk bele az üzletbe 
• Vigyünk magunkkal olyan autószerelőt, akiben megbízunk 
• Ne siessünk az átnézéssel: festékvastagság-mérővel vizsgáljuk meg az összes lemezfelületet 
• Az üvegekbe gravírozott számok árulkodhatnak: ha 2-3-nál is eltérést látunk a többi üvegben levő évjáratjelöléstől, bizonyára megtörték a járművet 
• Nyissuk ki a motortértetőt, nézzük végig a sárvédőlemezek csavarjait, a lámpák környékét, a homloklemezt 
• Nyissuk ki az ajtókat, és vizsgáljuk meg a belső küszöbök illesztéseit, fényezését 
• A csomagtartó alját, a pótkerék üregét se felejtsük ki a szemléből 
• Szakember nézze meg alulról a futómű bekötési pontjait, a motort, a váltót, a fékeket 
• Szerelőnk és mi is tegyünk nagyobb próbakört az autóval 
• Még fizetés előtt készíttessünk eredetvizsgálatot

Az Autó2 újság 2006/4. számában megjelent cikk rövidített változata

Comments

comments